2012. november 24., szombat

45. nap a Hit Évében.




Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.24. szombat

Az Isteni akarat és szeretet másodlagosan a teremtményekre irányul

Az Ószövetség főleg a választott népre árasztott isteni szeretetet emlegeti, az egyes ember és az emberiség egésze iránti szeretet megnyilvánulásaival itt ritkábban találkozunk. A választott nép iránti szeretet meglepő gyengédséggel jut szóhoz Izajásnál: De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak'' (49,14-16; Oz 11,1.3; jer, 2,2; 3,13; 31,3). Isten egyetemes emberszeretetét leginkább a bölcsességi irodalom emlegeti. Mert szeretsz mindent, ami van, és mit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre? De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja'' (Bölcs 11,24-26 Az Újszövetség egyik alapvető gondolata, hogy Isten minden előzetes érdem nélkül halmozza el jóságával teremtményeit. A szeretetnek nem az a lényege, hogy mi szeretjük az Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül'' (1Jn 4,10; Jn 3,14-17; Róm 5,8; 32-39; Jn 15,9). Ennek a szeretetnek legfőbb bizonyítéka a megtestesülés (2Kor 8,9) és Jézus megváltói halála (1Jn 3,16; 4,9) Szent János Istent két ízben szeretetnek mondja (1Jn 4,8.16). Azt akarja jelezni ezzel, hogy Isten irántunk tanúsított magatartásának gyökerét az ő szeretetében kell látnunk.

2012. november 23., péntek

44. nap a Hit Évében.




Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.23.péntek

Isten szeretetének elsődleges tárgya Önmaga

Az akarat lényegénél fogva az értékek szeretetére irányul,Ő pedig az értékek teljessége. A szentatyák különösen Szent Ágoston óta a harmadik isteni személy eredését erre a szeretetre vezetik vissza. Az egyházi tanítóhivatal pedig a legrégibb időktől kezdve magáévá tette és mindennapi igehirdetésében képviselte a Példabeszédek könyvének azt a kijelentését, hogy az Úr mindent a maga céljára teremtett (16,4) Ennek a tanításnak alapján tételünket hittételnek kell vallanunk. Tételünk értelmében Isten nem szűnhet meg saját jogait és értékeit érvényesíteni a teremtett világban. Mint egyetlen igaz érték, nem mondhat le elsőségéről, világfelettiségéről, szentségéről, a neki kijáró imádásról és engedelmességről. Ha lemondana, nem maradna Isten, mert az abszolút érték háttérbe szorulna a kisebb javak mögött. A Biblia nemcsak azzal hirdeti ezt, hogy Isten mindent önmagáért alkotott; de azzal is, hogy az ember legfőbb feladata Isten nevének megdicsőítése, országának és igazságának keresése (Mt 6,33); továbbá azzal az igénnyel, hogy mindent fel kell áldoznunk, ami akaratával szemben áll (Mt 5,29-30; 26,53-54) Ennek ellenére sem mondható Isten önzőnek nagy én központúnak. Az önző ugyanis mások megrövidítésével, esetleg megkárosításával, mások rovására szereti magát és szolgálja saját érdekeit. Amit viszont Isten szeret önmagában, az nem megy rovására senkinek, hiszen végtelen tökéletessége senki mással nem közölhető, nem vonja el azt senkitől, sőt tökéletessége miatt semmit sem vonhat el másvalakitől. Isten nem is én központú, hiszen teremtői, gondviselői és megváltói tevékenységének legfőbb motívuma az, hogy boldogságát meg akarja osztani értelmes teremtményeivel.

2012. november 22., csütörtök

43. nap a Hit Évében.




Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.22. csütörtök

Hányféle akarat van Istenben?

Voltaképpen csak egyetlen isteni akarat létezik. Abból a szempontból, hogy az egyetlen akarat milyen tárgyakra irányul vagy milyen formában nyilvánul meg, többféle isteni akaratról beszélünk. Tárgy tekintetében különbséget teszünk Isten önszeretete és teremtmények iránti szeretete között. Az utóbbit tágabb értelemben vett teremtői akaratnak vagy teremtő szeretetnek is szoktuk mondani. A tágabb értelem azt jelenti,hogy a teremtői szó itt nemcsak a világ létrehozására(szűkebb értelem)hanem annak létben tartására és irányítására, a gondviselésre,az emberek megváltására és a kegyelem adományozására is vonatkozik. Amint azonban Isten értelme nem két külön aktusban, hanem egyetlen átfogó,örök látással szemléli önmagát és teremtményeit,ugyanígy akarata is egyetlen szeretet-aktusban igenli saját magát és teremtményeit. A kegyelemtanban gyakran szerepel Isten feltétlen akarata és feltételes akarata. Feltételes akarattal akarja Isten minden ember üdvözítését: azzal a feltétellel akarja, ha maguk is hatékonyan akarják, vagyis együttműködnek kegyelmével. Feltétlen akarattal csak azok üdvösségét akarja Isten, akik valóban üdvözülnek, mert közreműködtek a kegyelemmel. Ugyanezt a megkülönböztetést néha hatékony és nem-hatékony szóval jelzik.

2012. november 21., szerda

42. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.21. szerda

Isten és az ember akarati életének különbözősége

Akaratának lényegével való azonossága miatt nemcsak azt állíthatjuk, hogy Isten maga az értelem, vagy hogy Isten maga az abszolút igazság, hanem ezt is:Isten az abszolút akarat,Isten a szeretet (1Jn 4,16) Isten maga a mindenhatóság. Isten értelmi tevékenysége nem időben előzi meg akarati döntéseit,mint az embereknél, hanem csak logikai sorrend szerint. Értelmi és akarati tevékenysége egyetlen aktust alkot, csak mi bontjuk fel fogalmilag két tényezőre. Szellemi természetünk szeme az értelem és karja az akarat, amennyiben értelmünk felismeri az értékeket, akaratunk pedig utánuk nyúl, magáévá teszi azokat, és birtoklásukban megnyugszik. Istennél is fennáll a szellemiségnek ez a kettőssége, de isteni módon. Benne az értelem és az akarat egyformán azonos az isteni lényeggel, tehát minden ismeretét áttüzesíti az akarat ereje, és minden akarati döntését áthatja az értelem világossága. Isten akarata abban az értelemben is abszolút, hogy semmiféle külső tárgytól nem függhet. Az akarat az ismeret után indul, ő pedig önmagából meríti ismereteit. Akarata ezért mentes minden kötöttségtől, akaratereje belülről, a végtelen lényegből forrásozik. Jóságának indítéka is adakozó szeretetében van. Mivel megismerése úgy láttatja vele önmagát, mint az értékek teljességét, akarása és szeretete is az értékek teljességére irányul. Ebből következik, hogy Isten végtelenül boldog. Hiszen a boldogság nem egyéb, mint a jó zavartalan birtoklásán érzett időtlen öröm. Nemcsak önmaga, hanem teremtményei számára is ő a legfőbb jó (summum bonum), azaz olyan értékteljesség, amelyben való részesedés felé az emberi természet öntudatlanul is törekszik,amely egyedül képes kielégíteni teljes boldogság utáni vágyainkat.

2012. november 20., kedd

41. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.20. kedd

Isten és az ember akarati életnek különbözősége

Isten akarata végtelen akarat. Hatalma kiterjed mindenre, hiszen a dolgok csak úgy és addig létezhetnek, ahogy és ameddig az ő akarata létben tartja azokat. A lehetőségek viszont -- mint az előbbi fejezetben láttuk -- tökéletességének utánozhatóságai, és mint ilyenek, szükségképpen léteznek értelmében; értelmének és akaratának lényegi azonossága miatt pedig akaratában is. Minden létnek, értéknek, törvénynek és hatalomnak forrása az isteni akarat. Amennyiben az akarásnak a jóra való irányulását szeretetnek mondjuk, az isteni akaratot végtelen szeretetnek kell mondanunk. Ami érték és tökéletesség tehát emberi akarásban és szeretetben, emberi törekvésben és érzelmi vonatkozásban fellelhető, mindaz megtalálható Istenben, a legteljesebb mértékben és a legtisztább minőségben. Mivel Istenben nincs képességiség (potentia), hanem minden a tökéletes megvalósultság állapotában van (actus purus), azért nemcsak az akarom, és nem- akarom kettőssége, továbbá az ösztönös irányulás és szellemi akarás kettőssége hiányzik belőle, de vágyakozás, óhaj és törekvés sincs benne olyan valami után, amit még nem birtokolna. Akarata azonos a célba jutottság és birtoklás örömével, a birtokolt értékek szeretetével. Éppen ezért Isten érzelmi világából is ki kell zárnunk minden olyant, ami akár ösztönös jellegű (nem-tudatos szimpátia és antipátia), akár ellene mond az imént jelzett birtoklásnak. Ezért csak antropomorf értelemben beszélhetünk Istennél szomorúságról, bánatról, haragról, irtózásról, vágyakozásról, reményről és hasonlókról. A harag emberi indulatát Istenben az akarat abszolút szentsége helyettesíti. Ennek következtében a bűnt éppúgy elutasítja és bünteti, mintha gyűlölné és haragudna miatta.
 

2012. november 19., hétfő

40. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.19. hétfő

Az isteni akarat bizonyítása

A Biblia és a szenthagyomány Isten akarati életének üdvtörténeti megnyilvánulásait mutatja be elsősorban. Az ószövetségi Szentírás Istennek inkább teremtő és mindenható,szent, igazságos, irgalmazó, szövetségre kész és hűséges akaratát állítja előtérbe (Zsolt 135,6), az Újszövetségben főképpen a megváltást és örök üdvösséget felkínáló jóakaratán van a hangsúly (1Tim 2,4). Ennek az üdvözítő akaratnak hirdetését és a kiengesztelődés végrehajtását érzi hivatásának Jézus (Mt 26,39; Jn 4,32; 5,30; 6,38) Követői is ezt az akaratot tartoznak életük mértékévé tenni (Mt12,50; Zsid 13,21; 1Pt 4,2). Imádkozniuk kell, hogy Isten uralmának,azaz akaratának megvalósulása bekövetkezzék (Mt 6,10) A szentatyák szintén Isten mindenhatóságáról, szentségéről,szeretetéről, igazságosságáról, irgalmáról tanítanak, és az isteni akaratnak ilyen konkrét megnyilvánulásait elemezgetik. A negyedik század óta a Szentháromság titkának boncolgatása közben sokat foglalkoznak az Atya és Fiú kölcsönös és személyes szeretetével, a Szentlélekkel. Bölcseletileg a világban megnyilvánuló célirányosság esetlegességéből továbbá a világban található szeretet esetleges voltából következtetünk Isten akaratára és szeretetére.


2012. november 18., vasárnap

39. nap a Hit Évében.




Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.18. vasárnap

„Vedd és olvasd! II.

Hívtál, kiáltottál és összetörted süketségemet. Fölcsillámlottál, sugarad rám özönlött, és messze űzted vakságomat is. Illatoztál, én lélegzetet vettem, és már lihegek feléd. Megízleltelek, már éhezek reád, és szomjúhozlak téged. Érintettelek és már fölgyulladt a vágyam, hogy békédet elnyerjem” (Csel 33,157-163. 255)A dolgok lényegére eljutott gondolatsor másokat is elvezethet az igaz hit beteljesülésére. Az a lényeg, hogy felismerjem: „Ó. szemem fénye, nem sötétségeim szóltak hozzám; eltévelyegtem, de visszaemlékeztem reád. És íme, nyugtalanul visszatérek, és forrásomhoz vágyódom. Nem én vagyok az életem, rosszul éltem magammal, de benned újjáéledek”Szent Ágostonnak egyik legszebb és legigazibb mondata: „Önmagadért teremtettél minket, ó Isten, és nyugtalan a mi szívünk, amíg tebenned meg nem nyugszik” Mindennek előtt tettekkel akart a földön legkiválóbb teremtménye, az ember előtt bemutatkozni. Csak akkor alkotta meg az első ember testét a föld sarából, amikor már milliós alkotó tevékenység igazolta jóságát. A mérhetetlen csillagvilágnak egy célja volt: az ember ismerje meg, hogy alkotója végtelenül jó, és ezt a jóságot, amivel a földön kedveskedik félig anyagi, félig szellemi létű teremtményének, csak egy ideig élvezheti itt a földön. A földi életben felnőhet az ember, mint Isten fogadott gyermeke addig a szemléletig, hogy az én Isten- Atyám annyira szeret engem, hogy nemcsak ezt a gyönyörű világot teremtette nekem, hanem igaz rokonaimmal, a jó angyalokkal egy végtelen szép és minden javában örök országot is ad. A sátán és a kísértésben partnere, a „ravasz kígyó”, azonban összejátszottak, és elhitették Évával, hogy Isten fukar, de le lehet őt győzni. A becsapott asszony becsapta férjét is. A bűntudat tanította meg szégyenkezni és bujkálni Isten elől a két szerencsétlen ősszülőt. A bokrok közt bujkálókat olyan atyai hang szólította meg, hogy egész nyomorúságukat félretolva igazi kisgyermekként mondta Ádám a kereső atyai szóra: „Ádám, hol vagy? Hallottam a szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok” (Ter 3,9-10) a sátán az óta jól kitanulta a kísértés minden fortélyát. De nem bírja legyőzni az igazi édesanyás szeretetet. „Mónika már itt a földön úgy élt Krisztusban, hogy hitével és tetteivel megdicsőítette Isten nevét”. „Meghallgattad őt, Uram, és nem utasítottad őt vissza, amikor imáiban könnyeivel áztatta a földet”. (Szent Ágoston: Szent Mónika, Antifona ad Magnificat et ad Benedictus)

38. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.17. szombat

„Vedd és olvasd!

Negyven évesen végre utat tört Ágoston süketségébe az isteni kegyelem. Az a kegyelem, amely Isten természetfeletti ajándéka, amit semmivel sem lehet megfizetni, de kérni kell, kitartóan és hűségesen, akár negyven évig. Ágoston elámult, hogy ez a kegyelem mindennél nagyobb ajándék. Rádöbbent arra is, hogy annyi csodálatos élménnyel gazdagította néhány óra alatt, amennyit soha semmiféle természetes gyönyör és a földi alkotás legszebb magaslatai sem tudnak biztosítani. „Önmagadért teremtettél, ó Isten, és nyugtalan a szívünk, amíg benned meg nem nyugszik”. De hogyan éri el, eléri-e valaha is ezt az isteni közelséget, amelyben felfedezheti a végtelen Úr nagy istenségének azt a területét, amelyet az Úr neki, csak neki tartott fenn. Az előző élménysor fenséges világában ez a gond kezdi gyötörni.„Utat kerestem, miképpen szerezzek erőt, amely alkalmassá nevel majd arra is, hogy élvezzelek téged. És nem találtam, míg nem öleltem át az Isten és az ember közötti közvetítőt, az ember Krisztus Jézust (1Tim 2,5) Ő mindennek felett való, örökké áldott Isten (Róm 9,5). Itt van tehát a másik nagy kegyelem, amelyet édesanyja imáiban sok-ezerszer kért, sürgetett számára: „Hívogat és szólongat bennünket: Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6) Az eledelt, amelynek vételére még gyenge voltam, a test leplébe zárta, mert az Ige testté lett (Jn 1,14), hogy tejjel etesse csecsemőkorunkat Bölcsességed révén. Mindent általa teremtettél. Éppen olyan régi, mint örökkön új Szépség: későn gyulladt föl szereteted bennem. Íme, belül voltál, én pedig kívül, és kint kerestelek. Szépséges világodnak én rútságommal rohantam neki. Velem voltál, de én nem voltam veled. Távol tartottak tőled engem olyan dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem volnának benned.