2013. február 25., hétfő

138. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.02.25. hétfő

A testtől elvált lélek megismerő tevékenységének módjáról

Az ember megismerő tevékenysége a földi életben az érzékeléssel kezdődik. A bölcselet erről így nyilatkozik: Nihil est in intellectu, nisi prius fuerit in sensu.(Semmi sincs az értelemben, hacsak előbb ne volt meg az érzékben)A halállal a lélek eltávozik a testtől.A megismerés módja ezzel megváltozik, hiszen a testben vannak elhelyezve az érzékeink, és a testtel együtt pusztulnak el. A lélek viszont, mint szellemi természet, két képességgel rendelkezik: van értelme és akarata. Most csak az értelemmel, mint szellemi megismerő képességgel foglalkozunk. Ennek is csak a megismerési módját keressük. Amíg a lélek együtt van a testtel, a megismerő tevékenység így működik: valamelyik érzékszervünk felfedez egy megismerhető anyagi tárgyat. Alakja, színe, szaga közelről három érzékszervvel felfogható: rétes. Számba veszem, további érzékelés: édes vagy sós, kemény vagy kellemesen lágy. Ezeket a tulajdonságokat eszem tovább értékeli: jól esik, tápláló, ettem már ilyet, jobb volt, kevésbé ízlik. A halál után ezek az érzékelések elmaradnak. A testtől elvált állapotban az értelem arányos tárgya már nem az anyagi, hanem az anyagtalan létező. Ezért a testtől elvált lélek megismerése tiszta szellemek módján történik. Ez azonban a tiszta szellemek megismerésének tökéletességét sohasem érheti el. A testtől elvált lélek hogyan ismeri meg önmagát és hogyan a tiszta szellem Istent? „A testtől elvált lélek tehát önmagát saját lényege által ismeri meg, Istent pedig következtetések útján, amennyiben megérti, hogy ő nem szükségszerű lény, tehát könnyen megteszi azt a lépést, hogy Istenről mint okról tegyen állítást. Azután saját képességeit megismerve, hasonló lépéssel ismeri meg Isten attribútumait is. Istennek ez az ismerete tehát nem közvetlen, hanem „azok általi, amik teremtettek”. (Takács, DOGM., 851)Ezt talán könnyebben megértjük, ha ismerjük a Dogmatika legelső tételét. Ezt megelőzően rá kell gondolnunk, hogy mi Istenről már földi életünkben is szerezhetünk ismereteket teljesen természetes úton-módon, vagyis amikor Isten még nem segít értelmük munkájában kegyelmeivel, tehát természetfeletti erőivel, és azt a fázist ismerjük jobban, amikor már Istenről a saját magáról adott információk, kinyilatkoztatások rendelkezésünkre állnak, és imádsággal, tanulással értelmünket magát is megerősíti az Isten a megismerés folyamatában. Ezért jó ismerni a Dogmatika első tételét, amely a kegyelemtől még fel nem emelt, meg nem segített értelem állapotában próbálja az ember megismerni Istent. Mire juthat ekkor?
A tétel: „Az egy és igaz Isten, Urunk és teremtőnk megismerhető az emberi értelem természetes fényénél mindabból, amit alkotott”. Ha akad olyan ember, aki felnő a nélkül, hogy bármit hallana vagy olvasna Istenről, az abból amit lát, a teremtményekből, amik körülveszik, képes megismerni az egy igaz Istent. Ez a megismerés vonatkozik Isten létére, tehát hogy biztosan van, Ura mindennek, amit alkotott, Ura a megismerő embernek is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése