Katekézis a Hit Évében XVI.
Benedek pápa rendelkezése szerint
2012.10.25. péntek
Istentan a dogmatikában
A legrégibb keresztény hitvallások az Istenbe vetett hitmegvallásával kezdődtek. A keresztény hitnek legrégibb rendszerező összefoglalása, Origenésznek (+254) Peri arkhón (Az alapelvekről) című műve is szükségesnek tartja, hogy az üdvökonómia tárgyalása előtt összefoglaló tájékoztatást nyújtson magáról Istenről, kilétéről és tulajdonságairól. A teológiai tudnivalókat összefoglaló középkori Summák szintén a mai dogmatikában tárgyalt kérdésekkel, ezek pedig az Istenről szóló igazságok bemutatásával kezdődtek. Maga a dogmatikai istentan a középkor óta két részre tagolódik. Mert akár az ószövetségi kinyilatkoztatásból, akár Istennek bölcseletileg felismerhető tulajdonságaiból, indulunk ki, nem jutunk el a Szentháromsághoz; hiszen a három isteni személy kifelé való megnyilvánulásaiban egyetlen valóságnak látszik, és csak az újszövetségi kinyilatkoztatás elemzése során jutott el az ősegyház a Szentháromság titkának felismeréséhez. Ennek a kettősségnek megfelelően a dogmatikai istentan külön szokott tárgyalni Istennek a Szentháromság titka nélkül is felismerhető tulajdonságairól (De Deo uno) és külön a Szentháromságról (De Deo trino), ezek a teológiai traktátusok pedig egymás után következtek. Egyes hittudósok azonban úgy vélik, hogy ajánlatos a Szentháromságról szóló traktatust (trinitológia) a megváltástan (szótériológia) után tárgyalni, két okból. Szentháromság titka csak a megváltás művébe beillesztve szemlélhető a maga teljességében, továbbá a Krisztus-eseménynek, Isten Krisztusban történt önfeltárásának teljességéhez is hozzátartoznak azok a kijelentések, amelyeknek elemzése során Isten belső életébe nyerünk bepillantást. Isten szentháromságos belső életébe a megváltás következtében kapcsolódhat be az ember a trinitológiának ilyen elhelyezésével annak látszata is elkerülhető, mintha egyedül a dogmatika legelső része (De Deo uno et trino) szolgálná azt a célt, hogy helyes fogalmaink legyenek Istenről. Tágabb értetemben vett istentan az egész dogmatika. Hiszen ha Isten nagy tetteit, a teremtést, a megváltást, kegyelemközlést az Egyház szentségi életét és az egyéni meg közösségi jövőnkre irányuló isteni terveket mélyebben elemezzük, akkor ezeken keresztül is betekintést nyerünk Istengazdagságának, bölcsességének, megfoghatatlan szándékainak és kifürkészhetetlen urainak, mélységébe (Rom 11, 33)
A keresztény ember földi élete szüntelen Istent-keresés (Jn 17, 3;Jer 9,23-24; Zsolt 23,6; 9,11; Siral 3,25). Legbiztosabb útmutatója ebben a kinyilatkoztatás. A teológia a kinyilatkoztatásnak elfogadását akarja megkönnyíteni annak rendszerező feldolgozásával. Ezért feladata ugyanaz, mint a kinyilatkoztatásé. Szent Ágoston így fogalmazza ezt:Theologia Deum docet, a Deo docetur et ad Deum ducit, vagyis tárgya, forrása és célja maga Isten (Civ VIII 1). A teológián belül leginkább a dogmatikára áll ez a szent ágostoni megállapítás.
2012.10.25. péntek
Istentan a dogmatikában
A legrégibb keresztény hitvallások az Istenbe vetett hitmegvallásával kezdődtek. A keresztény hitnek legrégibb rendszerező összefoglalása, Origenésznek (+254) Peri arkhón (Az alapelvekről) című műve is szükségesnek tartja, hogy az üdvökonómia tárgyalása előtt összefoglaló tájékoztatást nyújtson magáról Istenről, kilétéről és tulajdonságairól. A teológiai tudnivalókat összefoglaló középkori Summák szintén a mai dogmatikában tárgyalt kérdésekkel, ezek pedig az Istenről szóló igazságok bemutatásával kezdődtek. Maga a dogmatikai istentan a középkor óta két részre tagolódik. Mert akár az ószövetségi kinyilatkoztatásból, akár Istennek bölcseletileg felismerhető tulajdonságaiból, indulunk ki, nem jutunk el a Szentháromsághoz; hiszen a három isteni személy kifelé való megnyilvánulásaiban egyetlen valóságnak látszik, és csak az újszövetségi kinyilatkoztatás elemzése során jutott el az ősegyház a Szentháromság titkának felismeréséhez. Ennek a kettősségnek megfelelően a dogmatikai istentan külön szokott tárgyalni Istennek a Szentháromság titka nélkül is felismerhető tulajdonságairól (De Deo uno) és külön a Szentháromságról (De Deo trino), ezek a teológiai traktátusok pedig egymás után következtek. Egyes hittudósok azonban úgy vélik, hogy ajánlatos a Szentháromságról szóló traktatust (trinitológia) a megváltástan (szótériológia) után tárgyalni, két okból. Szentháromság titka csak a megváltás művébe beillesztve szemlélhető a maga teljességében, továbbá a Krisztus-eseménynek, Isten Krisztusban történt önfeltárásának teljességéhez is hozzátartoznak azok a kijelentések, amelyeknek elemzése során Isten belső életébe nyerünk bepillantást. Isten szentháromságos belső életébe a megváltás következtében kapcsolódhat be az ember a trinitológiának ilyen elhelyezésével annak látszata is elkerülhető, mintha egyedül a dogmatika legelső része (De Deo uno et trino) szolgálná azt a célt, hogy helyes fogalmaink legyenek Istenről. Tágabb értetemben vett istentan az egész dogmatika. Hiszen ha Isten nagy tetteit, a teremtést, a megváltást, kegyelemközlést az Egyház szentségi életét és az egyéni meg közösségi jövőnkre irányuló isteni terveket mélyebben elemezzük, akkor ezeken keresztül is betekintést nyerünk Istengazdagságának, bölcsességének, megfoghatatlan szándékainak és kifürkészhetetlen urainak, mélységébe (Rom 11, 33)
A keresztény ember földi élete szüntelen Istent-keresés (Jn 17, 3;Jer 9,23-24; Zsolt 23,6; 9,11; Siral 3,25). Legbiztosabb útmutatója ebben a kinyilatkoztatás. A teológia a kinyilatkoztatásnak elfogadását akarja megkönnyíteni annak rendszerező feldolgozásával. Ezért feladata ugyanaz, mint a kinyilatkoztatásé. Szent Ágoston így fogalmazza ezt:Theologia Deum docet, a Deo docetur et ad Deum ducit, vagyis tárgya, forrása és célja maga Isten (Civ VIII 1). A teológián belül leginkább a dogmatikára áll ez a szent ágostoni megállapítás.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése