2013. február 3., vasárnap

116. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.02.03. vasárnap

A mennyei boldogság örök

Az örök szó jelentése két féle: ha Isten létére vonatkozólag használjuk, akkor azt jelenti, hogy soha nem kezdődött és nem lesz vége sohasem. Nem használhatjuk azonos értelemben az örök szót. Az örök boldogság, Isten boldogító színe-látása, amikor nem az isteni személyekről, hanem teremtett személyekről van szó, mint az istenlátás alanyairól, akkor az örök szó jelentése szűkül, és azt jelenti, hogy ami örök, örökös birtoklás, az valamikor elkezdődött, de véget nem ér sohasem. Ennél az utóbbi értelmezésnél tehát a kezdetet nem zárjuk ki, csak a boldogság szünetelését vagy megszűnését. Origenes követői másként látják a mennyei boldogságot. Szerintük a mennyben élő tiszta szellemeket ismételten próbáknak veti alá, és ha elbuknak, tehát bűnt követnek el, akkor testbe zárja őket, és csak Krisztus, a Megváltó kegyelmével szabadulhatnak ki. Ha a földi élet végéig sem tudnak megtisztulni, akkor a másvilágon folytatódik a tisztulásuk, amíg a teljes ártatlanság állapotát el nem érik. Ha ez végül is nem következik be, akkor kezdődhet minden elölről.A mennyei boldogság nem szünetelhet vagy végződhet valaha is. Ha a boldogság megszakadna vagy megszűnne, az keményen érintené a boldogultat. Ha ezt nem sejtené, és bekövetkeznék mégis valaha, az tragédia lenne, teljes csalódás a boldogságot kezdettől ígérő Istenben. Ha tudná valahonnan, ki vállalkoznék akkor egész életet érintő kereszthordozásra, esetleg fiatal életét ki dobná oda áldozatul vértanúságra? Az örök boldogság kívülről elérhetetlen az esetleges rontó szándéknak. Oda utólag nem juthatnak el a boldogultat meggyalázó lappangó hírek. Jézusnak az ítélet meghozatalakor minden, még a legapróbb hiba is ismerős. Az ítélet után tisztítótűzbe kerül a bocsánatos bűnnel vagy le nem törlesztett adóssággal terhelt lélek. Ott megtörténik a teljes tisztulás. Ha az utolsó napjáig gonosz jobb latort nem kellett Jézusnak meggyóntatnia a kínszenvedés iszonyata közben, akkor a fentebbi eshetőségtől miért kellene bárkinek is aggódnia? Egyébként micsoda boldogsága lenne a léleknek a tökéletesen tiszták között, ha lebukástól kellene tartania?Ha pedig maga a boldogság belülről, a saját természetében azaz lényegében lenne romlandó, akkor az örök boldogság egyáltalán nem létezhetnék, mert semmivel nem lenne különb, mint a földi életében állandóan makkegészséges ember is előbb-utóbb belehal valamibe. A tökéletes boldogság fogalma kizárja a belső romlás minden veszélyét, mert ennek a fogalmához hozzátartozik, hogy minden jónak egyszerre történő és tökéletes birtoklása.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése