2013. január 11., péntek

93. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.11. péntek

Később a Tábor-hegyen a három tanítványnak ugyanígy (17,5) A Getszemáni-kertben szívfacsaró élményről tudósít az evangélista: a mindenkitől elhagyatott Jézus egyetlen mentsvárát, Atyját szólongatja: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd. A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei". (Lk 22, 42. 44) Tudja, hogy ez a könnyítés nem lehetséges, az engedelmességnek mindhalálig tartania kell. De mit érezhet az Atya is, amikor nem mentheti föl a Fiát a küldetés befejezésétől? Jézusnak fölteszi a főpap a kérdést a nagytanács színe előtt: „Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?" Jézus azt felelte neki: „Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben". (Mt 26, 63-64) Jézus tudta, ha megmondja az igazságot a jelen körülmények között, akkor kigúnyolják és halálra ítélik. De azt is jól tudta, hogy ez a világ legnagyobb igazsága, a legősibb és legtökéletesebb valóság. Ha ezt megtagadja, az a legszörnyűbb tett lenne, és megbántaná Atyját, akinek képmása, akinek az isteni természet ajándékát köszönheti, akit csak Ő ismer, s ha ezt megtagadná, akkor a hazugokhoz lenne ő is hasonló,(Jn 8, 54-55)de mindenek felett ebben a borzasztó drámában elvesztené az Atya szeretetét, örökre szóló fájdalmat okozva neki, sokszorosan túllépve az ősszülők vétkét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése