2012. december 29., szombat

80. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.29. szombat

„Új pünkösd?"

Ez volt a II. Vatikáni zsinat idején az elemi erővel kitört lelkesedés megnyilatkozása. Nos, a Szentlélek az én életemben, még inkább az Egyház életében mindig nagyon fontos volt. Ő a Szentháromság egységében öröktől fogva él, hiszen Isten szükségképen háromság. A teremtésben egyformán volt része az Atyával és a Fiúval, mivel a Szentháromság cselekvései kifelé, a teremtett világ felé mindhárom Személy közös művei. És bár az Ószövetség nem ismeri a Szentháromság titkát, a kinyilatkoztatást hallgató Mózes megőrzi ezt a kijelentést is: „a föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység fölött, és Isten Lelke a vizek felett lebegett." (Ter 1, 2) a fizikai világ kibontakoztatása tehát rá volt bízva elsődlegesen. Ő ugyanis „mindent kikutat, még az Isten mélységeit is" (1 Kor 2,10), tehát ismeri az Atya terveit tökéletesen. Majd a bűnből való szabadulás, a megváltás első mozzanata is Vele kapcsolatos: „Az angyal azt felelte Máriának: „a szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni." (Lk 1, 35) Hozzá tehetjük még: Ő lesz a krisztusi mű kibontakoztatója az Egyház és az egyének életében is. Ezért nagyon fontosnak találom, hogy megszokott liturgikus fohászunkkal kérjük az Atyát: „Küldd el Szentlelkedet és újjászületünk, és megújítod a föld színét." Ki a Szentlélek? A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, Isten az Atyával és a Fiúval együtt. Az apostoli hitvallás csak ennyit mond róla: „Hiszek Szentlélekben." De a nicei és konstantinápolyi zsinat hitvallása már bőségesebben nyilatkozik: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. O szólt a próféták szavával." Úr = Adonáj. Ezt a héber szót csak Istenre alkalmazták. Jézust is csak azután szólították így, amikor Péter megvallotta, hogy 0 a Krisztus, ( Mt 16,16) Jézus hivatkozik is erre a lábmosás után: „Ti úgy hívtok engem: Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok." (Jn 13,13) Ugyanez a cím jár a Harmadik isteni Személynek, hiszen Ő is ugyanazt az isteni természetet birtokolja, az egyetlent a másik két isteni Személlyel együtt. A Szentlélek származik, nem születik. A Fiú származása születés, mert a születésnél élő származik az élőtől a természet hasonlóságára. A Fiú az Atya képmása. A Szentlélek az Atya és a Fiú egymás iránti szeretete. Az isteni akarat síkján származik, ezért maga a Szeretet. Az Atya és a Fiú közösen ajándékozzák neki az isteni természetet, mégpedig a latin Egyház megfogalmazása szerint: „a Patre Filioque procedit." Vagyis az Atya főforrás, hiszen Ő adja, hogy az isteni természet a Fiúé is legyen, és így ketten egyetlen leheléssel származtassák a Szentlelket. A keleti Egyház végeredményben ugyanezt állítja, de más szemlélettel: „a Patre per Filium".

2012. december 28., péntek

79. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.28. péntek

Az Újszövetség nagy ajándéka: a Szentháromság kinyilatkoztatása

Az ószövetségi Szentírásból pontosan nyomon követhető, hogyan alakult ki a zsidók istenismeretével kapcsolatban az a tudat, hogy a végtelen nagy Isten, az őket örökbe fogadó és irányító Jóság, olyan jó, mint egy földi édesapa, sőt sokkal jobb és megnyugtatóbb az ő atyai szeretete, mert a földi apákban azért mindig akad hiba, és a természet törvénye szerint megöregszenek, lassan tehetetlenné válnak és meg is halnak. Így eljön az idő, amikor már nem lehetnek családjuk támasza és gondviselője. Isten viszont örökké él, szeretete állandóan árad és nem lanyhul, nem szűnik meg soha. A zsidók Istent sosem tartották személytelen erőnek, erőtérnek, mint más keleti vallások még ma is teszik. Amikor az égő és el nem hamvadó csipkebokor látomásban Mózeshez szól az Úr, személyként teszi ezt: „Én vagyok atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene." (Kiv 3,6) Majd amikor Mózes fél vállalni a nagy küldetést, hogy visszamenjen Egyiptomba a fáraóhoz, és felszólítsa, hogy engedje el a pusztába Izrael fiait, akkor Isten így válaszol: „Én veled leszek." (12) Az én mindkét esetben személyt jelöl. Különben is az ember önmagában is a személyiséget tartja a legfőbb értéknek, hogyan lehet elvitatni a legtökéletesebb Lénytől ezt a tökéletességet?Amikor aztán Mózes megkérdezi: „Mi a neved?"- az Úr ezt válaszolja: „Én vagyok az, aki vagyok. Aztán azt mondta: Ezt mondd el Izrael fiainak: Az, aki van (JAHVE) küldött engem hozzátok" (14). A fáraó előtt állva pedig így beszél Mózes: „Ezt üzeni az Úr: Izrael elsőszülött fiam nekem. Megmondtam ezért neked: Engedd el fiamat, hogy szolgáljon nekem." (4,22-23) Ezzel Isten kinyilvánította személyét és Izrael népéhez fűződő személyes szeretetét is. Figyeli sorsukat, sajnálja és félti őket. Viszont az Ószövetség idején semmit nem árul el nagy titkából, hogy az Isten nem egy, hanem három személy. Akad ugyan az ószövetségi Szentírásban meghökkentő szöveg, amelyből vonhattak volna le következtetést, de a szigorú egyistenhit ezt lehetetlenné tette. A 109.zsoltárban olvassuk: „Szólt az Úr az én Uramnak. Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem." (1) És a 2. zsoltárban: „Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged." (7) Jézus felhívta hallgatói figyelmét, hogy a szigorú egyistenhit értetlenül áll e kinyilatkoztatott igazság előtt, illetőleg az utóbbi verset csupán a frissen felkent királyra vonatkoztatták. Jézus azonban küldetése egyik legfontosabb mondanivalójaként tudatja velünk a nagy titkot: az Istenben nemcsak egy személy van, hanem három, és az első személy nemcsak olyan, mint egy jó apa, hanem Atya, akinek ez az egyetlen és teljességet kifejező neve, Jézus pedig az Atyának természete szerinti Fia, Egyszülöttje. Amint a természetes családi életben az apa a gyermek életének forrása, aztán ő keresi a kenyeret a családjának, mondhatjuk, tőle árad minden, övé a tekintély is, ugyanígy Istenatyánk mindennek és mindenkinek az Ősforrása. Igazán Atya, mert van Fia. Az emberek esetében is a férfi lehet gyermek, felnőtt, férfi, férj, de csak akkor lesz apa, ha gyermeke születik. Az atyaság és a fiúság olyan összetartozó viszonyt jelent, mint a hegy meg a völgy. Egyik sem lehet a másik nélkül. A Fiúisten az Atyának tökéletes képmása. A Fiúnak az Atyától való származását megvilágosítja az értelmi tevékenységből vett hasonlat, - azaz feltételezve azokat, amiket a lélektan a megismerő tevékenységről tanít, - azt állítjuk, hogy a megismerő tevékenységünkben valamiképp megsejtődik a Fiúnak az Atyától való eredete (származása). Egyéni tapasztalatainkból tudjuk, hogy megismerő tevékenységünkben a megismert dologról képet alkotunk magunknak, amely kép szerint a megismert dolog bennünk létezik. Ezt a képet nevezzük fantáziának, ha érzéki megismerésről van szó, „igének" vagy fogalomnak, ha értelmi megismerésről van szó. Ez az ige különbözik a szájjal kimondott szótól. Sok dologról van fogalmunk, (értjük), de kimondani nem tudjuk.

2012. december 27., csütörtök

78. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.27. csütörtök

Az ószövetségi kinyilatkoztatás csak annyit tud, hogy Isten olyan jó, mint egy atya

Lelkipásztori időmből igen szívesen emlékszem vissza azokra a fiatalokra, akik úgy készültek a házasságkötésre, hogy megvették vagy megépítették a családi házat vagy lakást a maguk jövendő kis családja számára. Ez a gondoskodó szeretet nagy biztosíték volt a szememben arra, hogy a közös életük folyamán is minden áldozatot tudnak vállalni, amire a családnak szüksége lesz. Aki a keretet megteremti egyedül vagy a jövendő párjával, annak biztosabban lesz ereje a berendezéshez, a szépítéshez is. Isten mindent és mindenkit felülmúl a gondoskodó szeretetben. Öröktől fogva eltervezte, hogy szentháromságos szeretetét kiárasztja: teremt egy új világot, szellemeket és anyagi dolgokat, láthatatlan és látható teremtményeknek ad létet. Az anyagvilág tömegét egy pillanat alatt létrehozta, aztán évmilliókon keresztül alakította a csillagvilágot, benne a mi naprendszerünket, s annak viszonylag kis bolygóját, a földet. Lehűtötte a felszínét, hogy járni és élni lehessen rajta. Aztán nem állt meg itt, mondván: van már lakásépítésre hely, kő is bőven, megteremtem hát az embert, hadd dolgozzék ő is a maga érdekében. Ennivaló is kell neki és jövendő családjának. Teremtek hát búzát, napraforgót, nyulat és tehenet. A többit találja ki magának, hiszen eszes teremtmény lesz. Isten nem így gondolkodott! Feldíszítette a földet millió növénnyel: virágok, füvek, fák garmadával, amik nemcsak hasznosak, de szépek is. Hadd lássa majd az ember, milyen gyönyörű lehet az alkotó, ha már a teremtményei is bámulatra méltók. És tanuljon meg a lakásába a csupasz falak közé virágot vinni, örömöt szerezni, otthont teremteni. Az ennivalók se legyenek mindig ugyanazok: magvak, gyümölcsök pazar bőségben teremjenek évről-évre, ne kelljen majd szárított, aszalt, konzervált holmikon tengődniük. A növények után teremtette az állatokat: jó lesznek az embernek, segítőtársnak a munkájához, ezen kívül eheti is a húsukat, gyönyörködhet tollúkban, szőrükben, alakjukban. Amikor pedig mindez készen állt, megteremtette az embert a föld anyagából a testét, majd a tökéletesen ép és szép embertestet nem hagyta élettelenül heverni: megteremtette a semmiből az értelmes, akaratos, tehát szellemi lelket, belélehelte, így élővé tette és odaajándékozta a frissen megteremtett emberi személynek, akinek aztán nevet is adott: Ádám. Bizonyára nagyon boldog lett volna Ádám, ha szeme első pillantása egy pici oázisra tekinthetett volna a sivatag közepén: pindurka forrásvíz mellett három-négy pálmafa. De a szeme előtt beláthatatlan, bejárhatatlan kert terült el, rengeteg gyümölcsfával. Négy komoly folyó öntözte földjét, termékenyítette fáit. Virágok, színek, formák dús bősége gyönyörködtette az első pillantásokat. Aztán jött a meglepetés: a mozdulatlan színpompából kezdtek elővonulni mozgó élőlények. A hangyától a mamutig, a pintyőkétől a sasokig sok ezer fajta állat. Mind csodaszép és mind az enyém! Nevet is adott mindegyiknek, és boldogabb volt, mint egy gyermek. Azaz fogalma sem volt arról, milyen boldog egy gyermek, hiszen olyat nem is látott, s azt sem tudta, hogy ő felnőtt, férfi és hogyan került ide, mit jelent, hogy ő él. Egyet tudott és érzett át sajgó szívvel: ebben a színes tömegben nincs semmi, ami hozzám hasonló lenne. Nekem is van fejem, kezem, lábam, hajam és némi szőrzetem, de semmi emlékem, hogy egy perccel vagy évvel korábban én is egy csupa szőrmók lettem volna, mint ez a majom itt. Nagyon egyedül vagyok. A rengeteg élménytől elfáradva a hűvös alkonyi szellőben elálmosodott. Majd a tűzágyba hulló nappal együtt ő is elaludt. A csillagos égboltról millió fénnyel ragyogott rá a Teremtő végtelen szeretete. Isten mindig végtelenül boldog, de most úgy érzem, itt olyasmit lehetne gondolnom, hogy a gyermeke bölcsője mellett mosolygó újdonsült édesapa boldogsága élt a szívében. És látta az emberszív nagy-nagy vágyát, ami még csak nem is tudatosulhatott, hogy a párja után kiált, hiszen nem tudta, mit jelent a párom, csak azt, hogy egyedül vagyok.

2012. december 26., szerda

77. nap a Hit Évében



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.26. szerda

Már az Ószövetség bölcse csodálkozott azon, hogy a teremtett világ gyönyörű dolgaiból sokan nem tudták felismerni Istent:„Mert balgák mindazok az emberek, akikben nincs meg Isten ismerete, akik nem tudták a látható javakból megismerni azt, aki van, s a műveket szemlélve nem ismerték föl az alkotót, hanem a tüzet vagy a szelet, vagy az iramló levegőt, vagy a csillagok körét, vagy a víz árját, vagy a napot s a holdat tartották világot kormányzó isteneknek. Ha már ezeket isteneknek gondolták, mert szépségük elbájolta őket, tudhatták volna, mennyivel kiválóbb ezek ura, hiszen a szépség szerzője alkotta mindezeket. Ha pedig megcsodálták ezek erejét és tevékenységét, megérthették volna, hogy alkotójuk még erősebb, mert a teremtmények nagyságából, szépségéből nyilván meg lehet ismerni azok teremtőjét. De ezek ellen még csak kevesebb a kifogás, mert ők talán csak tévednek, miközben Istent keresik, és meg akarják találni. Amikor ugyanis alkotásaival foglalkoznak, s azokat vizsgálják, megejti őket azok látása, mert annyira szép, amit látni lehet. Ezeknek azonban még sincs mentségük, mert, ha tudásban annyira vitték, hogy át tudták kutatni a világot,, ennek urát ugyan miért nem tudták előbb megtalálni?" (Bölcs 13,1-9) Minden, ami van, az Atyától van, s minden teremtmény hozzá kell, hogy vigyen minket. Tőle származnak az isteni Személyek: a Fiú az értelem síkján tőle születik, a Szentlélek az isteni akarat síkján tőle származik a Fiúval közös lehelésben. Az övé a végtelen isteni értelem és akarat. Ő adja, ajándékozza a Fiúnak és kapja vissza tőle, majd közösen ajándékozzák a Szentléleknek. Az Atya teremti a Fiú által az egész világ minden látható és láthatatlan teremtményét, tehát az embereket és az angyalokat is. Ő tartja fenn a létrehozott teremtményeket, Ő adja nekik a tevékenység lehetőségét, az erőt, energiát. Ő irányítja a mindenséget örök tervei szerint. De Ő a végcél is, mindennek és mindenkinek az Ő dicsőségét kell szolgálnia, és mindennek hozzá kell visszatérnie. Jézus küldetése: „hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse." (Jn 11,52) A világ végén pedig Atyjához visz mindenkit: „Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus, azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg, mert mindent a lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: Minden alá van vetve, kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki. Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben." (1 Kor 15,22-28) A teremtett világ a világ végén elpusztul: „Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, a föld pedig, és a rajta levő teremtmények elégnek." (2 Pét 3,10) Isten azonban a sokak által lenézett anyagot is megmenti elsősorban Fiának testében, de a feltámadó emberek testében is átmentődik az örök életre. Róla, az örök Atyáról beszélgetünk tehát, hogy minél tökéletesebben megismerjük és meg is szeressük Őt.

2012. december 25., kedd

A pápa Urbi et Orbi üzenete:



“Veritas de terra orta est!” – „Az igazság kisarjadt a földből!” (Zsolt 85,12)
Kedves Testvérek Rómában és az egész világon, áldott Karácsonyt kívánok mindnyájatoknak és családjaitoknak!

Karácsonyi jókívánságomat ebben a Hit évében egy Zsoltárból vett szavakkal fejezem ki: „Az igazság kisarjadt a földből”. A Zsoltár szövegében valójában jövő időt találunk: „Az igazság majd kisarjad a földből”: egy híradás, egy ígéret, amelyet egyéb kifejezések kísérnek, és amelyek egészében vége így hangzanak: „A szeretet és az igazság majd találkoznak, / az igazságosság és a béke csókot váltanak. / az Igazság majd kisarjad a földből / és az égből igazságosság tekint le. / Igen, az Úr kiárasztja áldását / és földünk meghozza termését; / Igazságosság jár előtte: / és béke a lába nyomában” (Zsolt 85,11-14).

Ma beteljesedett ez a prófétai szó! Jézusban, aki Betlehemben született Szűz Máriától, a szeretet és az igazság valóban találkoztak, az igazságosság és a béke csókot váltottak; az igazság kisarjadt a földből és az igazságosság letekintett az égből. Szent Ágoston szerencsés tömörséggel magyarázza: „Mi az igazság? Isten Fia. Mi a föld? A test. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy honnan született Krisztus és megérted, hogy az igazság miért a földből sarjadt ki... az igazság Szűz Máriától született (En. In Ps. 84,13).

És egy Karácsonyról szóló beszédében megállapítja: „Ezzel a minden évben visszatérő ünneppel celebráljuk tehát azt a napot, amelyben beteljesedett a prófécia: „Az igazság kinőtt a földből és az igazságosság letekintett az égből”. Az Igazság, aki az Atya keblében van, kinőtt a földből, hogy egy anya keblében is lehessen.

Az Igazság, amely az egész világot uralja, a földből nőtt ki, hogy egy asszony keze tarthassa...Az Igazság, amelyhez nem elegendő az ég, hogy magába foglalja, a földből nőtt ki, hogy egy jászolba helyezzék el. Kinek a javát szolgálja, hogy egy ilyen fenséges Isten ennyire alázatos lett? Természetesen semmilyen előnyt sem jelent önmaga számára, hanem nagy előny nekünk, ha hiszünk” (Sermones, 185,1).

„Ha hiszünk”. Íme, a hit hatalma! Isten mindent megtett, megtette a lehetetlent: testté lett. Szeretetének mindenhatósága megvalósította azt, ami túlmutat az emberi értelmen: a Végtelen gyermekké lett és belépett az emberiségbe. Azonban ugyanez az Isten nem léphet be szívembe, ha nem nyitok neki ajtót. Porta fidei! A hit kapuja! Megrémülhetnénk fordított mindenhatóságunk előtt. Az embernek ez a hatalma, hogy elzárkózzon Istentől, félelemmel tölthet el. De íme, a valóság, amely elűzi ezt a sötét gondolatot, a remény, amely legyőzi a félelmet: az igazság kisarjadt!

Isten megszületett! „A föld megadta gyümölcsét (Zsolt 67,7). Igen, van jó föld, egészséges, minden önzéstől és minden bezárkózástól mentes föld. A világon van egy föld, amelyet Isten készített, hogy eljöjjön, és közöttünk lakjon. Van egy lakhelye, hogy jelen legyen a világban. Ez a föld létezik és ma is, 2012-ben, ebből a földből kisarjadt az igazság! Ezért van remény a világon, egy megbízható remény, a legnehezebb pillanatokban és helyzetekben is. Az igazság kisarjadt, elhozva a szeretetet, az igazságosságot és a békét.

Igen, a béke sarjadjon ki a szíriai lakosságnak, amelyet mélyen megsebez és megoszt egy konfliktus, amely nem kíméli még a védteleneket sem és ártatlan áldozatokat arat. Ismételten felhívást intézek, hogy szűnjön meg a vérontás, könnyítsék meg a menekültek és a kitelepítettek megsegítését és a párbeszéd révén keressék a konfliktus politikai megoldását.

A béke sarjadjon ki a Földön, ahol a Megváltó született és Ő adjon bátorságot az izraelieknek és palesztinoknak, hogy véget vessenek a túl sok éve tartó harcnak és megosztottságnak, és határozottan lépjenek a tárgyalások útjára.

Észak-Afrika országaiban, amelyek mély változásokon mennek keresztül egy új jövőt keresve – különösen Egyiptom szeretett és Jézus gyermeksége által megáldott földjén – az állampolgárok építsék együtt az igazságosságon alapuló társadalmat, a szabadság és minden személy méltóságának tiszteletét.

A béke sarjadjon ki Ázsia hatalmas földrészén. A Gyermek Jézus tekintsen jóakaratúan a kontinens számos népére, különös tekintettel azokra, akik hisznek Benne. A Béke Fejedelme fordítsa tekintetét továbbá a Kínai Népköztársaság új vezetőire, akikre magasrendű feladat vár. Kívánom, hogy juttassák érvényre a vallások szerepét, mindenki tiszteletben tartásával, hogy a vallások hozzájárulhassanak egy szolidáris társadalom építéséhez, a nemes kínai nép és az egész világ javára.

Krisztus Karácsonya segítse elő, hogy Maliban visszatérjen a béke, Nigériában pedig az egyetértés. Nigériában kegyetlen terrorista merényletek továbbra is áldozatokat aratnak, különösen a keresztények között. A Megváltó nyújtson segítséget és vigaszt a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részének és adjon békét Kenyának, ahol véres merényletek sújtották a polgári lakosságot és az istentiszteleti helyeket.

A Gyermek Jézus áldja meg a számos hívőt, akik Latin-Amerikában ünneplik őt. Növelje emberi és keresztény erényeiket, támogassa mindazokat, akik arra kényszerülnek, hogy elvándoroljanak családjaiktól és szülőföldjükről, erősítse meg a kormányzókat a fejlődésre és a bűnözés elleni küzdelemre tett elkötelezettségükben.

Kedves Testvérek! Szeretet és igazság, igazságosság és béke találkoztak egymással, megtestesültek Betlehemben a Máriától született emberben. Az az ember Isten Fia, Isten, aki megjelent a történelemben. Születése új élet sarja az egész emberiség számára. Bárcsak minden föld jó földdé válna, amely befogadja és kisarjasztja a szeretetet, az igazságot, az igazságosságot és a békét. Áldott Karácsonyt mindenkinek!

76. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.25. kedd

Lelkigyakorlat a mennyei Atyáról.

Olyan testvérekhez, nővérekhez szólok, akik végig imádkozták, dolgozták és szenvedték az életüket Elkötelezettek Isten állandó, lelkes szolgálatára, és most zömmel megérdemelt nyugdíjas pihenőidejüket töltik, amelyben viszont több idejük marad az intenzívebb imaéletre és a szeretet síkján való bensőségesebb segítésre a még aktívaín dolgozóknak. Életükben megértették és követték Jézus Krisztus misszós parancsát: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig."(Mt 28,19-2o) Vitték tehát a jó hírt szóval és tettel, étellel és orvossággal. Vállaltak rengeteg veszélyt is Istenért. Szemébe néztek sok pogánynak, aki még nem ismerte az igaz Istent. Lehet, hogy akadtak sokan, akik nem is kerestek mást, mint régi babonájukat, mert meg voltak elégedve állapotukkal. Esetleg féltek „istent" váltani, mert az örökölt bálványimádás súlyosan beléjük idegződött, netán a varázslók bosszújától volt okuk rettegni. Olvastam valahol, hogy egy Londonban végzett néger orvos angol lányt vett feleségül, aki követte férjét a régi hazába, ám a törzs varázslója gyanakodva nézte az idegen fajú és vallású asszonyt. A folyóban valami halpusztulás történt. A varázsló szerint az idegen nő miatt haragszik a halak istene, és azt kívánja, hogy öljék meg, s a koponyájából Igyék a nép. Megtették. Lehet, hogy a kiosztott hittankönyvből olvasóktól megkérdezték, mint Fülöp diakónus Kandaké királynő magas rangú tisztviselőjétől, aki a kocsijában Izaiás próféta könyvéből olvasott hangosan: „Azt gondolod, hogy érted, amit olvasol?" (Ap Csel 8,30) S amint Fülöp felült a kérő szóra a kocsiba, majd elmagyarázta a tisztviselőnek a próféta Jézusról szóló jövendölését, ti is leültetek az érdeklődő tanítványok mellé, és magyaráztátok, miről is van szó. Az is lehet, hogy úgy tudtatok a lelkükhöz férni, hogy társadalmi méretű gondjaikon segítettetek, mint egy pápua faluban egy missziós paptestvérem. Észrevette, hogy nagyon sok újszülött hal meg a törzsben. Beszélt a törzsfőnökkel. Megígérte, hogy segít a bajon, ha szabadkezet kap. Ezután felgyújtotta a szülőkunyhót, amelyben egyedül szoktak szülni az asszonyok egy fatörzset szorongatva, majd fertőtlenítés nélkül átadva a helyet a következő szüléshez. Az új kunyhóban már ő segédkezett, és megfelelő fertőtlenítéssel megakadályozta az újabb fertőzéseket. Ezek után teljesen megbíztak benne és elfogadták a hitét is. Az ősi bölcsesség szerint: „Tanítva tanulunk". A Lélek nyilván sok olyan ihletet adott, amiből komoly titkokat lehetett megtanulni. Bizony, kicsit aggódva kérdezem: Ennyi előgyakorlat után tudok-e én valami hasznosat adni lelkigyakorlat címén? A kért témában: a mennyei Atyáról milyen többlet remélhető tőlem? Imádkozzatok testvérek, hogy az Úr adjon Hozzáérőt! Szent Pál írja a rómaiakhoz: „Vágyódom az után, hogy lássalak titeket, és juttassak nektek némi lelki kegyelmet, hogy megerősítselek benneteket, és hogy közöttetek tartózkodva közösen megvigasztalódjunk egymás hite, a tiétek és az enyém által." (Rom 1,11-12) Mondanivalóm alapja: „Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust." (Jn 17,3)

2012. december 24., hétfő

75. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.24. hétfő

Jézus a bizalmas szeretetet egyenesen a mennyországba való belépés feltételeként említi

„Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja az Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda." (Mk 10,15) a bizalommal teljes ima elnyeri jutalmát: „Ezért mondom nektek: Kérjetek és adni fognak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Melyik az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!" (Lk 11,9-13) Még a természeten is úrrá lesz a bizalom: „Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe! És nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni." (Mk 11,23) Nagy kérdés: magunk és nemzetünk kapcsolatában mennyire tudunk teljes bizalommal fordulni Isten felé? Sokan kihagyják Istent a számításaikból, csak magukban, esetleg emberben, csoportokban, pártokban bíznak. Teszik ezt még akkor is, amikor bebizonyosodott, hogy egyeseknek még becsületszavuk sincs, nem segítőkészségük. Isten és a Magyarok Nagyasszonya. Nemzetünk létét, boldogulását sokszor kötötték a történelem folyamán emberi kapcsolatokhoz. Hol keletre, hol nyugatra tájékozódtak, és tájékozódnak ma is. Kell az emberi munka, a vezetők kapcsolattartása más nemzetekkel, országokkal. De az igazi támasz számunkra a fölséges Isten maga. Nyilván ezért hozott ide bennünket és adott hazát ott, ahol nincs rokonunk és barátunk, hogy ezt a szándékát megértsük. O aztán Fia Édesanyját ajándékozta nekünk, hogy mint az ég és föld Királynéja, legyen nekünk is örökös Királynénk, teljhatalmú Úrnőnk. Bízzuk rá magunkat teljesen. Állítsuk vissza tiszteletét és szeretetét! De fogadjuk el Fiának, Jézusnak sorsát is: előbb a munka és szenvedés, csak azután jön a megdicsőülés. Nekünk, szerzeteseknek, papoknak kezünkben van a világ Ura. Miért félnénk? És Édesanyánknak, Máriának is ezer szállal vett és vesz minket körül a szeretete. Jézus mondja: „Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot."(Jn 16,33)

2012. december 23., vasárnap

74. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.23. vasárnap

Nagyszerű érzés a gyermekded bizalom

Alapja a helyes istenfogalom: „a mi Istenünk az égben van, és mindent megtesz, amit csak akar"(Zsolt 115,3) a teremtményektől sem kellett félniük, mint manapság: „Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön"(Ter 1,28) Nem is volt semmi baj, amíg ez a tökéletes bizalom élt bennük. Jelentkezett azonban a kísértő, és ezt a nagy kincset rabolta el tőlük egy szempillantás alatt:„Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?"(3,1) Az asszony még okosan válaszol, de jön a bizalmat gyilkoló felvilágosítás: „Dehogy is haltok meg! Csak tudja az Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten, tudni fogjátok a jót és a rosszat." (4-5)Rettenetes élmény lehetett az Úr számára: ennyi jót adtam nekik, és csak hálás szeretetre, bizalomra vágytam. Íme, jön a gonosz kísértő, aki semmi jót nem adott nekik, szívből gyűlöli őket, és azt reméli,hogy a bűn után azonnal pokolra taszítom mindkettőjüket.
Lám, egyetlen szavára felcsúfolnak engem. Az ember hazugságra bízta magát, és ettől kezdve nagyobb sikere van a hazudozóknak, mint az igazság szolgáinak. Ezt fogalmazza meg Jézus is: „Ti az ördögatyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja. Én azonban az igazságot mondom, ezért nem hisztek nekem."
(Jn 8,44-45) Milliók születtek, éltek, haltak. Egy-két igazán nagy bizalmú emberről számol be a Szentírás. Ilyen volt Ábrahám meghívása óta haláláig. Még a megingásai sem rontották meg bizalmas, nagy hitét. Ennek a csúcsteljesítménye fia feláldozása: „Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, feláldozta egyszülöttjét, aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: „Izsák utódait hívják majd utódaidnak." Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni, ezért fiát előképül vissza is nyerte." (Zsid 11,17-19) a zsidó nép egész történelme erről szól: Isten végtelen szeretete árad rájuk mindenkor, mindenütt, ők pedig mindenkor és mindenütt lázadnak és bántják. Pedig: „így szól az Úr: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testet tesz támaszává, de az Úrtól eltávozik szíve. Olyan lesz, mint a tamariszk a pusztában: nem látja, ha valami jó jön, kiaszott vidéken lakik a sivatagban, szikes és lakatlan földön. Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti gyökereit: nem fél, ha jön a hőség, lombja zöldellni fog, száraz esztendőben sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni." (Jer, 17,5-8) Ez a bizalom vezette a sok bűnös egyikét, hogy megfogalmazza a 129. Zsoltárt: „a mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre. Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted? Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában." (1-2.4-5) „Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!(Zsolt 40,18) „Én azonban bízom a te irgalmadban. Szívem ujjong, mert megszabadítasz, énekelek az Úrnak, aki jót tesz velem." (13,6)