Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa
rendelkezése szerint
2013.02.27. szerda
Az ember életének a célja megismerni Istent önmagában mint a legfőbb igazságot és szeretetet, és szolgálni neki az igazság és szeretet munkálásával. Aszerint, hogy ezt az egész életünkre kiszabott istenismeretet, önzetlen Isten- és emberszeretetet mennyire sikerült megvalósítanunk, halálunk pillanatában három féle sors várhat ránk, három helyen és állapotban. Ezek: a mennyország, a tisztítóhely és a pokol.
A mennyországról,vagyis az örök boldogságról.
Sokan úgy beszélnek a mennyországról, mint állapotról. A Szentírás viszont nem egy állapotot említ, ha a mennyei boldogságról szól. A Szentírás helyről szól, amely a fölséges Isten lakóhelye, örökös jó helye. A tudományos, filozófiai fogalmak ugyan nem biztos, hogy az ebben a világban megszokott értelemben pontosan úgy használhatók, mint most nálunk a földi életben. Gondoljunk a föltámadt Jézusra: a feltámadt test átment a sír sziklafalán vagy zárókövén. Gyalogolt az emmauszi tanítványokkal, aztán onnan eltűnt. Kiment az Olajfák hegyére rendes lépésekkel, mint a tanítványok. A búcsúvétel után felfelé emelkedett lassú tempóban a bárányfelhők komoly magasságáig, aztán pillanat alatt az égben volt. Amit a filozófia precízen meghatároz, az az égi viszonyokban valahogy másként van, vagy másként is lehet. Nekünk a tér a testek egymáshoz való viszonya. A hely a térnek az a része, amelyet a test kitölt: az egész az egészben van, a rész a részben; (a testem egész helyét betölti, de a fejem csak a maga részét, a lábam is csak a magáét). Ahol az ajtó be van zárva, egy mási szilárd test nem mehet át rajta. Jézus feltámadt teste akadálytalanul átment rajta. A tiszta szellemnek nincs szüksége helyre. Isten tehát nem igényel helyet a mennyországban, mégis „trónon ül”, „Jézus az Atya jobbjára ült”. A huszonnégy mennybéli „vén” székeken ülnek a trón előtt: mintegy teret alakítanak ki. Az angyaloknak sem hely, sem tér nem kell. Az anyagi dolgok fogalmai megvannak a mennyben is, de másként. Akármilyen furcsának tűnik is a mennyországban most is van két embertest: Jézusé és Máriáé. Az utolsó ítélet után pedig reméljük milliárd számra leszünk frissen feltámasztott testünkkel együtt. A másik fogalom, ami nálunk itt nélkülözhetetlen: az idő. A filozófikus fogalom az idő a mozgás mértéke. Van olyan elgondolás, hogy a mennyben nincs idő, folyamatos idő helyett egy örök pillanat létezik. De az pillanat az idő egy-egy keresztmetszete. Oda érkeznek az üdvözültek, tehát van állandóan mozgás, egymás után a világ végéig. Most a lelkek járkálhatják be a mérhetetlen csillagvilágot, a világ mostani állapotának bevégeztével a feltámadt testek pedig az újat, amelyet Isten nekünk készít. A mennyország a boldogság helye, mégpedig a tökéletes boldogságé. Boldog az, akinek mindene megvan, amire vágyik. Teljesen boldog az, akinek mindene megvan, amire vágyik, és nem kell félnie, hogy abból a teljességből valamit elvehetnek. Ez a józan megfogalmazás megmutatja, hogy a földön senki sincs, aki teljesen boldog lehet. Egyébként itt a földön a mennyei boldogságról senkinek nincs is fogalma. Csak analóg fogalmakkal fejezhetjük ki azt a keveset, amit tudunk róla.
2013.02.27. szerda
Az ember életének a célja megismerni Istent önmagában mint a legfőbb igazságot és szeretetet, és szolgálni neki az igazság és szeretet munkálásával. Aszerint, hogy ezt az egész életünkre kiszabott istenismeretet, önzetlen Isten- és emberszeretetet mennyire sikerült megvalósítanunk, halálunk pillanatában három féle sors várhat ránk, három helyen és állapotban. Ezek: a mennyország, a tisztítóhely és a pokol.
A mennyországról,vagyis az örök boldogságról.
Sokan úgy beszélnek a mennyországról, mint állapotról. A Szentírás viszont nem egy állapotot említ, ha a mennyei boldogságról szól. A Szentírás helyről szól, amely a fölséges Isten lakóhelye, örökös jó helye. A tudományos, filozófiai fogalmak ugyan nem biztos, hogy az ebben a világban megszokott értelemben pontosan úgy használhatók, mint most nálunk a földi életben. Gondoljunk a föltámadt Jézusra: a feltámadt test átment a sír sziklafalán vagy zárókövén. Gyalogolt az emmauszi tanítványokkal, aztán onnan eltűnt. Kiment az Olajfák hegyére rendes lépésekkel, mint a tanítványok. A búcsúvétel után felfelé emelkedett lassú tempóban a bárányfelhők komoly magasságáig, aztán pillanat alatt az égben volt. Amit a filozófia precízen meghatároz, az az égi viszonyokban valahogy másként van, vagy másként is lehet. Nekünk a tér a testek egymáshoz való viszonya. A hely a térnek az a része, amelyet a test kitölt: az egész az egészben van, a rész a részben; (a testem egész helyét betölti, de a fejem csak a maga részét, a lábam is csak a magáét). Ahol az ajtó be van zárva, egy mási szilárd test nem mehet át rajta. Jézus feltámadt teste akadálytalanul átment rajta. A tiszta szellemnek nincs szüksége helyre. Isten tehát nem igényel helyet a mennyországban, mégis „trónon ül”, „Jézus az Atya jobbjára ült”. A huszonnégy mennybéli „vén” székeken ülnek a trón előtt: mintegy teret alakítanak ki. Az angyaloknak sem hely, sem tér nem kell. Az anyagi dolgok fogalmai megvannak a mennyben is, de másként. Akármilyen furcsának tűnik is a mennyországban most is van két embertest: Jézusé és Máriáé. Az utolsó ítélet után pedig reméljük milliárd számra leszünk frissen feltámasztott testünkkel együtt. A másik fogalom, ami nálunk itt nélkülözhetetlen: az idő. A filozófikus fogalom az idő a mozgás mértéke. Van olyan elgondolás, hogy a mennyben nincs idő, folyamatos idő helyett egy örök pillanat létezik. De az pillanat az idő egy-egy keresztmetszete. Oda érkeznek az üdvözültek, tehát van állandóan mozgás, egymás után a világ végéig. Most a lelkek járkálhatják be a mérhetetlen csillagvilágot, a világ mostani állapotának bevégeztével a feltámadt testek pedig az újat, amelyet Isten nekünk készít. A mennyország a boldogság helye, mégpedig a tökéletes boldogságé. Boldog az, akinek mindene megvan, amire vágyik. Teljesen boldog az, akinek mindene megvan, amire vágyik, és nem kell félnie, hogy abból a teljességből valamit elvehetnek. Ez a józan megfogalmazás megmutatja, hogy a földön senki sincs, aki teljesen boldog lehet. Egyébként itt a földön a mennyei boldogságról senkinek nincs is fogalma. Csak analóg fogalmakkal fejezhetjük ki azt a keveset, amit tudunk róla.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése