Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek
pápa rendelkezése szerint
2013.01.22. kedd
Mi végett vagyunk a világon? A végett vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, és ez által üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk.
Isten végtelenül nagy. Közvetlenül megismerni nem tudjuk, mert léte egészen másfajta lét, mint a teremtett létezők léte. A mi megismerésünk két síkon történik: az által, hogy érzékeinkkel tapasztalatokat szerzünk a megismerés tárgyáról előbb a tulajdonságait ismerjük meg, majd a mennyiséggel ismerkedünk, amivel az anyagot mérni tudjuk. Istenben azonban semmi anyag nincs, de rá is vonatkoztatható: véges vagy végtelen. Véges az, amihez hozzá tudunk, tenni vagy el tudunk belőle venni és akkor az értéke megváltozik. Isten nagysága végtelen, azaz sem hozzátenni, sem elvenni nem tudunk belőle úgy, hogy az értéke megváltozna. Az általa teremtett csillagvilág mérhetetlen, vagyis mi nem tudjuk semmivel megmérni. Isten szellemi létű, teremtetlen, oszthatatlan, végtelen, magától való lényeg. Végtelenül egyszerű=nincs benne semmiféle összetétel. Az emberi lélek összetett: lényegből és két szellemi tehetségből, az értelemből és az akaratból áll. Az isteni szellem-lét végtelenül értelmes, mindentudó és végtelen akarat, tehát mindenható. A mindentudása a legteljesebb értelmű. Legfőbb teremtményei, az angyalok is tiszta szellemek, de véges lények. Értelmük is, akaratuk is különböző. Istent a földi életünk során meg kell ismernünk és szeretnünk kell, mégpedig teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből. (MTörv 6,5) Mi módon ismerhetjük meg? A legegyszerűbb megismerés a kicsinyke gyermek számára, amikor látja, hogy a család tagjai keresztet rajzolnak magukra, szemük nem nézelődik, hanem befelé figyel. Később apának, apunak, édesapának szólítja egyik szülőjét, ahogy tanítják. Valaki fontosat, aki azonban mégsem látható ugyanígy szólítanak, aki soha nem lesz látható, de egyre jobban érezhetővé válik a gyermek számára azok szeretetéből, akik nagyon szeretik, és akiket ő maga is egyre jobban szeret. Akinek nem jut ilyen hatalmas összekötőkapocs, mint a katolikus család? Azoknak hogyan alakul ki az Isten-képük? A dogmatika első tétele: Isten, az egész világ teremtője és Ura, mindabból, ami teremtményként van, de magától lenni nem tud, az egyszerű emberi ész segítségével kegyelem nélkül is biztosan felismerhető. A hozzáértő tanítók arra tanítanak ezzel kapcsolatban, hogy az emberi ész elsődleges feladata minden emberben, hogy Teremtőjét biztosan felismerje. Ha minden más tehetségünk felismeri a tárgyát, akkor lebecsülhetjük legfontosabb szellemi tehetségünket, az értelmünket, hogy a legfőbb feladatát éppen nem képes betölteni egyedül is, ha kell?
2013.01.22. kedd
Mi végett vagyunk a világon? A végett vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, és ez által üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk.
Isten végtelenül nagy. Közvetlenül megismerni nem tudjuk, mert léte egészen másfajta lét, mint a teremtett létezők léte. A mi megismerésünk két síkon történik: az által, hogy érzékeinkkel tapasztalatokat szerzünk a megismerés tárgyáról előbb a tulajdonságait ismerjük meg, majd a mennyiséggel ismerkedünk, amivel az anyagot mérni tudjuk. Istenben azonban semmi anyag nincs, de rá is vonatkoztatható: véges vagy végtelen. Véges az, amihez hozzá tudunk, tenni vagy el tudunk belőle venni és akkor az értéke megváltozik. Isten nagysága végtelen, azaz sem hozzátenni, sem elvenni nem tudunk belőle úgy, hogy az értéke megváltozna. Az általa teremtett csillagvilág mérhetetlen, vagyis mi nem tudjuk semmivel megmérni. Isten szellemi létű, teremtetlen, oszthatatlan, végtelen, magától való lényeg. Végtelenül egyszerű=nincs benne semmiféle összetétel. Az emberi lélek összetett: lényegből és két szellemi tehetségből, az értelemből és az akaratból áll. Az isteni szellem-lét végtelenül értelmes, mindentudó és végtelen akarat, tehát mindenható. A mindentudása a legteljesebb értelmű. Legfőbb teremtményei, az angyalok is tiszta szellemek, de véges lények. Értelmük is, akaratuk is különböző. Istent a földi életünk során meg kell ismernünk és szeretnünk kell, mégpedig teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből. (MTörv 6,5) Mi módon ismerhetjük meg? A legegyszerűbb megismerés a kicsinyke gyermek számára, amikor látja, hogy a család tagjai keresztet rajzolnak magukra, szemük nem nézelődik, hanem befelé figyel. Később apának, apunak, édesapának szólítja egyik szülőjét, ahogy tanítják. Valaki fontosat, aki azonban mégsem látható ugyanígy szólítanak, aki soha nem lesz látható, de egyre jobban érezhetővé válik a gyermek számára azok szeretetéből, akik nagyon szeretik, és akiket ő maga is egyre jobban szeret. Akinek nem jut ilyen hatalmas összekötőkapocs, mint a katolikus család? Azoknak hogyan alakul ki az Isten-képük? A dogmatika első tétele: Isten, az egész világ teremtője és Ura, mindabból, ami teremtményként van, de magától lenni nem tud, az egyszerű emberi ész segítségével kegyelem nélkül is biztosan felismerhető. A hozzáértő tanítók arra tanítanak ezzel kapcsolatban, hogy az emberi ész elsődleges feladata minden emberben, hogy Teremtőjét biztosan felismerje. Ha minden más tehetségünk felismeri a tárgyát, akkor lebecsülhetjük legfontosabb szellemi tehetségünket, az értelmünket, hogy a legfőbb feladatát éppen nem képes betölteni egyedül is, ha kell?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése