Katekézis a Hit Évében XVI.
Benedek pápa rendelkezése szerint
2013.01.12. szombat
Eszébe sem jut menekülni. Viseli a gúnyt és a halálos ítéletet. Vállalja a testi halált, „amint az Atya parancsolta nekem" (Jn 10,17.18) Ha lehet fokozni a szenvedést, és fizikailag lehetett, akkor a keresztút, a keresztre feszítés és a kereszten függés, a haldoklás a zsidó nép, a katonák és a latrok gúnykacaja között, akkor a csúcspontra érkezett a Fiú és Atyja szenvedése. Mindketten öröktől fogva tudták ezt, örökös jelenként él bennük ez az esemény, a Szentlélek ihletésére Dávid ezer évvel az esemény bekövetkezte előtt meg is fogalmazta: „Istenem, Istenem miért hagytál el engem?" (Zsolt 22, 2) Most mégis valahogy más tartalmat kap a tény: Jézus valóban úgy éli meg, hogy Atyja elhagyta nem érezteti, nem éreztetheti jelenlétét. Nem csak nem éli meg a boldogító örökkévalóságot, hogy Ő eddig is, most is, örökre is az Atya keblén van, de a durva keresztgerendákon függve a legrémesebb ellentétét éli át: mindenét elveszítve halálra hanyatlik. „Beteljesedett!" És fejét lehajtva kilehelte lelkét."(Jn 19, 30) Mintha ezt mondaná: mindent, amit vállaltam a megváltásért, engedelmesen végbe is vittem. Ahogy Pál apostol fogalmazza: „Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fii 2, 8) Mi mást mondhatna a kinyilatkoztatás csúcspontjaként, mint ezt: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!" (Lk 23, 46) A szentháromságos születéskor az Atya végtelen szellemi tökéletességét, isteni természetét ajándékozta Fiának. Tudta, hogy e nélkül nem létezget az „új" isteni Személy.Ő pedig visszaajándékozta és folytonos ajándékozás lett. Az időben kapott a szűzi anyaságból teremtve egy emberi természetet is, testet és lelket. Teste épségét, szépségét elrabolták, keresztre feszítették. Ezt így adta és adja mindörökre Atyjának, mint az engedelmesség leggyönyörűbb bizonyítékát. Nem maradt mása a végső ponton, mint emberi lelke. És ezt most ünnepélyesen odanyújtja a szeretet forrásának, Atyjának, aki megsértett szeretetének tökéletes kiengesztelése képen elfogadja. A bűnök engesztelésére, vagyis az örök szeretet engesztelő viszonzására minket is Fia útjára hívott az Atya. Engedelmességi fogadalmunk az igazán nagy ajándék az Ő számára. Tartsuk meg, adjuk meg Neki mindhalálig, hogy bennünk is megdicsőüljön az Atya. (Jn 12, 26-28)
2013.01.12. szombat
Eszébe sem jut menekülni. Viseli a gúnyt és a halálos ítéletet. Vállalja a testi halált, „amint az Atya parancsolta nekem" (Jn 10,17.18) Ha lehet fokozni a szenvedést, és fizikailag lehetett, akkor a keresztút, a keresztre feszítés és a kereszten függés, a haldoklás a zsidó nép, a katonák és a latrok gúnykacaja között, akkor a csúcspontra érkezett a Fiú és Atyja szenvedése. Mindketten öröktől fogva tudták ezt, örökös jelenként él bennük ez az esemény, a Szentlélek ihletésére Dávid ezer évvel az esemény bekövetkezte előtt meg is fogalmazta: „Istenem, Istenem miért hagytál el engem?" (Zsolt 22, 2) Most mégis valahogy más tartalmat kap a tény: Jézus valóban úgy éli meg, hogy Atyja elhagyta nem érezteti, nem éreztetheti jelenlétét. Nem csak nem éli meg a boldogító örökkévalóságot, hogy Ő eddig is, most is, örökre is az Atya keblén van, de a durva keresztgerendákon függve a legrémesebb ellentétét éli át: mindenét elveszítve halálra hanyatlik. „Beteljesedett!" És fejét lehajtva kilehelte lelkét."(Jn 19, 30) Mintha ezt mondaná: mindent, amit vállaltam a megváltásért, engedelmesen végbe is vittem. Ahogy Pál apostol fogalmazza: „Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fii 2, 8) Mi mást mondhatna a kinyilatkoztatás csúcspontjaként, mint ezt: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!" (Lk 23, 46) A szentháromságos születéskor az Atya végtelen szellemi tökéletességét, isteni természetét ajándékozta Fiának. Tudta, hogy e nélkül nem létezget az „új" isteni Személy.Ő pedig visszaajándékozta és folytonos ajándékozás lett. Az időben kapott a szűzi anyaságból teremtve egy emberi természetet is, testet és lelket. Teste épségét, szépségét elrabolták, keresztre feszítették. Ezt így adta és adja mindörökre Atyjának, mint az engedelmesség leggyönyörűbb bizonyítékát. Nem maradt mása a végső ponton, mint emberi lelke. És ezt most ünnepélyesen odanyújtja a szeretet forrásának, Atyjának, aki megsértett szeretetének tökéletes kiengesztelése képen elfogadja. A bűnök engesztelésére, vagyis az örök szeretet engesztelő viszonzására minket is Fia útjára hívott az Atya. Engedelmességi fogadalmunk az igazán nagy ajándék az Ő számára. Tartsuk meg, adjuk meg Neki mindhalálig, hogy bennünk is megdicsőüljön az Atya. (Jn 12, 26-28)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése