Katekézis a Hit Évében XVI.
Benedek pápa rendelkezése szerint
2013.02.09. szombat
A pokolban kétféle büntetés van: a kárhozat és az érzékek büntetése.
Akik a pokolba jutnak, azok bűnük miatt kerülnek oda. Azt állítjuk, hogy van olyan kárhozat, ami csak azért sújtja a szenvedőt, mert úgy halt meg, hogy nem tudta biztosítani a maga számára azt, hogy megkereszteljék és így az Ádám és Éva bűne miatt, kegyelem hiánya miatt jött létre. A születésük már halva történt. Vannak csecsemők, akik születéskor kerülnek halálveszélybe. Azt állítjuk tehát, hogy ilyen esetben is megvan a pokol mindkét büntetése. Az első, hogy a pokolra jutott elvesztette az örök üdvösséget, nyilvánvaló. A mennyei boldogság elvesztésénél nagyobb baj, nagyobb megfosztottság, nagyobb hiány nincs a világon. Nincs nagyobb veszteség sem, mert pótolni soha semmivel nem tudja senki. A szánakozás nem segítség. Az örök boldogság, mint végcél, megszűnik számukra. Ezt a szenvedést még keservesebbnek gondolhatjuk azok számára, akik egészségesen megszülettek. Keresztelésükre senki nem gondolt, vagy elintézték azzal, hogy majd saját maga eldönti, ha nagykorú lesz. Az olyan környezetben, ahol kellő intenzitással megtapasztalhatja a döntése pozitív értékeit, vagy elfedik előtte a kérdés értelmét, a végső döntésénél nem is érti meg igazán, miről is van szó. Az érzéki büntetés külső tényezőtől eredő pozitív behatásból álló büntetés. Általában tűzként emlegetik, mivel a tűz borzasztó kínokat okoz az élő testben, van fogalmunk az örök égés kínjairól: az „örök tűzről, amely nem enyhül, nem gyógyul”. Az olyan tüzet már nehezebb elképzelni, amely szenvedtetni képes a szellemi lelket, de a feltámadásig a pokolban csak a lélek él, csak az tud szenvedni.
2013.02.09. szombat
A pokolban kétféle büntetés van: a kárhozat és az érzékek büntetése.
Akik a pokolba jutnak, azok bűnük miatt kerülnek oda. Azt állítjuk, hogy van olyan kárhozat, ami csak azért sújtja a szenvedőt, mert úgy halt meg, hogy nem tudta biztosítani a maga számára azt, hogy megkereszteljék és így az Ádám és Éva bűne miatt, kegyelem hiánya miatt jött létre. A születésük már halva történt. Vannak csecsemők, akik születéskor kerülnek halálveszélybe. Azt állítjuk tehát, hogy ilyen esetben is megvan a pokol mindkét büntetése. Az első, hogy a pokolra jutott elvesztette az örök üdvösséget, nyilvánvaló. A mennyei boldogság elvesztésénél nagyobb baj, nagyobb megfosztottság, nagyobb hiány nincs a világon. Nincs nagyobb veszteség sem, mert pótolni soha semmivel nem tudja senki. A szánakozás nem segítség. Az örök boldogság, mint végcél, megszűnik számukra. Ezt a szenvedést még keservesebbnek gondolhatjuk azok számára, akik egészségesen megszülettek. Keresztelésükre senki nem gondolt, vagy elintézték azzal, hogy majd saját maga eldönti, ha nagykorú lesz. Az olyan környezetben, ahol kellő intenzitással megtapasztalhatja a döntése pozitív értékeit, vagy elfedik előtte a kérdés értelmét, a végső döntésénél nem is érti meg igazán, miről is van szó. Az érzéki büntetés külső tényezőtől eredő pozitív behatásból álló büntetés. Általában tűzként emlegetik, mivel a tűz borzasztó kínokat okoz az élő testben, van fogalmunk az örök égés kínjairól: az „örök tűzről, amely nem enyhül, nem gyógyul”. Az olyan tüzet már nehezebb elképzelni, amely szenvedtetni képes a szellemi lelket, de a feltámadásig a pokolban csak a lélek él, csak az tud szenvedni.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése