Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa
rendelkezése szerint
2013.02.16. szombat
A tisztítóhelyről II.
A tétel szavai megadják a tisztítótűz „névleges meghatározását”, és azt állítják, hogy van valami közbenső állapot az ég és a pokol között. „Az istenszeretetben elhaltak lelke” azokra vonatkozik, akik nem halálos bűn állapotában hunytak el. Ez pedig a gondviselés jelen rendjében azt jelenti, hogy nem halálos bűn állapotában, hanem istenszeretetben haltak meg. Ilyen állapot az, amikor a lélekben bocsánatos bűnök találhatók. „A bűnök foltja” kifejezés arra utal, hogy az elkövetett bocsánatos bűnök terhelik a lelket, és csak úgy tűnnek el, ha megbánjuk őket. De azt is jelenthetik, hogy ezekért a bocsánatos vagy halálos bűnökért még tartozunk valami adóssággal. Lehetnek pl. az elkövetett bűnök után megmaradt rosszra hajló készségek is. Ezek a foltok esetleg megférnének a megszentelő kegyelemmel, de nem egyeztetethetők össze a mennyország teljes tisztaságával. Az a kifejezés: „Mindezek együttesen vagy egyesen ideiglenes tisztító büntetéssel engesztelődnek ki, azt jelenti: A tisztítóhely nem örökké tartó, büntetései ideiglenesek, tehát egykor véget érnek, és lemossák a fönti foltokat, úgy, hogy elmondható: a lelkek eleget szenvednek ezekért a foltokért, minthogy a büntetés hatása a lélek megszabadulása foltjaitól. A lélek pedig ilyen büntetésekkel kiengesztelődik, vagyis olyanná lesz, hogy semmi sem késleltetheti többé a bejutást a mennyországba. A tisztítóhelynek kapuja van a mennyországba. Azon át lép be a megtisztult lélek a mennyei boldogságba, és ott a földön kiérdemelt boldogságot. Ott már nincs megkülönböztetés, hogy a földön tisztult-e meg, vagy a tisztítóhelyen. Mégis az a jobb állapot, ha a tisztulás mihamarabb megtörténik, lehetőleg még a halál előtt, mert a tisztítóhely szenvedéseit igazán az teszi nehézzé, hogy még mindig nem láthatom a legtisztább örömforrást: Urunk Jézus Krisztus emberi arcát, nem is beszélve arról a hiányról, hogy nem boldogít Isten színről-színre látása.
2013.02.16. szombat
A tisztítóhelyről II.
A tétel szavai megadják a tisztítótűz „névleges meghatározását”, és azt állítják, hogy van valami közbenső állapot az ég és a pokol között. „Az istenszeretetben elhaltak lelke” azokra vonatkozik, akik nem halálos bűn állapotában hunytak el. Ez pedig a gondviselés jelen rendjében azt jelenti, hogy nem halálos bűn állapotában, hanem istenszeretetben haltak meg. Ilyen állapot az, amikor a lélekben bocsánatos bűnök találhatók. „A bűnök foltja” kifejezés arra utal, hogy az elkövetett bocsánatos bűnök terhelik a lelket, és csak úgy tűnnek el, ha megbánjuk őket. De azt is jelenthetik, hogy ezekért a bocsánatos vagy halálos bűnökért még tartozunk valami adóssággal. Lehetnek pl. az elkövetett bűnök után megmaradt rosszra hajló készségek is. Ezek a foltok esetleg megférnének a megszentelő kegyelemmel, de nem egyeztetethetők össze a mennyország teljes tisztaságával. Az a kifejezés: „Mindezek együttesen vagy egyesen ideiglenes tisztító büntetéssel engesztelődnek ki, azt jelenti: A tisztítóhely nem örökké tartó, büntetései ideiglenesek, tehát egykor véget érnek, és lemossák a fönti foltokat, úgy, hogy elmondható: a lelkek eleget szenvednek ezekért a foltokért, minthogy a büntetés hatása a lélek megszabadulása foltjaitól. A lélek pedig ilyen büntetésekkel kiengesztelődik, vagyis olyanná lesz, hogy semmi sem késleltetheti többé a bejutást a mennyországba. A tisztítóhelynek kapuja van a mennyországba. Azon át lép be a megtisztult lélek a mennyei boldogságba, és ott a földön kiérdemelt boldogságot. Ott már nincs megkülönböztetés, hogy a földön tisztult-e meg, vagy a tisztítóhelyen. Mégis az a jobb állapot, ha a tisztulás mihamarabb megtörténik, lehetőleg még a halál előtt, mert a tisztítóhely szenvedéseit igazán az teszi nehézzé, hogy még mindig nem láthatom a legtisztább örömforrást: Urunk Jézus Krisztus emberi arcát, nem is beszélve arról a hiányról, hogy nem boldogít Isten színről-színre látása.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése