Katekézis a Hit Évében XVI.
Benedek pápa rendelkezése szerint
2012.11.21. szerda
Isten és az ember akarati életének különbözősége
Akaratának lényegével való azonossága miatt nemcsak azt állíthatjuk, hogy Isten maga az értelem, vagy hogy Isten maga az abszolút igazság, hanem ezt is:Isten az abszolút akarat,Isten a szeretet (1Jn 4,16) Isten maga a mindenhatóság. Isten értelmi tevékenysége nem időben előzi meg akarati döntéseit,mint az embereknél, hanem csak logikai sorrend szerint. Értelmi és akarati tevékenysége egyetlen aktust alkot, csak mi bontjuk fel fogalmilag két tényezőre. Szellemi természetünk szeme az értelem és karja az akarat, amennyiben értelmünk felismeri az értékeket, akaratunk pedig utánuk nyúl, magáévá teszi azokat, és birtoklásukban megnyugszik. Istennél is fennáll a szellemiségnek ez a kettőssége, de isteni módon. Benne az értelem és az akarat egyformán azonos az isteni lényeggel, tehát minden ismeretét áttüzesíti az akarat ereje, és minden akarati döntését áthatja az értelem világossága. Isten akarata abban az értelemben is abszolút, hogy semmiféle külső tárgytól nem függhet. Az akarat az ismeret után indul, ő pedig önmagából meríti ismereteit. Akarata ezért mentes minden kötöttségtől, akaratereje belülről, a végtelen lényegből forrásozik. Jóságának indítéka is adakozó szeretetében van. Mivel megismerése úgy láttatja vele önmagát, mint az értékek teljességét, akarása és szeretete is az értékek teljességére irányul. Ebből következik, hogy Isten végtelenül boldog. Hiszen a boldogság nem egyéb, mint a jó zavartalan birtoklásán érzett időtlen öröm. Nemcsak önmaga, hanem teremtményei számára is ő a legfőbb jó (summum bonum), azaz olyan értékteljesség, amelyben való részesedés felé az emberi természet öntudatlanul is törekszik,amely egyedül képes kielégíteni teljes boldogság utáni vágyainkat.
2012.11.21. szerda
Isten és az ember akarati életének különbözősége
Akaratának lényegével való azonossága miatt nemcsak azt állíthatjuk, hogy Isten maga az értelem, vagy hogy Isten maga az abszolút igazság, hanem ezt is:Isten az abszolút akarat,Isten a szeretet (1Jn 4,16) Isten maga a mindenhatóság. Isten értelmi tevékenysége nem időben előzi meg akarati döntéseit,mint az embereknél, hanem csak logikai sorrend szerint. Értelmi és akarati tevékenysége egyetlen aktust alkot, csak mi bontjuk fel fogalmilag két tényezőre. Szellemi természetünk szeme az értelem és karja az akarat, amennyiben értelmünk felismeri az értékeket, akaratunk pedig utánuk nyúl, magáévá teszi azokat, és birtoklásukban megnyugszik. Istennél is fennáll a szellemiségnek ez a kettőssége, de isteni módon. Benne az értelem és az akarat egyformán azonos az isteni lényeggel, tehát minden ismeretét áttüzesíti az akarat ereje, és minden akarati döntését áthatja az értelem világossága. Isten akarata abban az értelemben is abszolút, hogy semmiféle külső tárgytól nem függhet. Az akarat az ismeret után indul, ő pedig önmagából meríti ismereteit. Akarata ezért mentes minden kötöttségtől, akaratereje belülről, a végtelen lényegből forrásozik. Jóságának indítéka is adakozó szeretetében van. Mivel megismerése úgy láttatja vele önmagát, mint az értékek teljességét, akarása és szeretete is az értékek teljességére irányul. Ebből következik, hogy Isten végtelenül boldog. Hiszen a boldogság nem egyéb, mint a jó zavartalan birtoklásán érzett időtlen öröm. Nemcsak önmaga, hanem teremtményei számára is ő a legfőbb jó (summum bonum), azaz olyan értékteljesség, amelyben való részesedés felé az emberi természet öntudatlanul is törekszik,amely egyedül képes kielégíteni teljes boldogság utáni vágyainkat.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése