2013. január 5., szombat

87. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.05. szombat

Tehát nemcsak ugyanazt a megszentelő kegyelmet adja meg nekik, amelyet ők is elnyertek, és amely által „Isten fiai" lettek, hanem egy tökéletes emberi természetet, azaz testet és lelket hozzákapcsol örökre az isteni természethez a Fiú személyi fősége alatt. Hallották, és örültek neki. Gyönyörű tervnek ítélik: Isten végtelen szeretetének csodája ez, kiálthattak fel. Dicsőség az Atyának, aki mindennek ősforrása, aki nemcsak a Fiúnak és a Szentléleknek ajándékozta isteni természetét öröktől fogva, hanem az egyszerű emberrel is közölni akarja a megtestesülésben. Imádjuk az Istent teljes odaadással eme alázatos szeretetében, és szolgálni fogjuk akkor is, ha ez a terv valóra válik. És szeretjük Őt, akik közénk, sőt fölénk magasztosítja az emberi természetet. Nem irigyeljük, hanem segítjük a megtestesülés által felemelt kisebb testvért, az összes embert. Az angyalok másik csoportja megdöbbenten hallgat. Nem érti a végtelen szeretet tervét, miért akar az Isten teremtménybe alázódni? És ha már mindenáron alázódni akar, akkor miért éppen emberbe testesül? Egy tiszta szellem mégis csak más, mint egy „sárból, napsugárból összegyúrt" ember! Tetejében pedig még imádjuk is ebben a formájában? Még a testét is? Nem, ez lehetetlen! Elhangzik tehát a válasz az isteni szóra: „Non serviam!" Nem, nem és nem szolgálunk annak az isteni személynek, aki lealázza magát az emberek közé. Isten pedig ekkor felragyogtatta a jövőt: „Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott." (Jel 12, 1-2) íme, az Asszony szíve alatt már megszületni kész volt az Istenember.

2013. január 4., péntek

86. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.04. péntek

„Istent soha senki sem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki.

Az örök Atya terve az volt, hogy az embert nemcsak gyermekévé fogadja, hanem az emberi természetet egyszülött Fiának személyi fősége alatt örökre egyesíti az isteni természettel. Így fel akarta emelni az embert az istenségbe, örökre megmenteni az anyagot és felmagasztalni. Ez nem bizonyítható a Bibliából, de annak szellemével megegyezik. Duns Scot János, a nagy ferences hittudós, akit Szentatyánk nem rég hivatalosan is boldognak nyilvánított, töprengett el azon, hogy az ember vétke volt-e az oka annak, hogy az Isten egyszülött Fia megtestesült? A bűn, a rossza, a negatívum a kiváltó oka ennek a csodálatos ajándéknak? Nem inkább az méltó Istenhez, hogy az emberek iránti végtelene szeretete kezdeményezze Isten Fiának megtestesülését? Hogy legyen ez valóban tiszta ajándék, ne a megbocsátás eszköze elsődlegesen. Scotus érvelése: Istennek örök terve a megtestesülés, vagyis az üdvösség első tervéhez tartozó, a teremtést beteljesítő nagy ajándék. Isten ezt a csodálatos titkát elsődlegesen az angyalokkal közli. Megmutatja nekik, hogy a Fiúisten megtestesül, vagyis felveszi az emberi természetet és elválaszthatatlanul egyesíti az isteni természettel személyi fősége alatt, ezáltal ember is lesz, de természetesen megmarad Istennek is. Ebben az új formájában is imádni kell, mert személy szerint Isten, és az imádás megilleti emberségét is, hiszen az az Isten emberi természete. Isten ezt a közlést, kinyilatkoztatást az angyalok felé próbatételnek szánta: tudnak-e engedelmeskedni, imádást ígérni az Istenembernek? Az angyalok egy része csodálattal szemlélte e titkot. Isten végtelen jóságát szemlélte benne, hogy a „sárból, napsugárból összegyúrt" kisebb testvérük, az ugyancsak szellemi lélekkel ékeskedő, de testben élő ember ennyire kedves a végtelen nagy Úrnak, akit még ők sem láttak, csak rendkívül nagy értelmük fényénél ismertek, íme, felemeli az embert az isteni természet magasába.

2013. január 3., csütörtök

85. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.03. csütörtök

Szent Pál is megjegyzi, hogy nem tudja, mihez kell segítséget kérnie, de szerencsénkre a Szentlélek ismeri az Isten mélységes titkait, a mi élettervünket is, így tud rajtunk segíteni. A mi dolgunk tehát az, hogy reggeli imánkban kérjük az Ő segítségét, mutassa meg, mit kell tennünk a cél érdekében kötelességteljesítéssel és egyéni jótéteményekkel, hogy a végső kompozíció mai részlete tökéletes legyen, beleilleszkedjék a nagy műbe. Aki érti Isten akaratát, és egész életében ennek megfelelően igyekszik tenni a jót, a halál pillanatában, amikor a lélek kilép a testből, mindent a szellemi szemmel lát, látja a neki szőtt isteni tervet, és mellette a tényleges művet is, amit életével kialakított. Ha a kettő egyezik, csodálatos boldogság tölti el, és hallja az Úr dicsérő szavát. Aki viszont nem, vagy csak hézagosan tette a jót, megrémül a látványtól: fércmunka vagyok, nem méltó arra, hogy Isten gyönyörű világába, a szentek tökéletes társaságába bekerüljek. Ha lehet retusálni a tisztítótűzben, az isteni irgalom ezt az utolsó irgalmasságot is elvégzi rajtunk. De azért az az igazi, ha az életmű maga tökéletes. Rajtunk múlik. Igaz katolikus szeretettel arra kell törekednünk, hogy ezt a nagy tervet mindenkivel ismertessük, akivel szót lehet érteni a lelki dolgokról. Valamikor majd szívből áldanak érte .Isten rajtunk keresztül minden embernek üzen, a nagy bűnösöknek is, akik talán már nem is merik remélni, hogy Urunk szóba áll velük:„Jövök, hogy hasonlóvá tegyem magam teremtményeimhez és helyreigazítsam elképzelésteket egy rettenetesen igazságos Istenről. Azt látom ugyanis, hogy az emberek mind anélkül élik végig életüket, hogy bizalommal fordulnának egyetlen Atyjukhoz, aki tudatni akarná velük egyetlen vágyát, azt, hogy megkönnyítse földi életük útját, hogy azután a mennyben egy teljesen isteni életet adhasson nekik. Ez bizonyítéka annak, hogy a többi lélek sem ismer Engem jobban, mint ti. Rólam alkotott elképzelésük nem haladja meg a tieteket. De most, hogy ezt a Világosságot adom nektek, maradjatok a Világosságban és vigyétek el a Világosságot mindenkihez. Ez alkalmas eszköz lesz megtérések elérésére, és ha lehetséges, a pokol kapujának lezárására is, mivel megismétlem itt ígéretemet, amely sohasem kevesebb, és amely így hangzik: MINDAZOK, AKIK ATYA NÉVEN SZÓLÍTANAK MEG, MÉG HA EGYETLEN EGYSZER IS, NEM FOGNAK ELVESZNI, HANEM BIZTOSAK LESZNEK ÖRÖK ÉLETÜKBEN A VÁLASZTOTTAK TÁRSASÁGÁBAN." (49) Ez a kép Atyánk végtelen irgalmáról annyira szép, hogy megdöbbenti és megdobogtatja nagyon is emberi módon érző szívünket, amely magunk és mások üdvösségéért egyaránt aggódik. Jézus megerősíti Faustyna M.Kowalska nővérnek adott üzenetében: „Nagy kegyelmeket ígérek neked és mindazoknak, akik hirdetni fogják nagy irgalmasságomat. Haláluk óráján magam oltalmazom őket, mint saját dicsőségemet. Ha a lélek bűnei éj sötétek lennének is, de ha a bűnös irgalmasságomhoz folyamodik, ezzel a legnagyobb dicsőítést adja meg nekem, és keserves szenvedéseimet dicsőíti. Ha valamely lélek jóságomat hirdeti, remeg előtte a sátán, s elmenekül a pokol mélyére.„Szenved a szívem amiatt, - mondta Jézus -, hogy még a választott lelkek sem értik meg, mily nagy az én irgalmam. Viselkedésük egyfajta bizalmatlanság. Ó, mily nagyon megsebzi ez szívemet! Emlékezzetek fájdalmas szenvedéseimre, és ha már nem hisztek szavaimnak, higgyetek legalább szeretetemnek!" (Napló, 119) „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: a győztesnek elrejtett mannát adok, és egy kis fehér követ adok neki, a kis kőre írva pedig új nevet, amelyet senki ismer, csak az, aki kapja." (Jel 2,17) Isten ebben az új névben mondja ki egész lényünket, életünket.

Hívom a családokat 2013 januárjában


Hívom a családokat 2013 januárjában – Bíró László püspök levele


Levél a családokhoz, a házaspárokhoz, a jegyesekhez és a szerelmesekhez, a családokat szerető szerzetesekhez és paptestvérekhez és mindenkihez, aki a családi élet mellett áll.
Akár az írott történelmet nézzük, akár a régészeti kutatásokra támaszkodunk, azt látjuk, hogy az emberek kisebb-nagyobb csoportokba rendeződve igyekeztek életüket jobbá, szebbé, mai kifejezéssel élve élhetőbbé tenni. Ezek a csoportok a föld minden részén, minden korban családok összefogásából alakultak. Az ember adottságai ugyanis nem teszik lehetővé, hogy tartósan magányosan éljen. Sem a férfi, sem a nő nem képes egyedül, önmagában boldogulni, boldoggá válni. Ezt az antropológiai igazságot fogalmazza meg a Biblia: „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!” (Ter 2, 18) Az is antropológiai igazság, hogy a férfi és a nő egymást kiegészítve tudják a legjobban egymást segíteni. A kettejük együttműködésére épült család a legkisebb emberi közösség, ez az a közösség, amely megfelel az emberi természetnek. A nagyobb emberi közösség, a társadalom csak akkor tud az emberi természetnek megfelelni, ha családokból épül fel.

Meg merem kockáztatni, hogy ha a magyar társadalom csupa ideális, boldog családból állna, akkor az ország maga lenne a boldogság szigete Európában, nálunk egyedülállóan magas lenne az életminőség. Kétségtelen, hogy a családok, és ezzel együtt az egész társadalom életének anyagi körülményei jelentősen befolyásolják életminőségét, de látjuk, hogy a jólét megteremtését célul kitűző fogyasztói társadalmak a személyiséget veszélyeztető nagyvárosokkal, a családok és bennük az emberi kapcsolatok elsorvadásával, az emberi környezet riasztó méretű pusztulásával milyen kevéssé járultak hozzá az élet minőségének javulásához. Lehet az embernek tengernyi pénze, fényes karriert ígérő diplomája, ha személyes kapcsolatai rendezetlenek, életét értelmetlennek fogja érezni és boldogtalan lesz. (vö. Lk 12, 16-21) A teljes ember (a test-lélek-szellem alkotta egység) élete akkor teljesedhet ki, ha testi, lelki és szellemi igényei is kielégítést nyernek, ehhez pedig az kell, hogy eleven kötelék fűzze Istenhez, a többi emberhez, és a teremtett világhoz.

Idézzetek fel olyan szerény, egyszerű körülmények között élő családokat, ahol boldogan, derűsen nevelték gyerekeiket és kiváló embereket adtak az országnak!

Az emberi kapcsolatok iskolája a család: a családban kerül a gyermek először másokkal kapcsolatba, itt ismeri meg a társas létet, a kapcsolatépítés és -ápolás módjait. Ha két ember között a kapcsolat csupán annyit jelent, hogy tudomásul veszik egymás létét, csak köszönnek egymásnak, de nem beszélgetnek, akkor kapcsolatuk nem eleven, nem szolgálja egyikük életét sem. A másik hogyléte felőli formális érdeklődés, sokszor a választ meg sem várva, arról árulkodik, hogy nem is érdekli a másik személye, nem is akar vele igazán kapcsolatban lenni. A másikat használni és kihasználni akaró kapcsolat egyik félnek sem válik javára. A család életminőségét döntően befolyásolja a házaspár közötti kapcsolat. Egymásnak ajándékozva magukat, és ezt az ajándékot kölcsönösen elfogadva belépnek egymás életébe, Szabó Lőrinc szavaival egymás „sorsának alkatrészévé” válnak.

A családon belüli kapcsolat alapja a kölcsönösség és a szeretet. Akik szeretik egymást, azoknak a kapcsolatát a jóakarat motiválja, kölcsönösen egymás javát akarják: a szülők a gyerekekét, a gyerekek a szülőkét, a nagyszülők az egész családét. A kapcsolat minőségét a szeretet határozza meg, erről szól Jézus útmutatása: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Ján 15, 12-13) Aki tehát önmagát, azaz teljes életét odaadja fenntartás nélkül a másiknak, az úgy szeret, ahogy Jézus szeret. Így jelenítik meg a házastársak családjukban Isten szeretetét, így tapasztalják meg a gyerekek Isten szeretetének boldogító melegét.

Hogyan tudjátok következetesen a rendre, fegyelmezettségre, szorgalomra nevelni gyermekeiteket úgy, hogy közben a szeretet is növekedjék? Milyen jelekből látjátok, hogy gyerekeitek megtapasztalták Isten szeretetét?

Kapcsolataink alakításához családon belüli és kívül példaképünk a Názáreti Szent Család. Mai fogalmaink szerint Mária és József azzal alapította meg a családot, hogy igent mondott Jézusra. Befogadta és életét kiteljesítette. Jézus ebben a családban tanult meg az emberekkel kommunikálni, sajátította el az emberi szavak jelentését, ismerte meg a családi kapcsolatok, a barátság erejét, a konfliktushelyzetek, az egészség és a betegség okozta nehézségeket, az öröm és a fájdalom kifejezni tudását. A názáreti harminc év gazdag tapasztalatai jelennek meg példabeszédeiben, elbeszélő készségében, az élet apró jelenségei mögé néző meglátásaiban.

Hogyan tudjátok családotokban a Szent Család tiszteletét ápolni anélkül, hogy édeskés mesealakokká váljanak?

Keveset tudunk József munkás, dolgos mindennapjairól. A régészeti és történelmi adatok szerint abban az időben sokan építkeztek Galileában, az ácsnak valószínűleg volt munkája bőven. Mégsem gazdagodott meg, és Fiát, aki minden bizonnyal vele dolgozott, nem arra tanította, hogy hogyan lehet minél nagyobb haszonra szert tenni. Jézusnak nem volt vagyona, nyilvános működése idején tanítványainál, barátainál lakott (l. Jn 1, 38-39, Mt 8, 20), nyilvános helyeken, vagy mások házában tanított és gyógyított. A munkáról mindig úgy beszélt, mint szolgálatról, mint egy eredményért való fáradozásról.

Jézus „szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére. Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan az ünnepi szokás szerint.” (Lk 2, 41-42) Ebből azt látjuk, hogy fontos volt számukra az ünnep, és amint lehetett, Jézussal együtt ünnepeltek. Az ünnepért vállalták a fáradságot, és hálásak voltak gyümölcseiért.

A Szent Családban az ajándékozás és a teljes önátadás lelkülete uralkodott. Mária és József tudta, hogy ajándékok egymásnak, és ajándékba kapták Jézust. A munkát a ház körül és az ácsműhelyben ajándékozó lelkülettel végezték egymást és embertársaikat szolgálva. Annak tudatában, hogy Isten ajándéka a hetedik nap, a szombatot és az ünnepeket megtartották, megszentelve így a hétköznapokat és munkát. Magukat teljesen elajándékozták, tiszta szívvel, őszintén és önzetlenül. Az ilyen lelkülethez tiszta szív kell. Mária pedig „kegyelemmel teljes”, József „igaz ember” volt.

A bűn ugyanis lecseréli a szeretet, az ajándékozás és az önátadás logikáját a hatalom, a pénz, az élvezethajszolás és az egoisztikus érvényesülés logikájára.

Mi segít abban, hogy gyerekeitekben kialakítsátok az ajándékozás és önátadás lelkületét? Hogyan tudjátok őket a házimunkába úgy bevonni, hogy megérezzék a mások szolgálata feletti örömet, hogy őszintén „beleadják” magukat a munkába?

„Az ember - aki az egyetlen teremtmény a földön, akit Isten önmagáért (az emberért) akart - teljesen csak akkor találhat önmagára, ha őszintén elajándékozza magát.” (GS 24) Isten minden ember szívébe beoltotta a vágyat a szeretet és a boldogság iránt, és ezt a vágyat még a bűn sem tudja kioltani. A magukat tiszta szívvel, őszintén és önzetlenül elajándékozó emberek, az ilyen emberekből álló családok képesek a társadalmat a Teremtő terve szerint alakítani, egy szebb, boldogabb világot felépíteni.

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke




2013. január 2., szerda

84. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.02. szerda

Megdöbbentő szeretet!

„Vajon megállok-e ezért? Nem, gyermekeim, az emberek iránti szeretetem sokkal nagyobb. Nem álltam meg itt: felismerhetitek jól, hogy szerettelek benneteket, hogy úgy mondjam, jobban, mint szeretett Fiamat, vagy jobban, mint saját magamat. Amit nektek mondok, az annyira igaz, hogy ha elegendő lett volna teremtményeim egyike, hogy levezekelje a többi ember bűneit Fiaméhoz hasonló élet és halál által, haboztam volna.Miért? Mivel elárultam volna szeretetemet, szenvedést okozva egy másik teremtményemnek, aki szeretek, ahelyett, hogy Én magam szenvedtem volna Fiamban. Sohasem akartam szenvedést okozni gyermekeimnek."Mindent a szeretet vezetett! Igen, a Szeretet az, amit tudtotokra akarok adni. Mostanára ez a szeretet feledésbe merült. Emlékeztetni akarlak benneteket rá, hogy megtanuljatok engem olyannak megismerni, amilyen vagyok. Hogy ne féljetek úgy, mint a rabszolgák, egy olyan Atyától, aki benneteket ennyire szeret. És lássátok, ebben a történetben még csak az első évszázad első lapjánál tartunk, és folytatni szeretném egészen napjainkig, a XX. századig. Mit kíván tőlünk az Atya?„Ti tehát legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes". (Mt 5,48) Lehetetlen kívánság? Olyan tökéletes, mint a végtelen Isten, nem lehet az ember. De Jézus megmagyarázza a lényeget: tökéletes, mint a mennyei Atya, aki „fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek." (45) Gyakorlatilag tehát azt kívánja az Úr, hogy sajátítsuk el az Atya stílusát, tegyük mi is a jót mindenkivel. így leszünk hozzá hasonlók, így ismer majd el minket gyermekeinek a halál pillanatban is, amikor magához hazahív. Ez az elgondolás egybeesik a fentebb mondottakkal, hogy minden ember egy isteni vonást kell, hogy megvalósítson életével. Így érthető az is, hogy Jézus az utolsó ítéletről mondott példázatában csupán arra utal, hogy a jócselekedetekben mennyire voltunk pontosak és serények . Honnan tudjuk, hogy a rengeteg tennivalóból, ami életünkben feladatként jelentkezik, illetőleg feladatunk lehet, mi a mi teendőnk? Hiszen nem ismerjük a képet, amit az Atya tervezett rólunk, aminek egy-egy részletét kell elkészítenünk napról-napra.

2013. január 1., kedd

Pápai úrangyala imádság



A béke munkásai kovászhoz hasonlóan növelik az emberiséget Isten tervei szerint – a pápa Úrangyala imádsága



Mindenkinek Boldog Új Évet kívánok! – kezdte beszédét a Szentatya kedden délben az Úrangyala elimádkozása előtt. 2013 első napján szeretném a világ minden emberéhez eljuttatni Isten áldását. Ezt a Szentírás ősi formulájával teszem: „Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget! (Szám 6,24-26).

Isten világossága olyan áldás az emberiség számára, mint amilyen a nap fénye és melege a föld számára. Isten az emberiségre ragyogtatja arcát. Ez történt Jézus Krisztus születésével! Isten ránk ragyogtatta arcát: kezdetben alázatos, rejtett módon – Betlehemben csak Mária és József, valamint néhány pásztor voltak tanúi ennek a kinyilatkoztatásnak. Azonban apránként, amint a nap halad az égbolton hajnaltól délig, Krisztus világossága növekedett és mindenütt elterjedt.

A Názáreti Jézus már rövid földi élete során felragyogtatta Isten arcát a Szentföldön, majd az Lélek által áthatott egyház révén minden ember számára elvitte a béke üzenetét „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön Isten kedveltjeinek” (Lk 2,14). Ezt éneklik az angyalok Karácsonykor, és ez a keresztények éneke az egész földön; ez az ének a szívekből és az ajkakról fakad, de konkrét gesztusokká válik, a szeretet tetteivé, amelyek párbeszédet, megértést és kiengesztelődést építenek.

Ezért nyolc nappal Karácsony után, amikor az egyház, mint Szűz Mária, Isten Anyja, megmutatja a világnak az újszülött Jézust, a Béke Fejedelmét, a béke világnapját ünnepeljük. Isten megtestesült Igéje, a Gyermek Jézus elhozta az embereknek azt a békét, amelyet a világ nem adhat meg számukra (vö. Jn 14,27). Küldetése, hogy ledöntse „az ellenségeskedés válaszfalát” (vö. Ef 2,14). Amikor a Galileai-tó partjain kihirdeti a nyolc boldogságot, ezek között vannak a „békességszerzők is”, akik Isten fiai (vö. Mt 5,9).

Kik a béke munkásai? Mindazok, akik nap, mint nap arra törekednek, hogy a rosszat legyőzzék a jóval, az igazság erejével, az ima és a megbocsátás fegyvereivel, a becsületes és jól végzett munkával, az élet szolgálatában álló tudományos kutatással, a testi-lelki irgalmasság műveivel. Sokan vannak a béke munkásai, de nem vernek hírt maguk körül. Kovászhoz hasonlóan növelik az emberiséget Isten tervei szerint.

Az év első Úrangyala imádságán kérjük Szűz Máriát, Isten Anyját, hogy áldjon meg bennünket, mint ahogy az anyuka megáldja gyermekeit, akik útra kelnek. Egy újesztendő olyan, mint egy utazás: Isten világosságával és kegyelmével legyen a béke útja minden ember, minden család, minden ország, az egész világ számára! – fejezte be az Úrangyala előtt mondott beszédét XVI. Benedek pápa.

Az Úrangyala elimádkozása után először olaszul ismételte meg jókívánságait az olasz köztársasági elnöknek és az egész nemzetnek, valamint a többi polgári vezetőnek, akik eljuttatták üdvözletüket a Szentatyának.

Ismételten köszöntötte a Taizéi Közösség európai találkozójának fiataljait. Lelki közelségéről biztosította a béke világnap egyházi kezdeményezéseit, mint például a Sant’Egidio Közösség által megrendezett január elsejei találkozót, amelyen nemet mondtak a háborúra és sürgették a béke megvalósulását, különös tekintettel Szíriára.


83. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.01. kedd

A boldogítás színhelye, fészke, kerete a házasság.

Itt egy férfi egy nőt, egy nő egy férfit tökéletesen boldogítani tud. Aztán szerelmük gyümölcseként továbbadják a testi életüket immár közösen, Isten pedig ehhez teremti a lelket, majd az új személyt, akinek aztán nekiajándékozza a kis emberkezdeményt. Így alakul ki emberi síkon a hármasság, valósul meg az isteni terv. Ez a boldog élet itt a földön alakul a szeretet állandó gyakorlásával. Fejlődik, tökéletesedik az ember, s amikor eléri teljes kifejlettségét, Isten akkor áttelepíti a mennyországba. Isten nem ismétli soha önmagát, mert végtelenül gazdag, az isteni természet végtelenül tökéletes és ugyanígy utánozható is, ezért minden ember egyéniség, olyan egyén, amilyen nem volt és nem is lesz soha. Minden ember remekmű Isten terve szerint. Nem lehet és nem is szabad senkit utánoznia, csak a neki készült isteni mintát valóra váltania. Az ősbűnnel az ember megrontotta saját életét. Szánalmas olvasni, hogy a házastárs boldogítására rendelt férfi a bűn után hogyan viselkedik: Isten számon kérő szavára rögtön így védekezik: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem." (3,12) Ezzel érzékelhetően megromlott a szeretet-viszony a házastársak között, jött a többi büntetés is, a szenvedés különféle nemei, végül a halál, mint főbüntetés. De a lélek síkján még nagyobb volt a gond: elvesztették az istengyermekség elvét, a megszentelő kegyelmet, bezárult előttük a mennyország, kinyílt a pokol. Sem földi, sem örök boldogság nem várható ezek után. A szeretet fészkében nem lesz mindenkinek helye, lesznek vezeklő állapotú egyének, és a fészek lakói sem maradéktalanul boldogok. De a mennyország mint végcél megmarad. Ezt nem az ember éri el, hanem Isten segíti hozzá az embert azzal, hogy Megváltót ígér, aki helyrehozza az ember vétkét, visszaadja a megszentelő kegyelmet, az istengyermekséget, mennyországot. Az Atya újkori megnyilatkozásai adnak igazán teljes értelmet ennek a tervnek: Isten előre jól tudott mindent, azt is, hogy szeretetének ezt az óriási jelét sem értékelik majd kellőképpen. Ő maga jön el Fiában. Tudja ugyan: „Nem vesznek tudomást jelenlétemről, még ha közel is vannak hozzám. Fiamban bántalmazni fognak, minden jó ellenére, amit nekik cselekedni fog. Fiamban megrágalmaznak, keresztre feszítenek, hogy megöljenek."

82. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.31. hétfő

Isten- Atyánknak nagy terve van velünk.

Szentírás első lapja arról ír, hogy Isten megteremtette az eget és a földet, majd sok¬ sok évmillión keresztül kialakította olyanná, hogy azon életet teremthessen, aztán amikor a növények és állatok fajtáik szerint mind megjelentek, akkor elérkezett a nagy pillanat: a teremtés utolsó mozzanataként Isten megalkotta a látható világ csúcspontját, az embert. „Azt mondta Isten: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó¬mászón, amely mozog a földön". Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,26-27) Elgondolkodtató sorok: alkossunk a mi képünkre. Mit jelentenek ezek a többes számú kifejezések? Mi ugyan a Szentháromság titkának ismeretében könnyen válaszolunk: a három Isteni Személy beszéli meg a teremtés mozzanatait, csakhogy ezt a szöveget olyan ember írta le először, akinek fogalma sem volt arról, hogy az egy Istenben nem egy, hanem három személy van. Az angyalokkal nem beszélheti meg tervét, hiszen a teremtés kizárólagos isteni cselekedet, amelyet Isten soha senkire sem ruházhat át. A józan ész oldja meg a problémát: Isten Mózesnek kinyilatkoztatja, ami történt, Mózes pedig becsületes ember lévén, leírja úgy, ahogy hallotta, függetlenül attól, hogy érti-e vagy sem, A lényeg tehát az, hogy az új teremtmény mintája maga az Isten lesz valamilyen formában. Mivel az ember nemcsak lélek, hanem test is, Istenben viszont semmiféle anyagi nincs, azt kell mondanunk, hogy az ember az Isten benső szeretetközösségének a mintájára kapja a létét. Úgy kell erre a belső isteni életre gondolnunk, ahogyan már elmélkedtünk róla: az Atya öröktől fogva birtokolja önmagától az egész végtelen isteni természetet. Születő Fiának fenntartás nélkül, egészen átadja isteni természetét. A Fiú végtelenül boldog ettől az ajándéktól, de tudja, hogy az Atyának is szüksége van rá, ezért azonnal vissza is ajándékozza neki. Ketten együtt adják az isteni akarat síkján származó Szentléleknek, Ő pedig vissza a két első Személynek. Ez az önzetlen, örök ajándékozás Isten belső, szentháromságos élete. Ez az isteni boldogság lényege. Ezt teszi meg az emberteremtő Isten az ember minta okának. Ennek a boldogságnak kell megvalósulnia az ember életében is. Ezért teremti Isten férfinak és nőnek az embert, hogy mindkét nemben legyen valami csodálatos többlet, ami a másik nemből hiányzik, hogy tudjon mindkettő ajándékozni fontos, kívánt, boldogító értékeket. 

2012. december 30., vasárnap

81. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.30. vasárnap

Óriási viták folytak erről a kérdésről, és mind a mai napig nincs megegyezés. „Éppúgy imádjuk, mint az Atyát és a Fiút". Az értelmes ember lehetősége és rendeltetése is, hogy ismerje fel és ismerje el, hogy Isten a világ és benne az ember legfőbb Ura: ezt jelenti az imádás. Jézus mondja az apostoloknak: „Ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: „Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni." (Ap Csel 1,4-5) Ezzel elismeri, hogy a jóra, a küldetésre való erőt majd Tőle kapják. Meg is erősíti: „a Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el benneteket." (8) „Ő szólt a próféták szavával." Neki tulajdonítja az Egyház az egész kinyilatkoztatást. O tehát ismeri és közli a hit titkait. Sőt vigyáz is arra, hogy a nehezen érthető túlvilági titkokat jól értsék, érthetően közöljék, és vigyáz ezek helyes fennmaradására is. Küldetése arra is szól, hogy tovább tanítsa Jézus Egyházát: „Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém, azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek." (Jn 16,13-15) Az is küldetése, hogy gyűjtse össze Isten szétszóródott gyermekeit. Amikor kiárad az első keresztény pünkösd alkalmával, rögtön ezt a célt szolgálja. Először eltölti az apostolokat a velük együtt ott tartózkodókkal egyetemben, utána arra ösztönzi őket, hogy menjenek ki a térre, mert ott kell folytatódnia a küldetésének.