Katekézis a Hit Évében XVI.
Benedek pápa rendelkezése szerint
2012.12.13. csütörtök
Krisztus által felszabadultunk a törvény alól. A kijelentés elsősorban az ószövetségi törvény számtalan előírásaira utal. Bár Pál Apostol azt vallja, hogy a törvény és parancs szent, igaz és jó (Róm 7,12), mégis leszögezi, hogy a törvény képtelen volt megszabadítani a bűntől. Bizonyára azért, mert kicsinyes előírásaival szinte megbéklyózta a szabadságszerető ember önállósági hajlamát, és ezzel lázadásra ingerelte (Róm 7,8.11) Aki viszont beletörődött sokirányú megkötöttségébe, az önhittségre vezette. Erre utalhat Szent Pál, aki nem az álszent alakoskodást szokta szemére vetni a farizeusoknak, mint Jézus, hanem az önhittséget, mert Pál ebben a formában találkozott a farizeusi lelkülettel. Kora ifjúságától fogva belénevelték azt a meggyőződést,hogy a törvények pontos megtartóinak jogaik vannak Istennel szemben, üdvösségünk egyedül a mi erőfeszítésünkön múlik, nem pedig Isten kegyelmén. Ezt az önhittséget kárhoztatja, különösen a Galatáknak és a Rómaiaknak írt leveleiben (Gal 2,15-21; 3,1-3; 5,4; Róm 4,1-16; 7,1-13) Nemcsak az ószövetségi törvényről beszél. A törvény rabságáról szólva azt a kicsinyes lelkületet tartja szem előtt, amely bármely törvénnyel szemben kialakulhat az emberben, ha nem az Isten iránti hála és szeretet, hanem saját üdvösségének biztosítása vezeti a törvény megtartásában. Ezzel az aggályoskodó lelkülettel állítja szembe a krisztusi szabadságot.
2012.12.13. csütörtök
Krisztus által felszabadultunk a törvény alól. A kijelentés elsősorban az ószövetségi törvény számtalan előírásaira utal. Bár Pál Apostol azt vallja, hogy a törvény és parancs szent, igaz és jó (Róm 7,12), mégis leszögezi, hogy a törvény képtelen volt megszabadítani a bűntől. Bizonyára azért, mert kicsinyes előírásaival szinte megbéklyózta a szabadságszerető ember önállósági hajlamát, és ezzel lázadásra ingerelte (Róm 7,8.11) Aki viszont beletörődött sokirányú megkötöttségébe, az önhittségre vezette. Erre utalhat Szent Pál, aki nem az álszent alakoskodást szokta szemére vetni a farizeusoknak, mint Jézus, hanem az önhittséget, mert Pál ebben a formában találkozott a farizeusi lelkülettel. Kora ifjúságától fogva belénevelték azt a meggyőződést,hogy a törvények pontos megtartóinak jogaik vannak Istennel szemben, üdvösségünk egyedül a mi erőfeszítésünkön múlik, nem pedig Isten kegyelmén. Ezt az önhittséget kárhoztatja, különösen a Galatáknak és a Rómaiaknak írt leveleiben (Gal 2,15-21; 3,1-3; 5,4; Róm 4,1-16; 7,1-13) Nemcsak az ószövetségi törvényről beszél. A törvény rabságáról szólva azt a kicsinyes lelkületet tartja szem előtt, amely bármely törvénnyel szemben kialakulhat az emberben, ha nem az Isten iránti hála és szeretet, hanem saját üdvösségének biztosítása vezeti a törvény megtartásában. Ezzel az aggályoskodó lelkülettel állítja szembe a krisztusi szabadságot.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése