2013. február 7., csütörtök

120. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.02.07. csütörtök

A kinyilatkoztatásban világosan megtaláljuk, hogy ha valaki eredeti bűnben hal meg, nincs megkeresztelve, az nem kapta vissza az ősszülők által minden utódjuk kárára elvesztett megszentelő kegyelmet, az elkárhozik. A mennyországba csak Isten családjának a tagjai juthatnak be. Az Anyaszentegyházban ezért jött szép szokásba a kisgyermekek megkeresztelése. A görög szertartású katolikusok (görög katolikusok) és az ú.n. görög keletiek a keresztséggel együtt a bérmálás szentségét is azonnal kiszolgáltatják. Ez a szokás sokaknak nem tetszik, mondván: Jézus harminc éves korában keresztelkedett meg, tehát a gyermekkeresztelés érvénytelen. Jézus nem vette fel soha a keresztség szentségét, amelyet Ő rendelt el, mert Ő isteni születéssel születik öröktől fogva az Atyától; amikor megtestesült, emberi testét és lelkét azonnal hozzá csatolta istenségéhez, nyilvánvaló, hogy ez a legszentebb emberség ebben a pillanatban megkapta a megszentelő kegyelmet. Hogyan maradhatott volna Jézus embersége akárcsak egy pillanatig is a megszentelő kegyelem híján? Ez azért is lehetetlen lenne, mert embersége emberi lelkének teremtetése pillanatától részesült a boldogító istenlátásban is. Jézus megtestesülése rendkívüli módon történt, az egész emberi nem megváltására, emberi természete egy pillanatig sem lehetett a meg nem váltottak sorstársa. Jézus az emberi test és lélek felvételét örök isteni terv alapján kapta meg, az Ő megtestesülése abban a tervben élt öröktől fogva, neki nem kellett saját magát megváltania, magváltói szenvedése és halála kizárólag az emberi nem megváltását eredményezte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése