2012. november 10., szombat

31. nap a Hit Évében.




Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.10. szombat

A teremtmények részesedése az örökkévalóságban

Az örökkévalóság Isten sajátságos létezési módja, ezért teremtmény csak bizonyos szempontból részesülhet benne. A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy az angyalok és az emberek nem öröktől fogva léteznek,
de létük soha meg nem szűnik.A megigazultak részesülhetnek Isten örök és végtelen életében, de csakis analóg értelemben,hiszen végességük folytán képtelenek a végtelen tökéletesség befogadására.
A kegyelemtől nyert befogadóképességük szerint kapnak ugyan Isten életéből, de sohasem élhetik meg annak végtelen tökéletességét .Az üdvözültek és az angyalok örökkévalóságát a skolasztika óta aevum-nak mondja a teológia, szembe állítva Isten aeternitas-ával. A skolasztikán belül két ellentétes vélemény uralkodik arra nézve,hogy az aevum osztozik-e Isten örök jelenében, vagy pedig egymásutániságban élik meg az angyalok és az üdvözültek azt a boldogságot, amely a Szentháromság boldogságából kijut nekik.

Isten örökkévalósága és a tanítóhivatal

Isten örökkévalóságát általánosságban vallja már a Pszeudo-Athanáz-féle hitvallás (DS 75), a Boétiusz-féle értelmezésben pedig a IV. lateráni és az I. vatikáni zsinat (DS 800; 3001). Ezek alapján dogmának kell mondanunk.

30. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.09. péntek

Gyakorlati következmények

Ha Isten időfölöttiségét a triplex via módszerével közelítjük meg, akkor az időbeliséghez kapcsolódó teremtményi értékek legtökéletesebb birtokosának, mintaképének és forrásának kell őt tekintenünk. Kell tehát, hogy meglegyen benne a fiatalság üdesége, frissessége, reménykedése és önfeledt boldogsága. Ugyanakkor birtokolnia kell a sokat tapasztalt idős emberek bölcs higgadtságát és érett ítélőképességét.Mert örökké fiatal, nem ismeri a fáradtságot, és mert sokat tapasztal, ős öreg (Dán 7,9), tud várni és nem siet el semmit (Zsolt 2) Ha igaz továbbá, hogy az idő minden sebet begyógyít, akkor fokozott mértékben áll ez Isten idejére, amihez egyes szentek ezzel a gondolattal mérték hozzá a mulandó dolgok értékét: Quid hoc ad aeternitatem? Mi ez az örökkévalósághoz képest? Aki Isten örökkévalóságához viszonyítja a földi eseményeket, annak kísértésektől, szenvedélyektől, megpróbáltatásoktól vagy bármi mástól felkorbácsolt lelke hullámai előbb-utóbb elcsitulnak. Isten örökkévalóságának szemlélete egyéb erőket is felszabadít az ember lelkében. Olyan reményt kölcsönözhet, amelynek következtében a legcéltalanabbnak látszó élet is képes megtalálni a maga rendeltetését. A keresztény reményt az hevíti, hogy az időből az örökkévalóság felé menetelünk, nem a semmi, az elmúlás felé. Sőt az örökkévalóság már most átöleli időbeli életünket. Az idő, mint tartam, az örökkévalóság földi képe. Napjaink onnan jönnek elő, és oda térnek meg; érdemeink is ott raktározódnak el. Itt részletekben élünk, percekben, órákban, években; rakosgatjuk életünk mozaik köveit. Ott egyszerre visszakapunk mindent. Az elért tökéletesség, mint az idő mintája, többé-kevésbé sikerült képe lesz Isten örökkévaló gazdagságának.

2012. november 8., csütörtök

29. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.08. csütörtök

Istent a földi életben a hit által ismerem meg


A dogmatika helye a teológiában

A teológia két szónak, a Theosz-nak (=Isten) és a logosznak (=beszéd) összetételéből származó szakkifejezés, eredeti jelentése tehát az Istenről szóló beszéd. Istenről azonban különböző formákban és különféle szempontok figyelembevételével lehet beszélni. A dogmatika rendszerező formában és az Egyház hit-értelmezésének szellemében ismertet Istenről szóló, beszédeket'', kijelentéseket, igazságokat. Elsősorban olyanokat, amelyeket az egyházi közösség hivatalos képviselője, az egyházi tanítóhivatal terjeszt elő, mint magától Istentől hallott, hittel átvett, a Szentlélek irányításával értelmezett és századok során mindig újra értelmezett igazságokat. Másodsorban a hittudósoknak ezekből az igazságokból levont következtetéseit. A dogmatika kinyilatkoztatott elméleti igazságok tudománya .Ebben különbözik a teológia olyan tudományágaitól, amelyek, kinyilatkoztatott gyakorlati igazságokkal foglalkoznak, mint például a morális vagy erkölcs-tudomány még inkább különbözik azoktól a teológiai szaktudományoktól, amelyek a kinyilatkoztatást nem az Egyház tradicionális hit-értelmezése alapján, hanem más szempontok szerint tárgyalják, bár nem hagyhatják és nem hagyják figyelmen kívül a tradicionális hit-értelmezést (DS 3831) Ezek közé tartozik a dogmatika legjelentősebb segédtudománya (DS 3886; DR 24) a szentírástudomány.Az isteni kinyilatkoztatás az egyes embernek és az egész emberiségnek üdvözítésére, a boldogító isteni életben való részesítésére irányul.Ezért már az apostoli igehirdetés a kérügma szellemében ment végbe; az isteni örömhírt(evangéliumot) olyan személyhez szóló felszólítás formájában közvetítette, mint a győztes hadvezér ünneplését előkészítő vagy császár rendeleteit hirdető kérüx-ök az ókorban. Az apostoli kornak ezt a módszerét veszi át a mai dogmatika, amikor céljának nem tudásszomjunk kielégítését tekinti, hanem hitünk elmélyítését annak bemutatását: hogyan keressük emberi problémáink megoldását a kinyilatkoztatás fényénél? hogyan alkalmazzuk az örök igazságokat az élet változó helyzeteire? és hogyan közvetíthetjük mindezeket az Istentől ránk bízottaknak?

2012. november 7., szerda

28. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.07. szerda

Istent a földi életben a hit által ismerem meg

Az emberi megismerés az érzékeinken keresztül történik. Az ősi filozófia alaptétele: Semmi sincs a megismerő értelemben, hacsak előbb nem volt megtalálható valamelyik érzékszervünkben. A modern korban rendszeresen bukkanunk rá új gyümölcsfajtákra, amelyeket a kereskedői hálózat megmutat nekünk. Akkor az ismert gyümölcsökből kiindulva ezt az új fajtát is besorolom a többi közé. Vagy ha az elüt a többitől, akkor regisztrálom: ez a gyümölcs hasonló természetű, mint amiket már ismerek, de eltérései miatt más fajtának kell bejegyeznem. Amennyiben felfedezésem jó, a modern korban nemcsak az iskolapadokban, de az áruházakban is megy a tanulás. Az érzékek által történő megismerés nem tudományos jellegű ugyan, de nagyon hasznos, sokoldalú. Ha valaki szívesen hallgatja a szép hangokat, bizony nagy műveltségre tehet szert. Ha kint az erdőn sétál, a lombsusogástól a madarak csiripeléséig sok kellemes hang tölti be a szívét. Ha viszont hangversenyre indul, a versenyszámokat ismerve már előre zsong emlékezetében kedvenc szerzőjének dallamvilága, a témák felvezetése, kibontakoztatása, és végül a záradékban összegeződnek lelkében régi és új élmények. Ugyanígy elemezhetjük minden érzékszervünk művészi élményeit. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen a fölséges Isten létének végtelen gazdagsága a megismerés első szintjén is azt a célt szolgálja, hogy Őt, a végtelent, az egész világ Teremtőjét és Urát, azokból, amik vannak és létre hozattak, biztosan megismerjük, és meg is szeressük. Az érzéki megismerést aztán követi a tapasztalati megismerés elméleti feldolgozása. Ezt következtetésnek hívjuk. Erre a tevékenységre már csak az emberek alkalmasak, mert az érzéki megismerés folytatása a szellemi következtetés, az állatvilágnak pedig semmiféle szellemi tevékenysége nincs. A hit az az első isteni erény, amelyik segítségével megismerjük Istent. Ennek a felismerésnek erejével igaznak tartjuk, amit Isten kinyilatkoztatott. Ezzel a fohásszal szoktuk felindítani: Istenem, hiszek tebenned, mert örökké igazmondó vagy. „A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk. A régiek erről tettek tanúságot (Zsid 11,1)
 

2012. november 6., kedd

27. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.06. kedd

Isten szuverén Ura az időnek

Hiszen az idő a teremtményi lét egyik kategóriája, a teremtmény pedig létében és működésében teljesen Istenre van utalva. A teremtményi függőség miatt az értékek teljessége birtoklásának örök jelenét nem képzelhetjük úgy, mintha az időtlenség kizárólagos transzcendencia, mintegy a világ fölött lebegő időfölöttiség volna. A kinyilatkoztatás Istene állandóan kapcsolatban van az időbeliséggel. Ez a kapcsolat a világ teremtésével kezdődött, folytatódik a történelem gondviselésszerű irányításával, betetőződését pedig a megtestesülésben nyerte el. A megtestesüléskor ugyanis Isten szubsztanciális módon is belépett az időbe, hogy az embernek az örökkévalóságban való részesedését lehetővé tegye. Miben állt Isten tevékenysége és az időhöz való vonatkozása a világ teremtése előtt? Mivel az idő csak a teremtéssel kezdődött, előtt-ről csak átvitt értelemben beszélhetünk itt. A felelet pedig csak akkor lesz teljes, ha tekintetbe vesszük, hogy a világ nem befolyásolhatja Isten életét: Végtelen tökéletességéhez semmit sem adhat hozzá a világ. Új elfoglaltságot sem jelenthet számára a világgal való törődés, hiszen a teremtés és a történelem eseményei öröktől fogva jelenben élnek benne. A világ nélkül való élete nem képzelhető unalmas egyedüllétnek, mert mint a Szentháromság titka mutatja, belső élete a kölcsönös megismerés és szeretés szüntelen dinamikája.

2012. november 5., hétfő

26. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.05. hétfő

Isten örökkévalósága mint időnélküliség és egyidejűség

Ennek felismerése fokozatosan történik. Már a patrisztika korában megkezdődött, részben az idő fogalmának bölcseleti elemzése (Tertulliánusz, Augusztinusz), részben a megfelelő bibliai helyek értelmezése során. Hamarosan rájöttek, hogy Isten időtlensége nem csak kezdet és vég nélküliség, hanem az időbeli egymásutániságnak tagadása, is hogy ennek következménye mindent egybefogó látás és birtoklás. Istenben tehát hiányzik az egymásutániság, vagyis az a fajtaváltozás, amelyet idővel szoktunk mérni. Nincs benne múlt és jövő, hanem örök jelenben él meg mindent. ,,Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap'', olvassuk az Újszövetségben (2Pt 3,8; Zsolt 90, 3-4) Isten tehát nem siethet el semmit, nem is késhet. Csak a mi szempontunkból tűnik várakozónak vagy késedelmeskedőnek. Szintén saját fogalmainkat vetítjük rá, amikor azt mondjuk, hogy emlékezik valamire, hiszen nincs benne sem emlékezés, sem várakozás. Látása egybefogja, örök jelenben szemléli azt, ami számunkra múlt, jelen és jövő. A Bibliában ilyen kijelentések utalnak erre: ,,Mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult, Isten, te öröktől fogva vagy és örökké''(Zsolt 90,2) Jézus ezt mondotta: ,,Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok''(Jn 8,58) Istennek nemcsak tudása fogja egybe azt, ami a világban az időbeliség következtében széthúzódik, hanem lényege is úgy fog össze minden értéket, hogy minden pillanatban egyszerre birtokolja a létnek egész te teljességét. Benne az értékek nem szétaprózva, hanem a maguk kibontakozottságukban, teljes megvalósultságukban vannak meg minden pillanatban. Istenben nincsenek pillanatok. De képletesen azt állíthatjuk, hogy minden pillanatában nemcsak átéli, hanem birtokolja is végtelen tökéletességeinek összességét. Ilyen értelemben vett örökkévalóság teremtmény számára elképzelhetetlen, hiszen az értékek teljességével csak Isten rendelkezhet. Isten időtlensége is egyik oka annak, hogy miért annyira érthetetlenek számunkra szándékai és tettei. Mi csak időben tudunk gondolkodni, és nem tudjuk elképzelni, hogy amit öröktől fogva elhatározott, az számára jelen elhatározás; nem tudjuk elképzelni örök döntéseinek jelen tetteinkkel való együttműködési módját; nem tudunk tiszta fogalmat alkotni a világ folyamatos teremtéséről, főleg ha az utóbbiba a fejlődéselméletet is beleszámítjuk.

2012. november 4., vasárnap

25. nap a Hit Évében.




Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.04. vasárnap

Isten időfölöttisége

Isten időfölöttiségét örökkévalóságnak szokás mondani. A Szentírásban azonban hiába keresünk olyan szót, amely az örökkévalóság fogalmát pontosan kifejezi. A héber ólám, a görög aiónion, a latin aevum, aeternum, saeculum és egyéb szavak a legtöbb esetben csak hosszú időtartamra vonatkoznak. Az Ószövetség nem egyszerörökkévalónak mondja a mennyet, a földet, Sion hegyét, és örökké tartóuralmat kíván a királynak, máskor azonban kifejezetten említi ezek mulandóságát. Isten örökkévalóságát azonban kétségtelenül tanítja mindaz Ószövetség, mind az Újszövetség.

Isten örökkévalósága mint határtalan,azaz kezdet és vég nélküli lét

Mivel az izraelitáknak jó ideig nem voltak elvont fogalmaik, Isten örökkévalóságát a legrégibb időkben az öröktől létező valaki fogalmával fejezték ki (Ter 21,33). Ilyen értelemben mondja örök sziklának az Ura Izajás (26,4) a Deutero-Izajás már időtlennek mondja, és szembe állítja a pogány istenekkel, amelyek a világ körforgásával együtt keletkeztek tűnnek el újra: az Úr örökkévaló, mert ő teremtette a földet (40,28), mert ő az első és ott lesz az utolsó létezőnél is, mert előtte nem volt és nem lesz Isten (43,10). Kezdetnélküliséget és vég nélküliséget fejez ki az, öröktől örökig'' kifejezés is (Zsolt 90,2; 103,17; Sir 39,20). Több helyütt, főleg a zsoltárokban Isten örök terveiről, örök szeretetéről, kegyelméről, hűségéről, igazságáról, uralmáról olvasunk. Örökszövetségről is van szó (Ter 9,16; 17,7.13; Iz 24,5; Zsolt 106,8) a bölcsességi könyvekben pedig örök bölcsességéről (Sir 1,1; 24,9). Terveivel, szeretetével, uralmával és bölcsességével kapcsolatban a kezdetnélküliséget is említik. Az Újszövetség ugyanilyen értelemben magasztalja az örökkévaló Istent (Róm 1,20; 16,26; Fil 4,20; 1Tim 1,17; Jel 4,8) továbbá vallja a Fiú örökkévalóságát (Zsid 1,10; 13,8; Jel 1,17-18), örök uralmát(Lk 1,33; Zsid 1,8; Jel 11,15), örök papságát (Zsid 7,24-25), és sok helyütt emlegeti az eszkatológiai javak örökké tartó birtoklását. Örök büntetésről is beszél az újszövetségi kinyilatkoztatás. Mindezeket a változó és mulandó földiekkel szemben állítja a szent szerző. A Jelenések könyvében Isten a kezdet és vég, alfa és ómega; ô az, aki van, és aki volt, és aki eljövendő (1,8; 21,)