2012. október 19., péntek

9. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.10.19. péntek

Isten ésszel megismerhető a teremtett dolgokból

Isten egészen más, mint a teremtett világ. A világ dolgait érzékeinkkel megtapasztaljuk, értelmünkkel pedig kialakítunk egy érvényes ítéletet: ez a dolog ilyen. Amikor Istent akarjuk megismerni, mivel semmilyen érzéki tapasztalatunk nem lehet róla, a megismerése sem lehet azonos a teremtett lények ismeretével. Ezért hangsúlyozzuk, hogy nem a róla közvetlenül szerzett tapasztalatok alapján ismerhetjük meg Őt, hanem az általa teremtett dolgok segítségével. Ezeket a dolgokat, a világ teremtett tárgyait senki más nem teremthette, csak Ő. Mert ennek a világnak van kezdete, ezt kénytelen elismerni még az istentagadó is, a kezdést pedig egy végtelen okos és mindenható lénynek kellett kigondolnia és megvalósítania, mert különben ekkora, ilyen tökéletes mű soha nem jöhetett volna létre. Ehhez az istenismerethez is kell a gondolkodó emberész is, mert e nélkül az az istenismeret, amiről itt beszélünk, soha nem alakulhatott volna ki. A most bemutatásra készülő istenismeret nem szigorúan tudományos megismerése Istennek, de arra elég és biztos ismeret, hogy Isten van és ebből az ismeretből következik, hogy végtelen nagy Úr, a nagy mindenség Ura, és rendelkezései mindenkire, rám is vonatkoznak. Ennek a megismerésnek is vannak kiinduló pontjai: azok a teremtmények, amelyeket megismertünk már korábban, és értelmesen meg tudtuk magyarázni, hogy nem lehetnek a Teremtőtől függetlenek. Akadt ugyanis ilyen érvelés: nem kell a sor elején Istent alkotóként feltételezni, mert a teremtmények mind egymástól származnak, és így egy végtelen sor alakul ki belőlük. Eme állításnak az a gyengéje, hogy végtelen sor nincs, mert valami vagy sor, vagy végtelen. Ha sor, akkor van eleje és van vége, és ha egyet még hozzáteszek, akkor az értéke azonnal megváltozik. Ha pedig az a valami végtelent jelent, akkor abból sem elvenni, sem hozzátenni nem lehet úgy, hogy az értéke megváltozzék. Ezt a megismerést a mi értelmünk a saját természetes erejével végzi el. Ehhez nem kell és nem is kap természetfeletti fényt, vagyis kegyelmet. A tétel nem egy-egy ember értelméről beszél. Akadhatnak olyan emberek, akik az eszüket soha nem használják erre a célra, bár tudósok azt állítják, hogy az ember értelme elsődlegesen Isten, a Teremtő felismerésére adatott az embernek. Isten létének ez a felismerése biztos. Tehát minden ember felismerheti létünk végső okát, amint azt Szent Pál megfogalmazta: „Mert nyilván való veletek kapcsolatban, hogy Krisztus levele vagytok, amely a mi szolgálatunk által készült, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira (Kiv 24,12; Ez 11,19)(2Kor 3,3) Mindebből levonható tény, hogy Isten léte és általános uralma minden ember felett a fentebb vázolt módon biztosan megismerhető. Ha tehát valaki magasabb végzettségére hivatkoznék, vagy más fajta hit tanítását emlegetné, nem kell félnie senkinek, hogy ő ezekkel a fogalmakkal felcsúfolódik. Egyébként az I. Vatikáni egyetemes zsinat elítélte a materializmust és a panteizmust. Az előbbi csak anyagot ismer, tagadja a végtelen szellemet, az Istent; az utóbbi pedig azt vallja, hogy az anyagvilág összessége az isten.„Mert üresfejűek (üres bálványokról gondolkoznak) mindazok az emberek, akikben nincs meg Isten ismerete, és mindabból, amiről látjuk, hogy jó, nem tudták megérteni azt, aki Van. Sem műveire figyelve nem ismerték fel, ki a művész, hanem vagy a tüzet vagy a szelet, vagy légáramlatot, vagy a csillagok köreit, vagy a nagy vizet, vagy a napot és holdat vélték a földkerekséget kormányzó isteneknek. Ha ezek szépségében gyönyörködve, ezeket vélték isteneknek, tudniuk kell, hogy ezek uralkodója mennyivel szebb, hiszen a szépség Atyja rendelte mindezeket. Vagy ha csodálták erejét és műveit, értsék meg ezekből, hogy aki alkotta ezeket, erősebb náluk, hiszen a szépség és teremtés nagyságából megismerhetően látható ezek teremtője. De ezek ellen mégis kisebb a panasz, bár talán tévednek, miközben keresik Istent, és meg akarják találni. Ugyanis műveiben forgolódva kutattak és meggyőződésük, hogy jó az, amit láthatunk. De még ezeknek sem kell (Istent) nem ismerni. Ha ugyanis annyit képesek voltak tudni, hogy képesek legyenek felbecsülni a világot, hogyan nem találták meg még könnyebben ennek Urát?” (Bölcs 13,1-9)
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése