2012. december 8., szombat

59. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.08. szombat

A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA

A Boldogságos Szűz Mária régi háza fölé gyönyörű templomot építettek. Földszintjén ott láthatja az utókor embere azt az egyszerű szobát, ahol a Szűz imádkozott, amikor „bement hozzá az angyal, és így szólt: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled”. (Lk 1,28) Ez a látogatás nem volt bejelentve sehol senkinek. Nem tolongott ott riporter sem kamerával, sem mikrofonnal. Pedig a világ legszebb köszöntése hangzott el ott ebben a pillanatban, amelyet csak évtizedek múlva jegyzett fel nekünk a harmadik evangélium szerzője, a görög származású fiatal orvos, Szent Lukács. Neki nyilván maga a Boldogságos Szűz mondta el, hogy a világtörténelem legnagyobb eseménye közkinccsé váljék, az Isten titkait a világ végéig ember milliók suttogják csendben, mondják hangosan, énekeljék boldog örömmel: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled!” Mert a király titkát jó elrejteni, az Isten tetteit azonban dicséretes fölfedni” (Tób 12,11) Igen, az Úr, a láthatatlan, a mindenható Isten van itt veled, Mária! Az Atya, aki öröktől fogva kiválasztott, hogy Édesanyja légy Egyszülött Fiának, a világmindenség ősmintájának szánt testét te fogand és te szüld meg. Itt van különleges jelenlétével a Szentlélek, aki árnyékával fog betakarni és megteremteni méhedben a Fiúisten magzati testét, amely a megváltás csodálatos eszköze lesz. És itt a Fiúisten, aki kér, hogy légy az Édesanyja. Máriát „zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez.” (29) „Az angyal pedig folytatta: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél”. (30) Milyen kegyelmeket? Minden embernek Isten tervezi meg alkatát és küldetését. Ehhez irányítja a a szülők testéből örökölt géneket és kromoszómákat, amelyek a magzat testét alkotják. Hozzá teremti Isten a lelket az életcélnak megfelelően. Aztán teremti a személyt, aki az említett erőkkel kell hogy Isten céljait tökéletesen valóra tudja váltani. Végül a természetes ajándékokhoz adja a természetfölötti ajándékokat, a kegyelmeket. A megszentelő kegyelmet, amellyel Isten magához emeli az embert, gyermekévé fogadja, és a mennyország örökösévé teszi, és a tettre adott kegyelmeket, hogy minden emberi cselekedete az örök boldogságot szolgálja,és itt fejezi ki a Szentírás a mai ünnep titkát: Ádám és Éva a megszentelő kegyelmet elvesztették a bűnükkel, megszűntek Isten gyermekei lenni. Kegyelem-fosztottan pedig utódaik bűn állapotában kaphatták csak meg a lelküket: ez az eredeti bűn állapota. Ettől a minden embert sújtó állapottól óvta meg Máriát Isten Jézusra való tekintetből. Ezt jelenti, hogy Mária édesanyja méhében kegyelem állapotában kapta meg a kegyelmet: szeplőtelenül fogantatott. Ezt ünnepeljük ma. Hazánkban mindig nagy tisztelettel figyeltek ennek a hittitoknak védelmezőire, előbb a ferencesekre, azután a jezsuitákra, majd a Pázmány Péter alapította egyetemre. Mi is tiszteljük meg a vitákat lezáró dogmahirdetés (1854) után immár teljes bizonyossággal Édesanyánk eme nagy kiváltságát önmagáért, Fiáért de értünk is adta neki Szent Fia.

2012. december 7., péntek

58. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.07. péntek

Isten dicsősége és Szentsége az egyház hitében

A patrisztika nem tárgyalt külön Isten dicsőségéről és szentségéről,hanem fönségét, kiválóságát, jóságát, bűntől való mentességét hangoztatta. A korai középkor óta azonban nem az eredeti, bibliai értelemben írtak Isten szentségéről, hanem csak a szentség morális vonatkozásait tárgyalták: szent, mert akaratával magáévá teszi az abszolút értékeket, szereti önmagát mint abszolút tökéletességet és az erkölcs végső normáját, és gyűlöli a bűnt. Csak az újabb teológia eszmélt rá arra, hogy a Bibliában szó van ugyan Istennek erről az erkölcsi szentségéről is, a szentség eredeti jelentése azonban jóval több ennél. Az Egyház tanítóhivatala mindennapi igehirdetésében és liturgiájában úgy képviselte Isten szentségét és dicsőségét, mint a hitletéteményhez tartozó igazságot.

2012. december 6., csütörtök

57. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.06. csütörtök

A morális szentségen felül ontológiai szentséget is kaphat az ember Istentől (Róm 8,30). Ezt másképp úgy mondja a teológia, hogy a megszentelő kegyelem belekapcsol bennünket Isten szentháromsági életébe. a Szentháromságon belül szent jelzővel a Lelket szokta említeni a Biblia; amint a Fiú egy az Atyával a Szentlélekben, úgy lehetünk mi is Krisztusban, az ő Lelke által egyek az Atyával és egymással természetfölötti istenszeretetben és emberszeretetben. Így lesz az ember Isten Lelkének szent temploma (1Kor 3,17; 1Tesz 3,12-13). Az ontológiai szentség azonban kegyelmi ajándék, melyet kérnünk kell. Jézus is ezt kéri számunkra főpapi imájában: Szenteld meg őket az igazságban!'' (Jn 17,17) A Miatyánk első kérésének az eredeti értelme: részesíts minket a te neved szentségében, a te szentségedben! Szent Pál szerint a megigazultaknak ez az állapota már elővételezése az eszkatológiai dicsőségnek (Róm 8,30) Ez egyelőre nem látható külsőleg, rejtett dicsőség (Kol 3,3-4), és csak különféle próbák kiállása és szenvedések türelmes elviselése által válik véglegessé (Róm 8,18; 2Kor 4,17). A világ végén azonban testünk az egész világ megdicsőülésében (Róm 8,20-23) lesz mindenki számára nyilvánvalóvá. A teremtményen szentsége azonban csak analóg értelemben mondható szentségnek. A Teremtő és teremtmény közti űr mindig áthidalhatatlan marad. Hiszen Isten szentsége sajátos létezési formája, transzcendenciájának egyik megnyilatkozása.

2012. december 5., szerda

56. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.05. szerda

A morális szentség első feltétele, hogy adjuk meg Istennek az Őt megillető tiszteletet. A tízparancsolat második parancsa figyelmeztette erre az izraelitákat, akik nemcsak attól tartózkodtak, hogy e parancs eredeti céljának megfelelően a legszentebb nevet babonás varázslatra ne használják, hanem a fogság utáni időben már kiejteni sem merték Jahve nevét, ezért Adonáj-t (Urunk) mondtak helyette. Talán ezzel a túlzással is szembe akart fordulni Jézus, amikor Istenről következetesen mint Atyánkról beszélt. Ugyanakkor a Miatyánk legelső kérése így hangzik: Szenteltessék meg a te neved! A hagyományos értelmezés szerint ennek jelentése: tartassék szentnek, az emberi atyáknál mérhetetlenül különbnek az Isten; bizalommal, hódolattal közeledjék feléje az ember. Ebben a fogalmazásban már egybeesik Isten nevének megszentelése és Isten megdicsőítését tartotta Jézus is élete legfőbb feladatának. Szolgai alakját, földi életét, sőt szenvedését is az Atya megdicsőítésének mondotta. A morális szentség második feltétele, hogy elkülönüljünk a bűnös világtól (1Jn 2,15-16), és keressük az ő megdicsőítését (ApCsel 12,23) Isten gyűlöli a bűnt (Zsolt 5; Péld 15,8-9.25.29) A bűnös világ kerülése azonban korántsem jelenti a szent és a profán feladatok olyan elkülönítését, mintha Krisztus követői kivonhatnák magukat evilági kötelességeik teljesítése alól, vagy nem volna kötelességük más világnézetűekkel együtt munkálkodni a világ jobbá tételén. Istennek a bibliai értelemben vett szentsége és dicsősége jelen van minden jóra való törekvésben.

2012. december 4., kedd

55. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.04. kedd

Isten dicsősége és Szentsége

Jézus egyrészt megdicsőítette az Atyát, másrészt az Atya is megdicsőült őbenne. Már a megalázottság állapotában is az Atya dicsőségének visszfénye volt (Zsid 1,3), de feltámadása után a dicsőség urává vált. Míg földi életében csak kivételes esetekben (csodálatos színeváltozásakor) mutatkozott meg rajta Isten dicsősége, addig feltámadt teste már egészen a dicsőségbe öltözött (1Kor 15,43) és ilyennek mutatkozik a paruziakor (Mt 24,30) Azért ura a dicsőségnek, mert mindnyájan részesülünk az ő dicsőségében (Fil 3,21; 2Tesz 2,14) Már születésekor dicsőségről és békességről énekeltek az angyalok a pásztoroknak. Ennek az éneknek a mondanivalója az, hogy a megszületettben fog felragyogni legtökéletesebben az Isten dicsősége, és általa érvényesül a jóakaratúak számára az üdvösség, amit a béke szóval jelzi a Szentírás. Isten nemcsak Jézusban dicsőült meg, hanem dicsőségét és szentségét meg akarja osztani teremtményeivel. Szent népet akar (Kiv19,6; 1Pt 2,9), és e nép feladatává teszi annak a jó hírnek (evangélium) meghirdetését, hogy szentségének és dicsőségének voltaképpen az ő üdvözíteni akaró szeretete a titka.Isten az ő teremtményeiben morális szentséget és ontológiai szentséget akar eszközölni.

54. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.03.hétfő

A Szentség jelentése a Bibliában

Isten szentsége a Bibliában elsődlegesen ugyanazt jelenti, mint Isten dicsősége, de más megközelítésben. Isten szentsége arról beszélt a Biblia embereinek, hogy milyen érzést és magatartást vált ki a hívőből az Isten dicsőségével való találkozás. Elsősorban tiszteletre méltóságot, tiszteletet kiváltó fönséget jelez a szent jelző. Ez szoros összefüggésben van olyan hatalom megtapasztalásával, amely egészen más, mint a profán világ, és amely félelmet vált ki az emberből, és olyan boldogságot, amely felülmúl minden evilági örömöt. A Biblia Istene egyrészt fönséges, megközelíthetetlen és térdre kényszerítő hatalom, másrészt sugárzó szeretet, amely örömujjongást vált ki azokból, akik Vele találkoznak. És ez a szentség nem tulajdonsága,hanem alapvető jellemzője, amely minden tulajdonságát átjárja és megszenteli. A szenttel való találkozás megrendültségében a végtelen tökéletesség megsejtése benne foglaltatik, ez saját gyarlóságaink észrevevését, és a nagyobb erkölcsi tökéletesedés vágyát is kiváltja az emberből. A szent fogalma a tökéletességet és a bűntől való mentességet is magában foglalja, és csak az erre törekvőket tűri meg az Isten a maga közelében. Bizonysága ennek a sok erkölcsi és tisztulási előírás az ószövetségben, és a megigazulásnak a szentséggel való szoros kapcsolata az Újszövetségben.

2012. december 3., hétfő

53. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.02. vasárnap

A Szentség jelentése a Bibliában

Isten szentsége a Bibliában elsődlegesen ugyanazt jelenti, mint Isten dicsősége, de más megközelítésben. Isten szentsége arról beszélt a Biblia embereinek, hogy milyen érzést és magatartást vált ki a hívőből az Isten dicsőségével való találkozás. Elsősorban tiszteletre méltóságot, tiszteletet kiváltó fönséget jelez a szent jelző. Ez szoros összefüggésben van olyan hatalom megtapasztalásával, amely egészen más, mint a profán világ, és amely félelmet vált ki az emberből, és olyan boldogságot, amely felülmúl minden evilági örömöt. A Biblia Istene egyrészt fönséges, megközelíthetetlen és térdre kényszerítő hatalom, másrészt sugárzó szeretet, amely örömujjongást vált ki azokból, akik Vele találkoznak. És ez a szentség nem tulajdonsága,hanem alapvető jellemzője, amely minden tulajdonságát átjárja és megszenteli. A szenttel való találkozás megrendültségében a végtelen tökéletesség megsejtése benne foglaltatik, ez saját gyarlóságaink észrevevését, és a nagyobb erkölcsi tökéletesedés vágyát is kiváltja az emberből. A szent fogalma a tökéletességet és a bűntől való mentességet is magában foglalja, és csak az erre törekvőket tűri meg az Isten a maga közelében. Bizonysága ennek a sok erkölcsi és tisztulási előírás az ószövetségben, és a megigazulásnak a szentséggel való szoros kapcsolata az Újszövetségben.