Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa
rendelkezése szerint
2013.02.18. hétfő
A boldogultak nem képesek bűnt elkövetni, és ezért nem tudják elveszíteni a boldogságot
Bűnt az követ el, aki tudva és akarva nem engedelmeskedik Isten parancsolatának. Ebben a tételben viszont nemcsak azt állítjuk, hogy az üdvözültek nemcsak hogy nem követnek el bűnt, mert ott Istenboldogító színe látásában félreérthetetlenül tudják, értik, hogy Istennek a parancsa jó, nekem is az a jó, ha alkalmazkodom hozzá, mert övé az igazság. A bűn elkövetésének lehetetlensége több okból is eredhet. Előzetes ok: a bűn elkövetése előtt megvan az ok, amely a bűnt valakinek az esetében lehetetlenné teszi. Utólagos ok: a bűn elkövetésének lehetetlensége csak a tény vagy annak előrelátása után állítható. Belső ok: ha a bűnt kizáró ok magában az alanyban van meg; ha a bűnt kizáró ok az alanyon kívül van meg; metafizikai, fizikai, erkölcsi, attól függően, hogy az ok a bűnt metafizikai, fizikai, vagy erkölcsi szinten teszi lehetetlenné. Mind az érdemszerzésnek, mind a bűn elkövetésének ideje lejár az ember halálával. Nem lehetséges tehát, hogy az üdvözültek a mennyei boldogságban bűnt kövessenek el. Bűn csak akkor jön létre, ha a jóval kapcsolatosan tévedés, tudatlanság vagy megfontolás hiánya áll fenn. Ilyen az égben nincsen. Isten boldogító szeretete szükségszerű, de nem fosztja meg az üdvözülteket a szabadságuktól. Ezért a saját elhatározásukból tudnak szabadon dönteni, hogy mennyei társaikkal beszélgetnek, megnéznek valamit, ha a földről kérés érkezik hozzájuk, hogy járjanak közben Istennél valamilyen jó kiesdésében. Így nyilatkoznak azok a teológusok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak. De azért vigyázni kell, hogy eme lehetőségeket túlzásba ne vigyük. Az első ok ugyanis mindig a mennyei boldogságban is Isten, az ember nem előzheti meg döntésével magát az első okot. A tettek felett a legfőbb uralmat ott is mindig Isten gyakorolja.
2013.02.18. hétfő
A boldogultak nem képesek bűnt elkövetni, és ezért nem tudják elveszíteni a boldogságot
Bűnt az követ el, aki tudva és akarva nem engedelmeskedik Isten parancsolatának. Ebben a tételben viszont nemcsak azt állítjuk, hogy az üdvözültek nemcsak hogy nem követnek el bűnt, mert ott Istenboldogító színe látásában félreérthetetlenül tudják, értik, hogy Istennek a parancsa jó, nekem is az a jó, ha alkalmazkodom hozzá, mert övé az igazság. A bűn elkövetésének lehetetlensége több okból is eredhet. Előzetes ok: a bűn elkövetése előtt megvan az ok, amely a bűnt valakinek az esetében lehetetlenné teszi. Utólagos ok: a bűn elkövetésének lehetetlensége csak a tény vagy annak előrelátása után állítható. Belső ok: ha a bűnt kizáró ok magában az alanyban van meg; ha a bűnt kizáró ok az alanyon kívül van meg; metafizikai, fizikai, erkölcsi, attól függően, hogy az ok a bűnt metafizikai, fizikai, vagy erkölcsi szinten teszi lehetetlenné. Mind az érdemszerzésnek, mind a bűn elkövetésének ideje lejár az ember halálával. Nem lehetséges tehát, hogy az üdvözültek a mennyei boldogságban bűnt kövessenek el. Bűn csak akkor jön létre, ha a jóval kapcsolatosan tévedés, tudatlanság vagy megfontolás hiánya áll fenn. Ilyen az égben nincsen. Isten boldogító szeretete szükségszerű, de nem fosztja meg az üdvözülteket a szabadságuktól. Ezért a saját elhatározásukból tudnak szabadon dönteni, hogy mennyei társaikkal beszélgetnek, megnéznek valamit, ha a földről kérés érkezik hozzájuk, hogy járjanak közben Istennél valamilyen jó kiesdésében. Így nyilatkoznak azok a teológusok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak. De azért vigyázni kell, hogy eme lehetőségeket túlzásba ne vigyük. Az első ok ugyanis mindig a mennyei boldogságban is Isten, az ember nem előzheti meg döntésével magát az első okot. A tettek felett a legfőbb uralmat ott is mindig Isten gyakorolja.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése