Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése
szerint
2013. 01. 17. csütörtök
Egyébként is az emberek bűnének lényege, hogy nem engedelmeskednek Isten akaratának, a megváltás lényege ennek ellenkezője, a halálig való engedelmesség: „Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr! Az Atyaisten dicsőségére." (Fii 2,8-11) Ezt a nagy áldozatot szívesen és szabadon hozza meg Jézus, hiszen minket, embereket kimondhatatlanul szeret: „Amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem, én adom oda magamtól, hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól." (Jn 10,15-18) Említettük, hogy a Fiú teljesen megkapta az istenséget az Atyától, egylényegű vele. Amikor ezt kinyilatkoztatja a zsidóknak, megdöbbennek: „Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." (Jn 8,58) A zsidók nagyon is értették, hogy ez a kijelentés csak Isten szájából származik, aki az égő és el nem hamvadó csipkebokor mellett mondta ezt mint isteni tulajdonságot Mózesnek, és most Jézus ugyanezt magára vonatkoztatja. Ezzel tehát egyenlőnek mondja magát Istennel, vagyis azt állítja, hogy Ő is Isten Viszont Jézus elismeri és hangsúlyozza: „Az Atya nagyobb nálam." (Jn 14,28) Ez következik magából az Atya és a Fiú kapcsolatából. Az apa mindig előbb van, mint a fiú a természet rendjében, annak ellenére, hogy az apaság és a fiúság lényegében egyszerre kezdődik. Az isteni eredések öröktől fogva vannak, de az eredeztető Atya nyilván felette áll az eredeztetett Fiának.
2013. 01. 17. csütörtök
Egyébként is az emberek bűnének lényege, hogy nem engedelmeskednek Isten akaratának, a megváltás lényege ennek ellenkezője, a halálig való engedelmesség: „Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr! Az Atyaisten dicsőségére." (Fii 2,8-11) Ezt a nagy áldozatot szívesen és szabadon hozza meg Jézus, hiszen minket, embereket kimondhatatlanul szeret: „Amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem, én adom oda magamtól, hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól." (Jn 10,15-18) Említettük, hogy a Fiú teljesen megkapta az istenséget az Atyától, egylényegű vele. Amikor ezt kinyilatkoztatja a zsidóknak, megdöbbennek: „Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." (Jn 8,58) A zsidók nagyon is értették, hogy ez a kijelentés csak Isten szájából származik, aki az égő és el nem hamvadó csipkebokor mellett mondta ezt mint isteni tulajdonságot Mózesnek, és most Jézus ugyanezt magára vonatkoztatja. Ezzel tehát egyenlőnek mondja magát Istennel, vagyis azt állítja, hogy Ő is Isten Viszont Jézus elismeri és hangsúlyozza: „Az Atya nagyobb nálam." (Jn 14,28) Ez következik magából az Atya és a Fiú kapcsolatából. Az apa mindig előbb van, mint a fiú a természet rendjében, annak ellenére, hogy az apaság és a fiúság lényegében egyszerre kezdődik. Az isteni eredések öröktől fogva vannak, de az eredeztető Atya nyilván felette áll az eredeztetett Fiának.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése