Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint
2012.12.17. hétfő
„Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű"
Jézus iskolájába mindig van beiratkozási lehetőség. Ő maga hívott annak idején mindenkit, hogy tanuljanak tőle az emberek. Arra is fel kell figyelnünk, hogy O nem teljesen ismeretleneket szólít meg az úton, hogy keressék az alkalmat erre a tanfolyamra, hanem a mindig velejáró apostolainak mondja, akik jól ismerték Őt, állandóan hallgatták, tudták róla, hogy Ő a legkiválóbb mester, hogy mennyei tudása van, azaz mindent tud. Jézus mégsem arra hivatkozik, hogy ilyen minőségben menjenek hozzá tanulni, hanem azért, „mert szelíd és alázatos szívű". Mi, idős szerzetesek is meghallgatjuk ezt a felszólítást. Minden bizonnyal nem lesz kárunkra, ha elmerülünk ebben az isteni Szívben, és megtanuljuk a bölcsességét. A magyar nyelvben és általános felfogásban a szív az érzelem központja, forrása, egyben a jelképe is. A szeretet jele. A héber nyelvben több ennél: széles értelemben az ember egész bensejét jelenti. Az embert magát, aki nem csak érez, nemcsak emlékezik, de ért is, akar is, elhatározásokat tesz. Kifejezi néha sok ember közmegegyezését: „Teljes szívvel követi Absalomot egész Izrael." ( 2 Sám 15,13) Vagy az egész embert jelöli: „Teljesítetted szívének óhajtását." (Zsolt 21,3) A gondolkodásnak központja: „A szellem tudásával látta el őket, értelemmel töltötte be szívüket, és megmutatta nekik, mi a rossz és mi a jó." (Sir 17,6) Magára Istenre is vonatkoztatja ezt a Szentírás: „De megmarad az Ur terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre." (Zsolt 33,11) „ A Biblia konkrét és átfogó antropológiájában az ember szíve tudatos, értelmes és szabad személyiségének a forrása, döntő választásainak a helye, az íratlan törvény őre („így megmutatják, hogy a törvény követése a szívükbe van írva" Rom 2,15), és Isten titokzatos cselekvésének színtere. Mind az ó-, mind az újszövetség szerint az ember szívében találkozik Istennel. Ez a találkozás Isten Fiának emberi szívében válik teljes értékűvé. (BTSZ 1214) Isten kinyilatkoztatott szavából próbáljuk egyre jobban megérteni, mit is rejt ez a fogalom: Jézus Szíve, és a vele való kapcsolatunk. Szív és látszat. Az emberi szív el van rejtve a szem elől. Jó mélyen dobog a bordák várfala mögött. Ha látni szeretnénk, ki kell nyitni a mellkasunkat. Szerencsére az ilyen műtétre ritkán kerül sor, csak akkor, ha igen nagy a baj. De azért van egy fényes tükre a szívünknek: az emberi arc. „Az ember szíve elváltoztatja arcát hol vidámra, hol meg szomorúra." (Sir 13,31) Ugyanígy az ajak is árulkodik a szívről: „A bölcs szíve bölccsé teszi száját, és növeli ajka kedvességét." (Péld 16,23) A szív jelei lehetnek a cselekedeteink is: „Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg. Tövisbokorról nem szednek fügét, sem a csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő, mert a szív bőségéből szól a száj." (Lk 6,44-45) A kettős szívet viszont nagyon elítéli az Úr: „Ne sodorj el engem a bűnösökkel és a gonosztevőkkel, akik békésen szólnak felebarátjukhoz, holott szívükben gonoszság lakik." (Zsolt 28,3)
2012.12.17. hétfő
„Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű"
Jézus iskolájába mindig van beiratkozási lehetőség. Ő maga hívott annak idején mindenkit, hogy tanuljanak tőle az emberek. Arra is fel kell figyelnünk, hogy O nem teljesen ismeretleneket szólít meg az úton, hogy keressék az alkalmat erre a tanfolyamra, hanem a mindig velejáró apostolainak mondja, akik jól ismerték Őt, állandóan hallgatták, tudták róla, hogy Ő a legkiválóbb mester, hogy mennyei tudása van, azaz mindent tud. Jézus mégsem arra hivatkozik, hogy ilyen minőségben menjenek hozzá tanulni, hanem azért, „mert szelíd és alázatos szívű". Mi, idős szerzetesek is meghallgatjuk ezt a felszólítást. Minden bizonnyal nem lesz kárunkra, ha elmerülünk ebben az isteni Szívben, és megtanuljuk a bölcsességét. A magyar nyelvben és általános felfogásban a szív az érzelem központja, forrása, egyben a jelképe is. A szeretet jele. A héber nyelvben több ennél: széles értelemben az ember egész bensejét jelenti. Az embert magát, aki nem csak érez, nemcsak emlékezik, de ért is, akar is, elhatározásokat tesz. Kifejezi néha sok ember közmegegyezését: „Teljes szívvel követi Absalomot egész Izrael." ( 2 Sám 15,13) Vagy az egész embert jelöli: „Teljesítetted szívének óhajtását." (Zsolt 21,3) A gondolkodásnak központja: „A szellem tudásával látta el őket, értelemmel töltötte be szívüket, és megmutatta nekik, mi a rossz és mi a jó." (Sir 17,6) Magára Istenre is vonatkoztatja ezt a Szentírás: „De megmarad az Ur terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre." (Zsolt 33,11) „ A Biblia konkrét és átfogó antropológiájában az ember szíve tudatos, értelmes és szabad személyiségének a forrása, döntő választásainak a helye, az íratlan törvény őre („így megmutatják, hogy a törvény követése a szívükbe van írva" Rom 2,15), és Isten titokzatos cselekvésének színtere. Mind az ó-, mind az újszövetség szerint az ember szívében találkozik Istennel. Ez a találkozás Isten Fiának emberi szívében válik teljes értékűvé. (BTSZ 1214) Isten kinyilatkoztatott szavából próbáljuk egyre jobban megérteni, mit is rejt ez a fogalom: Jézus Szíve, és a vele való kapcsolatunk. Szív és látszat. Az emberi szív el van rejtve a szem elől. Jó mélyen dobog a bordák várfala mögött. Ha látni szeretnénk, ki kell nyitni a mellkasunkat. Szerencsére az ilyen műtétre ritkán kerül sor, csak akkor, ha igen nagy a baj. De azért van egy fényes tükre a szívünknek: az emberi arc. „Az ember szíve elváltoztatja arcát hol vidámra, hol meg szomorúra." (Sir 13,31) Ugyanígy az ajak is árulkodik a szívről: „A bölcs szíve bölccsé teszi száját, és növeli ajka kedvességét." (Péld 16,23) A szív jelei lehetnek a cselekedeteink is: „Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg. Tövisbokorról nem szednek fügét, sem a csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő, mert a szív bőségéből szól a száj." (Lk 6,44-45) A kettős szívet viszont nagyon elítéli az Úr: „Ne sodorj el engem a bűnösökkel és a gonosztevőkkel, akik békésen szólnak felebarátjukhoz, holott szívükben gonoszság lakik." (Zsolt 28,3)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése