2012. december 30., vasárnap

81. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.30. vasárnap

Óriási viták folytak erről a kérdésről, és mind a mai napig nincs megegyezés. „Éppúgy imádjuk, mint az Atyát és a Fiút". Az értelmes ember lehetősége és rendeltetése is, hogy ismerje fel és ismerje el, hogy Isten a világ és benne az ember legfőbb Ura: ezt jelenti az imádás. Jézus mondja az apostoloknak: „Ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: „Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni." (Ap Csel 1,4-5) Ezzel elismeri, hogy a jóra, a küldetésre való erőt majd Tőle kapják. Meg is erősíti: „a Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el benneteket." (8) „Ő szólt a próféták szavával." Neki tulajdonítja az Egyház az egész kinyilatkoztatást. O tehát ismeri és közli a hit titkait. Sőt vigyáz is arra, hogy a nehezen érthető túlvilági titkokat jól értsék, érthetően közöljék, és vigyáz ezek helyes fennmaradására is. Küldetése arra is szól, hogy tovább tanítsa Jézus Egyházát: „Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém, azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek." (Jn 16,13-15) Az is küldetése, hogy gyűjtse össze Isten szétszóródott gyermekeit. Amikor kiárad az első keresztény pünkösd alkalmával, rögtön ezt a célt szolgálja. Először eltölti az apostolokat a velük együtt ott tartózkodókkal egyetemben, utána arra ösztönzi őket, hogy menjenek ki a térre, mert ott kell folytatódnia a küldetésének.

2012. december 29., szombat

80. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.29. szombat

„Új pünkösd?"

Ez volt a II. Vatikáni zsinat idején az elemi erővel kitört lelkesedés megnyilatkozása. Nos, a Szentlélek az én életemben, még inkább az Egyház életében mindig nagyon fontos volt. Ő a Szentháromság egységében öröktől fogva él, hiszen Isten szükségképen háromság. A teremtésben egyformán volt része az Atyával és a Fiúval, mivel a Szentháromság cselekvései kifelé, a teremtett világ felé mindhárom Személy közös művei. És bár az Ószövetség nem ismeri a Szentháromság titkát, a kinyilatkoztatást hallgató Mózes megőrzi ezt a kijelentést is: „a föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység fölött, és Isten Lelke a vizek felett lebegett." (Ter 1, 2) a fizikai világ kibontakoztatása tehát rá volt bízva elsődlegesen. Ő ugyanis „mindent kikutat, még az Isten mélységeit is" (1 Kor 2,10), tehát ismeri az Atya terveit tökéletesen. Majd a bűnből való szabadulás, a megváltás első mozzanata is Vele kapcsolatos: „Az angyal azt felelte Máriának: „a szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni." (Lk 1, 35) Hozzá tehetjük még: Ő lesz a krisztusi mű kibontakoztatója az Egyház és az egyének életében is. Ezért nagyon fontosnak találom, hogy megszokott liturgikus fohászunkkal kérjük az Atyát: „Küldd el Szentlelkedet és újjászületünk, és megújítod a föld színét." Ki a Szentlélek? A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, Isten az Atyával és a Fiúval együtt. Az apostoli hitvallás csak ennyit mond róla: „Hiszek Szentlélekben." De a nicei és konstantinápolyi zsinat hitvallása már bőségesebben nyilatkozik: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. O szólt a próféták szavával." Úr = Adonáj. Ezt a héber szót csak Istenre alkalmazták. Jézust is csak azután szólították így, amikor Péter megvallotta, hogy 0 a Krisztus, ( Mt 16,16) Jézus hivatkozik is erre a lábmosás után: „Ti úgy hívtok engem: Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok." (Jn 13,13) Ugyanez a cím jár a Harmadik isteni Személynek, hiszen Ő is ugyanazt az isteni természetet birtokolja, az egyetlent a másik két isteni Személlyel együtt. A Szentlélek származik, nem születik. A Fiú származása születés, mert a születésnél élő származik az élőtől a természet hasonlóságára. A Fiú az Atya képmása. A Szentlélek az Atya és a Fiú egymás iránti szeretete. Az isteni akarat síkján származik, ezért maga a Szeretet. Az Atya és a Fiú közösen ajándékozzák neki az isteni természetet, mégpedig a latin Egyház megfogalmazása szerint: „a Patre Filioque procedit." Vagyis az Atya főforrás, hiszen Ő adja, hogy az isteni természet a Fiúé is legyen, és így ketten egyetlen leheléssel származtassák a Szentlelket. A keleti Egyház végeredményben ugyanezt állítja, de más szemlélettel: „a Patre per Filium".

2012. december 28., péntek

79. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.28. péntek

Az Újszövetség nagy ajándéka: a Szentháromság kinyilatkoztatása

Az ószövetségi Szentírásból pontosan nyomon követhető, hogyan alakult ki a zsidók istenismeretével kapcsolatban az a tudat, hogy a végtelen nagy Isten, az őket örökbe fogadó és irányító Jóság, olyan jó, mint egy földi édesapa, sőt sokkal jobb és megnyugtatóbb az ő atyai szeretete, mert a földi apákban azért mindig akad hiba, és a természet törvénye szerint megöregszenek, lassan tehetetlenné válnak és meg is halnak. Így eljön az idő, amikor már nem lehetnek családjuk támasza és gondviselője. Isten viszont örökké él, szeretete állandóan árad és nem lanyhul, nem szűnik meg soha. A zsidók Istent sosem tartották személytelen erőnek, erőtérnek, mint más keleti vallások még ma is teszik. Amikor az égő és el nem hamvadó csipkebokor látomásban Mózeshez szól az Úr, személyként teszi ezt: „Én vagyok atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene." (Kiv 3,6) Majd amikor Mózes fél vállalni a nagy küldetést, hogy visszamenjen Egyiptomba a fáraóhoz, és felszólítsa, hogy engedje el a pusztába Izrael fiait, akkor Isten így válaszol: „Én veled leszek." (12) Az én mindkét esetben személyt jelöl. Különben is az ember önmagában is a személyiséget tartja a legfőbb értéknek, hogyan lehet elvitatni a legtökéletesebb Lénytől ezt a tökéletességet?Amikor aztán Mózes megkérdezi: „Mi a neved?"- az Úr ezt válaszolja: „Én vagyok az, aki vagyok. Aztán azt mondta: Ezt mondd el Izrael fiainak: Az, aki van (JAHVE) küldött engem hozzátok" (14). A fáraó előtt állva pedig így beszél Mózes: „Ezt üzeni az Úr: Izrael elsőszülött fiam nekem. Megmondtam ezért neked: Engedd el fiamat, hogy szolgáljon nekem." (4,22-23) Ezzel Isten kinyilvánította személyét és Izrael népéhez fűződő személyes szeretetét is. Figyeli sorsukat, sajnálja és félti őket. Viszont az Ószövetség idején semmit nem árul el nagy titkából, hogy az Isten nem egy, hanem három személy. Akad ugyan az ószövetségi Szentírásban meghökkentő szöveg, amelyből vonhattak volna le következtetést, de a szigorú egyistenhit ezt lehetetlenné tette. A 109.zsoltárban olvassuk: „Szólt az Úr az én Uramnak. Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem." (1) És a 2. zsoltárban: „Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged." (7) Jézus felhívta hallgatói figyelmét, hogy a szigorú egyistenhit értetlenül áll e kinyilatkoztatott igazság előtt, illetőleg az utóbbi verset csupán a frissen felkent királyra vonatkoztatták. Jézus azonban küldetése egyik legfontosabb mondanivalójaként tudatja velünk a nagy titkot: az Istenben nemcsak egy személy van, hanem három, és az első személy nemcsak olyan, mint egy jó apa, hanem Atya, akinek ez az egyetlen és teljességet kifejező neve, Jézus pedig az Atyának természete szerinti Fia, Egyszülöttje. Amint a természetes családi életben az apa a gyermek életének forrása, aztán ő keresi a kenyeret a családjának, mondhatjuk, tőle árad minden, övé a tekintély is, ugyanígy Istenatyánk mindennek és mindenkinek az Ősforrása. Igazán Atya, mert van Fia. Az emberek esetében is a férfi lehet gyermek, felnőtt, férfi, férj, de csak akkor lesz apa, ha gyermeke születik. Az atyaság és a fiúság olyan összetartozó viszonyt jelent, mint a hegy meg a völgy. Egyik sem lehet a másik nélkül. A Fiúisten az Atyának tökéletes képmása. A Fiúnak az Atyától való származását megvilágosítja az értelmi tevékenységből vett hasonlat, - azaz feltételezve azokat, amiket a lélektan a megismerő tevékenységről tanít, - azt állítjuk, hogy a megismerő tevékenységünkben valamiképp megsejtődik a Fiúnak az Atyától való eredete (származása). Egyéni tapasztalatainkból tudjuk, hogy megismerő tevékenységünkben a megismert dologról képet alkotunk magunknak, amely kép szerint a megismert dolog bennünk létezik. Ezt a képet nevezzük fantáziának, ha érzéki megismerésről van szó, „igének" vagy fogalomnak, ha értelmi megismerésről van szó. Ez az ige különbözik a szájjal kimondott szótól. Sok dologról van fogalmunk, (értjük), de kimondani nem tudjuk.

2012. december 27., csütörtök

78. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.27. csütörtök

Az ószövetségi kinyilatkoztatás csak annyit tud, hogy Isten olyan jó, mint egy atya

Lelkipásztori időmből igen szívesen emlékszem vissza azokra a fiatalokra, akik úgy készültek a házasságkötésre, hogy megvették vagy megépítették a családi házat vagy lakást a maguk jövendő kis családja számára. Ez a gondoskodó szeretet nagy biztosíték volt a szememben arra, hogy a közös életük folyamán is minden áldozatot tudnak vállalni, amire a családnak szüksége lesz. Aki a keretet megteremti egyedül vagy a jövendő párjával, annak biztosabban lesz ereje a berendezéshez, a szépítéshez is. Isten mindent és mindenkit felülmúl a gondoskodó szeretetben. Öröktől fogva eltervezte, hogy szentháromságos szeretetét kiárasztja: teremt egy új világot, szellemeket és anyagi dolgokat, láthatatlan és látható teremtményeknek ad létet. Az anyagvilág tömegét egy pillanat alatt létrehozta, aztán évmilliókon keresztül alakította a csillagvilágot, benne a mi naprendszerünket, s annak viszonylag kis bolygóját, a földet. Lehűtötte a felszínét, hogy járni és élni lehessen rajta. Aztán nem állt meg itt, mondván: van már lakásépítésre hely, kő is bőven, megteremtem hát az embert, hadd dolgozzék ő is a maga érdekében. Ennivaló is kell neki és jövendő családjának. Teremtek hát búzát, napraforgót, nyulat és tehenet. A többit találja ki magának, hiszen eszes teremtmény lesz. Isten nem így gondolkodott! Feldíszítette a földet millió növénnyel: virágok, füvek, fák garmadával, amik nemcsak hasznosak, de szépek is. Hadd lássa majd az ember, milyen gyönyörű lehet az alkotó, ha már a teremtményei is bámulatra méltók. És tanuljon meg a lakásába a csupasz falak közé virágot vinni, örömöt szerezni, otthont teremteni. Az ennivalók se legyenek mindig ugyanazok: magvak, gyümölcsök pazar bőségben teremjenek évről-évre, ne kelljen majd szárított, aszalt, konzervált holmikon tengődniük. A növények után teremtette az állatokat: jó lesznek az embernek, segítőtársnak a munkájához, ezen kívül eheti is a húsukat, gyönyörködhet tollúkban, szőrükben, alakjukban. Amikor pedig mindez készen állt, megteremtette az embert a föld anyagából a testét, majd a tökéletesen ép és szép embertestet nem hagyta élettelenül heverni: megteremtette a semmiből az értelmes, akaratos, tehát szellemi lelket, belélehelte, így élővé tette és odaajándékozta a frissen megteremtett emberi személynek, akinek aztán nevet is adott: Ádám. Bizonyára nagyon boldog lett volna Ádám, ha szeme első pillantása egy pici oázisra tekinthetett volna a sivatag közepén: pindurka forrásvíz mellett három-négy pálmafa. De a szeme előtt beláthatatlan, bejárhatatlan kert terült el, rengeteg gyümölcsfával. Négy komoly folyó öntözte földjét, termékenyítette fáit. Virágok, színek, formák dús bősége gyönyörködtette az első pillantásokat. Aztán jött a meglepetés: a mozdulatlan színpompából kezdtek elővonulni mozgó élőlények. A hangyától a mamutig, a pintyőkétől a sasokig sok ezer fajta állat. Mind csodaszép és mind az enyém! Nevet is adott mindegyiknek, és boldogabb volt, mint egy gyermek. Azaz fogalma sem volt arról, milyen boldog egy gyermek, hiszen olyat nem is látott, s azt sem tudta, hogy ő felnőtt, férfi és hogyan került ide, mit jelent, hogy ő él. Egyet tudott és érzett át sajgó szívvel: ebben a színes tömegben nincs semmi, ami hozzám hasonló lenne. Nekem is van fejem, kezem, lábam, hajam és némi szőrzetem, de semmi emlékem, hogy egy perccel vagy évvel korábban én is egy csupa szőrmók lettem volna, mint ez a majom itt. Nagyon egyedül vagyok. A rengeteg élménytől elfáradva a hűvös alkonyi szellőben elálmosodott. Majd a tűzágyba hulló nappal együtt ő is elaludt. A csillagos égboltról millió fénnyel ragyogott rá a Teremtő végtelen szeretete. Isten mindig végtelenül boldog, de most úgy érzem, itt olyasmit lehetne gondolnom, hogy a gyermeke bölcsője mellett mosolygó újdonsült édesapa boldogsága élt a szívében. És látta az emberszív nagy-nagy vágyát, ami még csak nem is tudatosulhatott, hogy a párja után kiált, hiszen nem tudta, mit jelent a párom, csak azt, hogy egyedül vagyok.

2012. december 26., szerda

77. nap a Hit Évében



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.26. szerda

Már az Ószövetség bölcse csodálkozott azon, hogy a teremtett világ gyönyörű dolgaiból sokan nem tudták felismerni Istent:„Mert balgák mindazok az emberek, akikben nincs meg Isten ismerete, akik nem tudták a látható javakból megismerni azt, aki van, s a műveket szemlélve nem ismerték föl az alkotót, hanem a tüzet vagy a szelet, vagy az iramló levegőt, vagy a csillagok körét, vagy a víz árját, vagy a napot s a holdat tartották világot kormányzó isteneknek. Ha már ezeket isteneknek gondolták, mert szépségük elbájolta őket, tudhatták volna, mennyivel kiválóbb ezek ura, hiszen a szépség szerzője alkotta mindezeket. Ha pedig megcsodálták ezek erejét és tevékenységét, megérthették volna, hogy alkotójuk még erősebb, mert a teremtmények nagyságából, szépségéből nyilván meg lehet ismerni azok teremtőjét. De ezek ellen még csak kevesebb a kifogás, mert ők talán csak tévednek, miközben Istent keresik, és meg akarják találni. Amikor ugyanis alkotásaival foglalkoznak, s azokat vizsgálják, megejti őket azok látása, mert annyira szép, amit látni lehet. Ezeknek azonban még sincs mentségük, mert, ha tudásban annyira vitték, hogy át tudták kutatni a világot,, ennek urát ugyan miért nem tudták előbb megtalálni?" (Bölcs 13,1-9) Minden, ami van, az Atyától van, s minden teremtmény hozzá kell, hogy vigyen minket. Tőle származnak az isteni Személyek: a Fiú az értelem síkján tőle születik, a Szentlélek az isteni akarat síkján tőle származik a Fiúval közös lehelésben. Az övé a végtelen isteni értelem és akarat. Ő adja, ajándékozza a Fiúnak és kapja vissza tőle, majd közösen ajándékozzák a Szentléleknek. Az Atya teremti a Fiú által az egész világ minden látható és láthatatlan teremtményét, tehát az embereket és az angyalokat is. Ő tartja fenn a létrehozott teremtményeket, Ő adja nekik a tevékenység lehetőségét, az erőt, energiát. Ő irányítja a mindenséget örök tervei szerint. De Ő a végcél is, mindennek és mindenkinek az Ő dicsőségét kell szolgálnia, és mindennek hozzá kell visszatérnie. Jézus küldetése: „hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse." (Jn 11,52) A világ végén pedig Atyjához visz mindenkit: „Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus, azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg, mert mindent a lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: Minden alá van vetve, kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki. Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben." (1 Kor 15,22-28) A teremtett világ a világ végén elpusztul: „Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, a föld pedig, és a rajta levő teremtmények elégnek." (2 Pét 3,10) Isten azonban a sokak által lenézett anyagot is megmenti elsősorban Fiának testében, de a feltámadó emberek testében is átmentődik az örök életre. Róla, az örök Atyáról beszélgetünk tehát, hogy minél tökéletesebben megismerjük és meg is szeressük Őt.

2012. december 25., kedd

A pápa Urbi et Orbi üzenete:



“Veritas de terra orta est!” – „Az igazság kisarjadt a földből!” (Zsolt 85,12)
Kedves Testvérek Rómában és az egész világon, áldott Karácsonyt kívánok mindnyájatoknak és családjaitoknak!

Karácsonyi jókívánságomat ebben a Hit évében egy Zsoltárból vett szavakkal fejezem ki: „Az igazság kisarjadt a földből”. A Zsoltár szövegében valójában jövő időt találunk: „Az igazság majd kisarjad a földből”: egy híradás, egy ígéret, amelyet egyéb kifejezések kísérnek, és amelyek egészében vége így hangzanak: „A szeretet és az igazság majd találkoznak, / az igazságosság és a béke csókot váltanak. / az Igazság majd kisarjad a földből / és az égből igazságosság tekint le. / Igen, az Úr kiárasztja áldását / és földünk meghozza termését; / Igazságosság jár előtte: / és béke a lába nyomában” (Zsolt 85,11-14).

Ma beteljesedett ez a prófétai szó! Jézusban, aki Betlehemben született Szűz Máriától, a szeretet és az igazság valóban találkoztak, az igazságosság és a béke csókot váltottak; az igazság kisarjadt a földből és az igazságosság letekintett az égből. Szent Ágoston szerencsés tömörséggel magyarázza: „Mi az igazság? Isten Fia. Mi a föld? A test. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy honnan született Krisztus és megérted, hogy az igazság miért a földből sarjadt ki... az igazság Szűz Máriától született (En. In Ps. 84,13).

És egy Karácsonyról szóló beszédében megállapítja: „Ezzel a minden évben visszatérő ünneppel celebráljuk tehát azt a napot, amelyben beteljesedett a prófécia: „Az igazság kinőtt a földből és az igazságosság letekintett az égből”. Az Igazság, aki az Atya keblében van, kinőtt a földből, hogy egy anya keblében is lehessen.

Az Igazság, amely az egész világot uralja, a földből nőtt ki, hogy egy asszony keze tarthassa...Az Igazság, amelyhez nem elegendő az ég, hogy magába foglalja, a földből nőtt ki, hogy egy jászolba helyezzék el. Kinek a javát szolgálja, hogy egy ilyen fenséges Isten ennyire alázatos lett? Természetesen semmilyen előnyt sem jelent önmaga számára, hanem nagy előny nekünk, ha hiszünk” (Sermones, 185,1).

„Ha hiszünk”. Íme, a hit hatalma! Isten mindent megtett, megtette a lehetetlent: testté lett. Szeretetének mindenhatósága megvalósította azt, ami túlmutat az emberi értelmen: a Végtelen gyermekké lett és belépett az emberiségbe. Azonban ugyanez az Isten nem léphet be szívembe, ha nem nyitok neki ajtót. Porta fidei! A hit kapuja! Megrémülhetnénk fordított mindenhatóságunk előtt. Az embernek ez a hatalma, hogy elzárkózzon Istentől, félelemmel tölthet el. De íme, a valóság, amely elűzi ezt a sötét gondolatot, a remény, amely legyőzi a félelmet: az igazság kisarjadt!

Isten megszületett! „A föld megadta gyümölcsét (Zsolt 67,7). Igen, van jó föld, egészséges, minden önzéstől és minden bezárkózástól mentes föld. A világon van egy föld, amelyet Isten készített, hogy eljöjjön, és közöttünk lakjon. Van egy lakhelye, hogy jelen legyen a világban. Ez a föld létezik és ma is, 2012-ben, ebből a földből kisarjadt az igazság! Ezért van remény a világon, egy megbízható remény, a legnehezebb pillanatokban és helyzetekben is. Az igazság kisarjadt, elhozva a szeretetet, az igazságosságot és a békét.

Igen, a béke sarjadjon ki a szíriai lakosságnak, amelyet mélyen megsebez és megoszt egy konfliktus, amely nem kíméli még a védteleneket sem és ártatlan áldozatokat arat. Ismételten felhívást intézek, hogy szűnjön meg a vérontás, könnyítsék meg a menekültek és a kitelepítettek megsegítését és a párbeszéd révén keressék a konfliktus politikai megoldását.

A béke sarjadjon ki a Földön, ahol a Megváltó született és Ő adjon bátorságot az izraelieknek és palesztinoknak, hogy véget vessenek a túl sok éve tartó harcnak és megosztottságnak, és határozottan lépjenek a tárgyalások útjára.

Észak-Afrika országaiban, amelyek mély változásokon mennek keresztül egy új jövőt keresve – különösen Egyiptom szeretett és Jézus gyermeksége által megáldott földjén – az állampolgárok építsék együtt az igazságosságon alapuló társadalmat, a szabadság és minden személy méltóságának tiszteletét.

A béke sarjadjon ki Ázsia hatalmas földrészén. A Gyermek Jézus tekintsen jóakaratúan a kontinens számos népére, különös tekintettel azokra, akik hisznek Benne. A Béke Fejedelme fordítsa tekintetét továbbá a Kínai Népköztársaság új vezetőire, akikre magasrendű feladat vár. Kívánom, hogy juttassák érvényre a vallások szerepét, mindenki tiszteletben tartásával, hogy a vallások hozzájárulhassanak egy szolidáris társadalom építéséhez, a nemes kínai nép és az egész világ javára.

Krisztus Karácsonya segítse elő, hogy Maliban visszatérjen a béke, Nigériában pedig az egyetértés. Nigériában kegyetlen terrorista merényletek továbbra is áldozatokat aratnak, különösen a keresztények között. A Megváltó nyújtson segítséget és vigaszt a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részének és adjon békét Kenyának, ahol véres merényletek sújtották a polgári lakosságot és az istentiszteleti helyeket.

A Gyermek Jézus áldja meg a számos hívőt, akik Latin-Amerikában ünneplik őt. Növelje emberi és keresztény erényeiket, támogassa mindazokat, akik arra kényszerülnek, hogy elvándoroljanak családjaiktól és szülőföldjükről, erősítse meg a kormányzókat a fejlődésre és a bűnözés elleni küzdelemre tett elkötelezettségükben.

Kedves Testvérek! Szeretet és igazság, igazságosság és béke találkoztak egymással, megtestesültek Betlehemben a Máriától született emberben. Az az ember Isten Fia, Isten, aki megjelent a történelemben. Születése új élet sarja az egész emberiség számára. Bárcsak minden föld jó földdé válna, amely befogadja és kisarjasztja a szeretetet, az igazságot, az igazságosságot és a békét. Áldott Karácsonyt mindenkinek!

76. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.25. kedd

Lelkigyakorlat a mennyei Atyáról.

Olyan testvérekhez, nővérekhez szólok, akik végig imádkozták, dolgozták és szenvedték az életüket Elkötelezettek Isten állandó, lelkes szolgálatára, és most zömmel megérdemelt nyugdíjas pihenőidejüket töltik, amelyben viszont több idejük marad az intenzívebb imaéletre és a szeretet síkján való bensőségesebb segítésre a még aktívaín dolgozóknak. Életükben megértették és követték Jézus Krisztus misszós parancsát: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig."(Mt 28,19-2o) Vitték tehát a jó hírt szóval és tettel, étellel és orvossággal. Vállaltak rengeteg veszélyt is Istenért. Szemébe néztek sok pogánynak, aki még nem ismerte az igaz Istent. Lehet, hogy akadtak sokan, akik nem is kerestek mást, mint régi babonájukat, mert meg voltak elégedve állapotukkal. Esetleg féltek „istent" váltani, mert az örökölt bálványimádás súlyosan beléjük idegződött, netán a varázslók bosszújától volt okuk rettegni. Olvastam valahol, hogy egy Londonban végzett néger orvos angol lányt vett feleségül, aki követte férjét a régi hazába, ám a törzs varázslója gyanakodva nézte az idegen fajú és vallású asszonyt. A folyóban valami halpusztulás történt. A varázsló szerint az idegen nő miatt haragszik a halak istene, és azt kívánja, hogy öljék meg, s a koponyájából Igyék a nép. Megtették. Lehet, hogy a kiosztott hittankönyvből olvasóktól megkérdezték, mint Fülöp diakónus Kandaké királynő magas rangú tisztviselőjétől, aki a kocsijában Izaiás próféta könyvéből olvasott hangosan: „Azt gondolod, hogy érted, amit olvasol?" (Ap Csel 8,30) S amint Fülöp felült a kérő szóra a kocsiba, majd elmagyarázta a tisztviselőnek a próféta Jézusról szóló jövendölését, ti is leültetek az érdeklődő tanítványok mellé, és magyaráztátok, miről is van szó. Az is lehet, hogy úgy tudtatok a lelkükhöz férni, hogy társadalmi méretű gondjaikon segítettetek, mint egy pápua faluban egy missziós paptestvérem. Észrevette, hogy nagyon sok újszülött hal meg a törzsben. Beszélt a törzsfőnökkel. Megígérte, hogy segít a bajon, ha szabadkezet kap. Ezután felgyújtotta a szülőkunyhót, amelyben egyedül szoktak szülni az asszonyok egy fatörzset szorongatva, majd fertőtlenítés nélkül átadva a helyet a következő szüléshez. Az új kunyhóban már ő segédkezett, és megfelelő fertőtlenítéssel megakadályozta az újabb fertőzéseket. Ezek után teljesen megbíztak benne és elfogadták a hitét is. Az ősi bölcsesség szerint: „Tanítva tanulunk". A Lélek nyilván sok olyan ihletet adott, amiből komoly titkokat lehetett megtanulni. Bizony, kicsit aggódva kérdezem: Ennyi előgyakorlat után tudok-e én valami hasznosat adni lelkigyakorlat címén? A kért témában: a mennyei Atyáról milyen többlet remélhető tőlem? Imádkozzatok testvérek, hogy az Úr adjon Hozzáérőt! Szent Pál írja a rómaiakhoz: „Vágyódom az után, hogy lássalak titeket, és juttassak nektek némi lelki kegyelmet, hogy megerősítselek benneteket, és hogy közöttetek tartózkodva közösen megvigasztalódjunk egymás hite, a tiétek és az enyém által." (Rom 1,11-12) Mondanivalóm alapja: „Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust." (Jn 17,3)

2012. december 24., hétfő

75. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.24. hétfő

Jézus a bizalmas szeretetet egyenesen a mennyországba való belépés feltételeként említi

„Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja az Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda." (Mk 10,15) a bizalommal teljes ima elnyeri jutalmát: „Ezért mondom nektek: Kérjetek és adni fognak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Melyik az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!" (Lk 11,9-13) Még a természeten is úrrá lesz a bizalom: „Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe! És nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni." (Mk 11,23) Nagy kérdés: magunk és nemzetünk kapcsolatában mennyire tudunk teljes bizalommal fordulni Isten felé? Sokan kihagyják Istent a számításaikból, csak magukban, esetleg emberben, csoportokban, pártokban bíznak. Teszik ezt még akkor is, amikor bebizonyosodott, hogy egyeseknek még becsületszavuk sincs, nem segítőkészségük. Isten és a Magyarok Nagyasszonya. Nemzetünk létét, boldogulását sokszor kötötték a történelem folyamán emberi kapcsolatokhoz. Hol keletre, hol nyugatra tájékozódtak, és tájékozódnak ma is. Kell az emberi munka, a vezetők kapcsolattartása más nemzetekkel, országokkal. De az igazi támasz számunkra a fölséges Isten maga. Nyilván ezért hozott ide bennünket és adott hazát ott, ahol nincs rokonunk és barátunk, hogy ezt a szándékát megértsük. O aztán Fia Édesanyját ajándékozta nekünk, hogy mint az ég és föld Királynéja, legyen nekünk is örökös Királynénk, teljhatalmú Úrnőnk. Bízzuk rá magunkat teljesen. Állítsuk vissza tiszteletét és szeretetét! De fogadjuk el Fiának, Jézusnak sorsát is: előbb a munka és szenvedés, csak azután jön a megdicsőülés. Nekünk, szerzeteseknek, papoknak kezünkben van a világ Ura. Miért félnénk? És Édesanyánknak, Máriának is ezer szállal vett és vesz minket körül a szeretete. Jézus mondja: „Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot."(Jn 16,33)

2012. december 23., vasárnap

74. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.23. vasárnap

Nagyszerű érzés a gyermekded bizalom

Alapja a helyes istenfogalom: „a mi Istenünk az égben van, és mindent megtesz, amit csak akar"(Zsolt 115,3) a teremtményektől sem kellett félniük, mint manapság: „Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön"(Ter 1,28) Nem is volt semmi baj, amíg ez a tökéletes bizalom élt bennük. Jelentkezett azonban a kísértő, és ezt a nagy kincset rabolta el tőlük egy szempillantás alatt:„Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?"(3,1) Az asszony még okosan válaszol, de jön a bizalmat gyilkoló felvilágosítás: „Dehogy is haltok meg! Csak tudja az Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten, tudni fogjátok a jót és a rosszat." (4-5)Rettenetes élmény lehetett az Úr számára: ennyi jót adtam nekik, és csak hálás szeretetre, bizalomra vágytam. Íme, jön a gonosz kísértő, aki semmi jót nem adott nekik, szívből gyűlöli őket, és azt reméli,hogy a bűn után azonnal pokolra taszítom mindkettőjüket.
Lám, egyetlen szavára felcsúfolnak engem. Az ember hazugságra bízta magát, és ettől kezdve nagyobb sikere van a hazudozóknak, mint az igazság szolgáinak. Ezt fogalmazza meg Jézus is: „Ti az ördögatyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja. Én azonban az igazságot mondom, ezért nem hisztek nekem."
(Jn 8,44-45) Milliók születtek, éltek, haltak. Egy-két igazán nagy bizalmú emberről számol be a Szentírás. Ilyen volt Ábrahám meghívása óta haláláig. Még a megingásai sem rontották meg bizalmas, nagy hitét. Ennek a csúcsteljesítménye fia feláldozása: „Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, feláldozta egyszülöttjét, aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: „Izsák utódait hívják majd utódaidnak." Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni, ezért fiát előképül vissza is nyerte." (Zsid 11,17-19) a zsidó nép egész történelme erről szól: Isten végtelen szeretete árad rájuk mindenkor, mindenütt, ők pedig mindenkor és mindenütt lázadnak és bántják. Pedig: „így szól az Úr: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testet tesz támaszává, de az Úrtól eltávozik szíve. Olyan lesz, mint a tamariszk a pusztában: nem látja, ha valami jó jön, kiaszott vidéken lakik a sivatagban, szikes és lakatlan földön. Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti gyökereit: nem fél, ha jön a hőség, lombja zöldellni fog, száraz esztendőben sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni." (Jer, 17,5-8) Ez a bizalom vezette a sok bűnös egyikét, hogy megfogalmazza a 129. Zsoltárt: „a mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre. Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted? Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában." (1-2.4-5) „Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!(Zsolt 40,18) „Én azonban bízom a te irgalmadban. Szívem ujjong, mert megszabadítasz, énekelek az Úrnak, aki jót tesz velem." (13,6)

2012. december 22., szombat

73. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.22. szombat

Hinni kell abban, amit Jézus tanított

Atyátok az Isten, a végtelen nagy végtelen szeretet, aki mindig a ti javatokat akarja és garantálja is: „Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt."(Mt 6,8) „Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért,hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak, és nem fonnak, mégis mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne mondogassátok: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk? Vagy: Mibe öltözködjünk? Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért, a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja." (25-34) Komolyan vesszük mindezt? Jézus nem azt mondja: ne dolgozzatok, ne tervezzetek, hanem: ne aggódjatok! Legyen bennetek a mindent átragyogó bizalom! Ezt az igazságot, tényt Isten megalapozta már az ősszülőkben is. Életre hívja őket, és ezt remekül felfogják: pár perce még nem voltam. Most vagyok. Értelmes és szeretni tudó lelkem van, és gyönyörű, egészséges, erős, ügyes testem is van. Megkaptam az életteret a hatalmas és színpompás oázisban, a paradicsomkertben. Bár azt még nem tudják, hogy Isten három személy és az első személy szükségképen Atya, sőt az atyaság fogalmát sem ismerik, hiszen nem született még gyerekük, de érzik az atyai gondoskodást, és ez jólesik nekik. Bizalmukat az sem zavarja, hogy Isten érezhetően korlátozza szabadságukat, amikor eltiltja őket egy fa gyümölcsének élvezetétől. Megbíznak Istenben. Úgy fogadják e tilalmat, mint Isten szeretetének féltő intézkedését, amellyel megóvja őket az ismeretlen, de sötét hatalomtól, a haláltól. A jó és rossz tudásának fája tehát úgy áll előttük, mint a gondoskodás újabb jele. Isten tudja igazán eldönteni, mi a jó és a rossz, elfogadjuk bizalommal. így az ember megbízik Isten bölcsességében, és lemond a magáéról, mint a bölcs írja: „Teljes szívvel bízzál az Úrban, és ne támaszkodj a saját belátásodra"(Péld 3,5)

2012. december 21., péntek

72. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.21. péntek

Mid van, amit nem kaptál?Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" (lKor 4,7) Valóban mindent úgy kaptunk és kapunk folyamatosan a gondviselő Istentől. Ebből tudunk neki visszaadni vagy másoknak tovább adni valamit, amikor szolgálunk Istennek, vagy a szeretet cselekedeteit gyakoroljuk embertársaink felé. A hit is az Ő ajándéka. De van valamink, ami egy kicsit a mienk: a bizalom. Nemcsak hiszek és engedelmeskedem Istennek, hanem ezt a legcsodálatosabb módon teszem: bizalommal. Mi ez a bizalom? A gyermek lelkülete, melyben tökéletesen ráhagyatkozik szüleire, tudva, érezve, hogy ők minden jóval elhalmozzák, és minden rossztól megóvják. Boldog, aki felnőtt korában is így érezhet. Igaz, a szülőkről már tudják, hogy nem mindenhatók, de egyre inkább átérzi a felnőtt hívő, hogy a legjobb Atya, az Isten, ennek a bizalomnak tökéletesen megfelel. Amit Mécs László édesanyjáról ír költői enthusiasmusszal, Istenre vonatkoztatható igazán: „Amerre én jártam, kövek énekeltek, Mert az édesanyám üzent a köveknek, Szíve ment előttem előre követnek."(Mécs László: A királyfi három bánata) Amikor Dávid Saul király elől menekült legényeivel együtt, bement a szentsátort őrző paphoz, és kenyeret kért tőle, mert nagyon éhesek voltak. A papnak azonban nem volt kenyere. Csak a sátorban volt Isten színe elé kitéve a szent kenyér. Dávid, bízva Isten megértő szeretetében, kért belőle magának és társainak is, bár ezt a hét lejártával csak a papok ehették volna meg. Ugyancsak Dávidról olvassuk: amikor megszámláltatta népét, hogy tudja, hány ember uralkodója, Isten Gád prófétával üzen neki: válassz három büntetésből:„Vagy hét esztendeig éhínségnek kell jönnie országodra, vagy három hónapig menekülnöd kell ellenségeid elől, s azoknak üldözniük kell téged, vagy pedig három napig döghalálnak kell lennie földeden.Azt mondta erre Dávid Gádnak: „Nagyon szorongok, de jobb az Úrnak kezébe esnem, mert nagy az ő irgalmassága, mint az emberekébe." (2Sám 24,13-14) a felnőttnek is szüksége van bizalomra. Kell ez a támasz az élet feladataihoz, a megsejtett veszélyek ellen védelem. Menedék, ahová elbújhat. Szorongások gyötrik s hogy ezektől meg ne bénuljon, hanem nyugodtan vágjon neki a nehézségeknek is, ehhez kell a bizalom.

2012. december 20., csütörtök

71. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.20. csütörtök

Gyermekded bizalom a hit és a keresztény élet csúcsa

A missziós küldés pillanatában nem ez az öröm ragyog-e Jézus arcán, amikor azt mondja: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül." (Mk 16,15-16) Ez az öröm áriája! Tanítsátok őket hinni, remélni, szeretni, - és szenvedni is. Sorsuk az én sorsom lesz, de dicsőségemet is megosztom majd velük. „Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot." (Jn 16,33) Látott-e már valaki olimpiai vagy világbajnokot azért felkerülni a dobogó legfelsőbb fokára, mert előtte éveken át csak a hasát vakargatta? A győzelem mindig kemény munka, edzések végeláthatatlan sora, sokszor bizony szenvedés jutalma. Miért lenne ez másként az örök üdvösség dolgában? Szabad-e a papnak, szerzetesnek vidámnak lenni? Nemcsak szabad, hanem egyenesen kötelesség. „Isten a jókedvű adakozót szereti." (2Kor 9,7) Mi, szerzetesek mindent odaadtunk Istenért, tegyük ezt úgy, ahogy Jézus a böjtöt ajánlotta:„Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek,mint a képmutatók." (Mt 6,16) Mi kegyelmeket közvetítünk. E szomorú világban igen nagy szükség van a mosolygó szerzetesre, mert Isten biztatását jelenti: aki Jézus szerint Istennek él, az a boldog ember, nem a harácsoló. Különösen az örökös veszekedést, verekedést látó gyerekeknek fontos a mosolyunk. A mosolyunk ne máz-szerű mosoly legyen, hanem szívből jövő. A szív bőségéből fakadó. Jézus mondta modern kori látnoknak: az a baj, hogy a szívetek nincsen tele az én békémmel. Ha tele lenne, túlcsordíthatnátok másokra is. Merjünk tiszta, jóízű tréfákat mondani. A legnagyobb veszekedés is leszerelhető vele. Kell a vidámság. Assisi Szent Ferenc megszólított egy lehangolt testvért: Testvér, miért vagy szomorú? Ha vétkeztél, menj, gyónj meg, aztán légy vidám! Nem ok nélkül nevezték „giocolatore di Dio"-nak. Más szenttől olvastam: „Szomorú egy szent, aki szomorú". Nagy forgalmú templomban mondta egy hívő a néhány hete odakerült idős szerzetesnek: Olyan jó, hogy itt van, mert mindig mosolyog. Bárcsak az ítélő Krisztusnak is ez lenne a véleménye rólunk: olyan jó, hogy itt vagy, mert mindig mosolyogsz.

2012. december 19., szerda

70. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.19. szerda

Az ószövetségi törvény nem tudta megváltoztatni a zsidók szívét.

Ezért az Úr más utat választ: „Ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után, mondja az Úr, törvényemet a bensejükbe adom és a szívükbe írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek" (Jer 31,33) Az érzéketlen, fásult, sőt megkövült szívet csak Isten tudja megváltoztatni.Ő nemcsak megváltoztatja, hanem gyökeres cserét eszközöl: „Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok."(Ez 36,25-27) Ezt az új szívet azonban nem lehet emberi erővel biztosítani. Ehhez a mennyei kegyelem igen nagy bősége kell, amelyet csak az Isten régtől megígért követe tud elhozni és megadni az új népnek, amely megérti Őt, mert egészen közelről tapasztalja Istent az Ő Fiában a beteljesedést. Isten, mint láttuk, azt akarta, hogy népe egész szívével csatlakozzék hozzá, mert a szív az egész embert jelenti, és csak benne találkozik teljesen Isten és ember. Ez a titok, hogy teljes, tökéletes egység alakuljon ki, a két természet szétválaszthatatlanul összetalálkozzék és együtt is maradjon, a megtestesülésben valósult meg, nyitott új utat.

2012. december 18., kedd

69. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.18. kedd

Isten és a szív

Isten nagy erővel vonzza az embert. Az ember azonban érzi, hogy az Isten emésztő tűz (Mtörv 4,24), hogyan tehetne eleget a gyenge ember az Ő igényeinek? Az Isten jelenlétét sokszorosan megtapasztaló zsidóság is hányszor felcsúfolja Őt, amikor számos csodájának láttán is lázad ellene. A teljes odaszentelődés helyett megpróbálja a bemutatott áldozatokkal helyettesíteni szíve tökéletes hódolatát: „Gyűlölöm és elvetem ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem. Vidd el előlem énekeid zaját, hárfád zenéjét meg nem hallgatom." (Ám 5,21.23) „Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel." (Zsolt 78,36) Istent azonban nem lehet becsapni: „ Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: „Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem a szerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti." (1 Sám 16,7) „Én, az Úr, kikutatom a szívet, megvizsgálom a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek az útja szerint." (Jer 17,10) Isten átlát az emberek kétszínűségén: „Mivel ez a nép szájával közeledik hozzám és ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem, és félelmük irántam csak betanult parancs, azért, íme, én ismét csodásan bánok ezzel a néppel..." (Iz 29,13) Izrael viszont így mentegeti magát: „Ki az, aki kockára tenné életét, hogy közeledjék hozzá?" (Jer 30,21) Új szív kell. „Ha azonban majd keresed ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod Őt, feltéve, hogy egész szívedből és lelked egész eltökéltségével keresed." Mtörv 4,29) „Ennek a népnek azonban konok és dacos lett a szíve, eltávoztak és elmentek. Nem mondták szívükben: „Féljük az Urat, a mi Istenünket, aki esőt ad, korai és kései esőt a maga idejében, az aratásra rendelt heteket megtartja nekünk." (Jer 5,24) 2Amelyekért én is ellenükre járok, s ellenséges földre viszem őket, míg meg nem szégyenül körülmetéletlen szívük." (Lev 26,41) „Szívük megoszlott, de most majd megbűnhődnek! Ő maga töri majd össze bálványoszlopaikat.. (Óz 10,2) Mindezt nagyon jól érzi át Dávid, és amikor saját magát keverte szörnyű bajba, megtalálja az Istenhez térés legalkalmasabb módját. így könyörög: „Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben!" (Zsolt 51,12) Isten új szívet ígér. A bálványimádó környezetben Isten nem lát lehetőséget, hogy megtérjen a neki annyira kedves nép, amelyet bűnei ellenére is szeret, hiszen menyasszonyának választotta. „Azért én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek." (Oz 2,16) „Körülmetéli az Úr, a te Istened szívedet, s utódod szívét, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élhess." (Mtörv 30,6)

2012. december 17., hétfő

68. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.17. hétfő

„Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű"

Jézus iskolájába mindig van beiratkozási lehetőség. Ő maga hívott annak idején mindenkit, hogy tanuljanak tőle az emberek. Arra is fel kell figyelnünk, hogy O nem teljesen ismeretleneket szólít meg az úton, hogy keressék az alkalmat erre a tanfolyamra, hanem a mindig velejáró apostolainak mondja, akik jól ismerték Őt, állandóan hallgatták, tudták róla, hogy Ő a legkiválóbb mester, hogy mennyei tudása van, azaz mindent tud. Jézus mégsem arra hivatkozik, hogy ilyen minőségben menjenek hozzá tanulni, hanem azért, „mert szelíd és alázatos szívű". Mi, idős szerzetesek is meghallgatjuk ezt a felszólítást. Minden bizonnyal nem lesz kárunkra, ha elmerülünk ebben az isteni Szívben, és megtanuljuk a bölcsességét. A magyar nyelvben és általános felfogásban a szív az érzelem központja, forrása, egyben a jelképe is. A szeretet jele. A héber nyelvben több ennél: széles értelemben az ember egész bensejét jelenti. Az embert magát, aki nem csak érez, nemcsak emlékezik, de ért is, akar is, elhatározásokat tesz. Kifejezi néha sok ember közmegegyezését: „Teljes szívvel követi Absalomot egész Izrael." ( 2 Sám 15,13) Vagy az egész embert jelöli: „Teljesítetted szívének óhajtását." (Zsolt 21,3) A gondolkodásnak központja: „A szellem tudásával látta el őket, értelemmel töltötte be szívüket, és megmutatta nekik, mi a rossz és mi a jó." (Sir 17,6) Magára Istenre is vonatkoztatja ezt a Szentírás: „De megmarad az Ur terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre." (Zsolt 33,11) „ A Biblia konkrét és átfogó antropológiájában az ember szíve tudatos, értelmes és szabad személyiségének a forrása, döntő választásainak a helye, az íratlan törvény őre („így megmutatják, hogy a törvény követése a szívükbe van írva" Rom 2,15), és Isten titokzatos cselekvésének színtere. Mind az ó-, mind az újszövetség szerint az ember szívében találkozik Istennel. Ez a találkozás Isten Fiának emberi szívében válik teljes értékűvé. (BTSZ 1214) Isten kinyilatkoztatott szavából próbáljuk egyre jobban megérteni, mit is rejt ez a fogalom: Jézus Szíve, és a vele való kapcsolatunk. Szív és látszat. Az emberi szív el van rejtve a szem elől. Jó mélyen dobog a bordák várfala mögött. Ha látni szeretnénk, ki kell nyitni a mellkasunkat. Szerencsére az ilyen műtétre ritkán kerül sor, csak akkor, ha igen nagy a baj. De azért van egy fényes tükre a szívünknek: az emberi arc. „Az ember szíve elváltoztatja arcát hol vidámra, hol meg szomorúra." (Sir 13,31) Ugyanígy az ajak is árulkodik a szívről: „A bölcs szíve bölccsé teszi száját, és növeli ajka kedvességét." (Péld 16,23) A szív jelei lehetnek a cselekedeteink is: „Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg. Tövisbokorról nem szednek fügét, sem a csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő, mert a szív bőségéből szól a száj." (Lk 6,44-45) A kettős szívet viszont nagyon elítéli az Úr: „Ne sodorj el engem a bűnösökkel és a gonosztevőkkel, akik békésen szólnak felebarátjukhoz, holott szívükben gonoszság lakik." (Zsolt 28,3)

2012. december 16., vasárnap

67. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.16. vasárnap

A szentmise Jézus állandósított áldozata. II.

Vére folyamatosan csepeg a testéből az ostorozás közben, folyik a tövisek és a szegek mellett, a maradék pedig megnyitott oldalából ömlik ki, amikor a katona visszarántja lándzsáját. Jézus holtteste tehát vértelenné válik. Erre mutat rá Jézus jó előre, amikor az utolsó vacsorán két féle anyagot használ fel és változtat át: a kenyeret elsődlegesen Testévé változtatja, a bort pedig elsődlegesen Vérévé. Ezt sem gyors egymásutánban cselekszi, hanem vacsora közben az egyiket, vacsora után a másikat. A keresztáldozat is hosszú esemény, szörnyen kifárasztó szenvedés volt. A két esemény szoros összefüggésére utal az átváltoztató szavakhoz fűzött figyelmeztetés: „Ez az én testem, mely értetek adatik.", és. „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, mely értetek kiontatik" (19-20). Tehát az első koncelebrálás és áldozás csak a másnapi keresztáldozattal összefüggésben érvényes, és lényegében ugyanaz az áldozat. A szentmisében ugyanezt tesszük jelenvalóvá. Az átváltoztatás után fel is emeljük, hogy emlékeztessünk: Urunk a magasba emelve halt meg értünk, jól szemügyre vehesse minden jelenlévő, és érezzük, hogy áldásként felettünk lebeg mindenkor az üdvözítő áldozat. Valóban áldozat? Vannak, aki még a keresztáldozat tényénél is töprengenek: Jézus Krisztus az áldozati Bárány az áldozat. De ki a pap? Hiszen az áldozat és a pap korrelatív fogalmak, egyik a másik nélkül nem létezhet, mint a hegy és a völgy. Nos, el kell ezen gondolkodnunk. Nyilván nem a zsidó papok jönnek számításba, hiszen az ő megbízatásuk csak a Mózes által elírt áldozatokra szólt a megadott körülmények között. Embert pedig ők nem áldozhattak föl. Egyébként eszük ágába sem jutott, hogy Jézust áldozati Báránynak tekintsék. Jézus, a Názáreti, az ő szemükben nem szent volt, hanem súlyosan káromkodó ember, akit vétke miatt halálra kellett ítélni, pogány kézzel a városon kívül rabszolga módra keresztre feszíteni, hogy így örökre elpusztuljon. De nem lehettek a jézusi áldozat papjai azok sem, akik Őt ténylegesen kínozták, szegezték, vagyis megtettek mindent, hogy megöljék. Ezek nem papok voltak, hanem hóhérok. Senki más, csak Jézus lehetett a pap. 

2012. december 15., szombat

66. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.15. szombat

A szentmise Jézus állandósított áldozata.

Fiában, Jézusban az Atya is szenvedett a kereszten: saját Fiának sem kegyelmezett, de vele együtt önmagának sem: „Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk?" (Rom 8, 32) Jézus áldozata egyszer s mindenkorra elég megváltó erő. A tárgyi megváltás megtörtént általa. Elvileg mindenki üdvözülhet. De hogy gyakorlatilag üdvözül-e az ember, az egyén, ahhoz sok-sok kegyelem szükséges. Ezeket Jézus áldozatából merítjük. S itt jelentkezik egy újabb vonása Isten végtelen szeretetének: nem emlékként nyitja ezt a forrást, hanem eleven, most is élő kútként. Ez a szentmise. Az utolsó vacsorán Jézus kezébe vette a kenyeret: „Amikor eljött az óra, asztalhoz ült a tizenkét apostollal együtt, és azt mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek." (Lk 22, 14-15) Azután fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!" Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik." (19-20) Maga mondja: vágyva vágytam ezt az alkalmat, hogy nektek adjam testemet és véremet enni- és innivalóul. Arra is vágytam, hogy titeket pappá szenteljelek, és tudjátok majd adni ugyanezt a Test és Vért századokon, évezredeken át az akkor élőknek. Ez a halálom előtt végrendeletem. Mások földi vagyont hagynak gyermekeikre. Én a legnagyobbat adom nektek: istenemberi lényemet, testemen és véremen keresztül emberi lelkemet, és ezzel együtt emberi természetemmel örökre, lényegileg összekötött istenségemet. Óriási ajándék, más ilyet adni nem tud. De azért is vágytam ezt megtenni, mielőtt meghalok, mert ez a nagy ajándékozás a halálommal lesz teljes. A halálom folyamatos erő, élő áldozattá válik ezen a módon, ahogyan én most végbevittem és megmutattam nektek. És meg is bíztalak titeket, hogy ezt ti is megtehessétek és meg is tegyétek szünet nélkül. Ezzel az utolsó vacsora előrevett keresztáldozat lett, a szentmise pedig a keresztáldozat jelenvalóvá tétele. Jézus előre megmutatta, hogy megy végbe a keresztáldozat: testét és vérét szétválasztják.

2012. december 14., péntek

65. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.14. péntek

A Krisztusban történt felszabadulás nem azonos a szabadossággal, hiszen Jézus nem felbontani, hanem teljesíteni, tökéletesíteni jött a törvényt (Mt 5,18). Miben áll a tökéletesítés? A földiektől elszakadni tudó, és teljesen Istenre hagyatkozó lelkületben, amelyről a Hegyi beszédben hallunk. Az önmaga földi vagy akár túlvilági boldogulását kereső ember helyett mindentől független, és ezért mindenre kész embereket akar létrehozni a krisztusi törvény. Ez a lelkület eredményezi, hogy a kegyelemre építő ember nem a lelke üdvéért való kicsinyes szorgoskodásból, hanem Krisztus mintájára és Vele egyesülve az Atya iránti és felebarátai iránti szeretetből, valamint megváltottsága miatt érzett hálából keres és tesz meg mindent, amit Isten tőle kíván. Többé nem a személytelen törvényhalmaz uralkodik az emberen, hanem Krisztus szeretetéből táplálkozó személyes önátadásunk(Gal 5,18)A szabadság,megszabadulás,
megváltottság nemcsak valamitől való megszabadulást jelent, hanem felszabadulást jelent, szabad utat a magasabbrendű élet elnyerésére. Ez vonatkozik a halálra és szenvedésre is, hiszen ezeknél is a szabadság diadalmaskodott, amikor értelmet nyertek, és az örök dicsőség megszerzésének eszközeivé váltak (1Pt 4,13; 2Kor 12,9)

2012. december 13., csütörtök

64. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.13. csütörtök

Krisztus által felszabadultunk a törvény alól. A kijelentés elsősorban az ószövetségi törvény számtalan előírásaira utal. Bár Pál Apostol azt vallja, hogy a törvény és parancs szent, igaz és jó (Róm 7,12), mégis leszögezi, hogy a törvény képtelen volt megszabadítani a bűntől. Bizonyára azért, mert kicsinyes előírásaival szinte megbéklyózta a szabadságszerető ember önállósági hajlamát, és ezzel lázadásra ingerelte (Róm 7,8.11) Aki viszont beletörődött sokirányú megkötöttségébe, az önhittségre vezette. Erre utalhat Szent Pál, aki nem az álszent alakoskodást szokta szemére vetni a farizeusoknak, mint Jézus, hanem az önhittséget, mert Pál ebben a formában találkozott a farizeusi lelkülettel. Kora ifjúságától fogva belénevelték azt a meggyőződést,hogy a törvények pontos megtartóinak jogaik vannak Istennel szemben, üdvösségünk egyedül a mi erőfeszítésünkön múlik, nem pedig Isten kegyelmén. Ezt az önhittséget kárhoztatja, különösen a Galatáknak és a Rómaiaknak írt leveleiben (Gal 2,15-21; 3,1-3; 5,4; Róm 4,1-16; 7,1-13) Nemcsak az ószövetségi törvényről beszél. A törvény rabságáról szólva azt a kicsinyes lelkületet tartja szem előtt, amely bármely törvénnyel szemben kialakulhat az emberben, ha nem az Isten iránti hála és szeretet, hanem saját üdvösségének biztosítása vezeti a törvény megtartásában. Ezzel az aggályoskodó lelkülettel állítja szembe a krisztusi szabadságot.

2012. december 12., szerda

63. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.12. szerda

Aki Krisztusba öltözött, annak halála nem a kárhozat, hanem az örök boldogság kapuja. Annak az újfajta létmódnak kezdete, amely a test feltámadásával és az egész teremtett világ megdicsőülésével fog betetőződni. Üdvözítőnk nem a meghalás kényszerét vette le rólunk, hanem a halál fullánkját vette el (1Kor 15,55) amennyiben megszüntette reménytelenségét és ezzel a borzalmasságát. A krisztusi ember a Keresztre feszített példája szerint bízvást mondhatja halála pillanatában:Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet (Lk 23,46) A halál megszűnt a bűn zsoldja lenni, kénytelen kiadni zsákmányát, a halhatatlanságra teremtett embert (Róm 8,10) A keresztény ember nagyon is kénytelen, sőt köteles is, sok gyötrődés közepette küzdeni a rossz ellen, és el kell szenvednie a halált is, de részesedik a ,húsvét titkában, mert a halálban Krisztushoz válik hasonlóvá, és a reményből erőt merítve jut el a feltámadásra. Krisztus kereszthalálában való részesedésünk következtében a halálnak előjelei, a rá emlékeztető és útját előkészítő szenvedések is szakrális jellegűvé váltak. Sőt, ha krisztusi lélekkel viseljük azokat, jelzik és növelik a bennünk működő kegyelmet. A jó halál előkészítőinek annyiban mondhatók, amennyiben leszoktatnak a földi dolgok túlértékeléséről, könnyebbé teszik az elválást. Szolgálhatjuk mások lelkének javát is, a krisztusi titokzatos Test kiépítését is munkálhatjuk: Testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, Testének, az Egyháznak javára (Kol 1,24).

62. nap a Hit Évében.




Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.11. kedd

Szent Tamás így írja le, miben áll Jézus győzelme: A bűn köteléke a sátánhoz láncolt bennünket. Mikor az Üdvözítő ezt széttépte és kibékített Istennel, a sátán elvben elvesztette a hatalmát az ember felett. De az Üdvözítő ezenfelül minden egyes embernek módot adott tényleg is kiszabadulni az ördög karmaiból: megnyitotta szemünket, feltárta a sátánnak, törekvéseinek, országának és módszerének igazi mivoltát; kiérdemelte a kegyelmeket, amelyeknek erejében a győzelem reményében felvehetjük a harcot, és fölséges példájával előharcosként megmutatta, hogyan kell a küzdelmet jól megvívni Azóta e világ fejedelmének (Jn 12,31; 14,30; 16,11)tudniillik a gonoszság világa fejének, uralma csak látszólagos és átmeneti: aki bátran szembeszegül vele, attól gyáván elmenekül (Jak4,7), az idők végén pedig minden befolyása megszűnik, mert a gyűlölet eltűnik, és teljes diadalt arat a szeretet (1Kor 13,13) Gyakran említi Szent Pál, hogy Jézus legyőzte a halált. Ez a kifejezés nála sokszor az örök halálra, vagyis az örök kárhozatra vonatkozik (pl. Róm 6,17-23), máskor azonban arra utal, hogya krisztusi ember számára a halál ténye átértékelődött.

2012. december 10., hétfő

61. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.10. hétfő

Megváltásunk megszerezte számunkra a természetfölötti élet lehetőségét
A megigazulás előkészítését és megszilárdítását vannak hivatva szolgálni a különféle segítő kegyelmek. Megváltottságunkkal együtt jár az érdemszerzés lehetősége, az érdemek fejében pedig megkaphatjuk az örök boldogságot. Végül a világ is teljesen vissza fog találni Teremtőjéhez. Isten Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket (Ef 1,3) Mindannyian az ő teljességéből merítettünk, kegyelmet kegyelemre halmozva (Jn 1,16) A természetfölötti életnek és az azt biztosító kegyelmeknek a megváltás útján való megszerzését az egyházi tanítóhivatal egyetemes tanítása és több zsinati megnyilatkozás szerint is, dogmának kell vallanunk. A megváltás megtörte a sátán uralmát, erről legtöbbet Szent János apostol írásaiban olvasunk. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse (1Jn 3,8) A sátán a Szentírás szerint a személyes gonoszság, aki Krisztusra is kinyújtotta kezét (Mt 4,1-11) ellenségeit ő sugalmazta (Jn 8,44; 13,2), Jézus követőit veszélyezteti és nyugtalanítja (Lk 8,12; 22,31; 2Kor 12,7) Krisztus nemcsak ördögűzéseivel bizonyult erősebbnek,hanem megváltói műve által megtörte hatalmát (Zsid 2,14; Jn 16,11; 12,31).

2012. december 9., vasárnap

60. nap a Hit Évében


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.09. vasárnap

Megváltás gyümölcseinek a megváltás eredményeit nevezzük.

Szent Pál megváltástanának egyik sarkalatos tétele, hogy Jézus legyőzte a bűnt, és mi is megszabadultunk a bűn szolgaságából. Jézus is összekapcsolta Isten országának beköszöntését a bűnbánattal és bűnbocsánattal, már első fellépésekor. Mint a láthatatlan mennyei Atya látható képviselője, bűnöket bocsátott, Zakeus bűnbánata után üdvösségnek mondta a megtérést, és saját feladatát abban jelölte meg, hogy keresse és megmentse, ami elveszett (Lk 19,9-10) Nemcsak maga gyakorolt bűnbocsánatot, hanem felhatalmazást adott erre apostolainak és azok utódainak (Jn 20,23) Önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson (Ti 2,14) Egyházunk dogmaként taníja, hogy elsősorban az áteredő bűntől (DS 1513) és személyes bűneinktől (DS 714; 9523), másodsorban ezek következményeitől, az örök kárhozattól való szabadulás lehetőségét kaptuk meg Krisztusban.A bűntől való megváltás korántsem jelenti azt, hogy nincs többé bűn, még kevésbé, hogy a bűn minden következménye megszűnt. Krisztus ugyanis nem szerezte vissza a természeten kívüliadományokat, és meghagyta vétkezésre is képes szabad akaratunkat. A keresztség eltörli a bűnt, de nem törli el a bűnre való hajlandóságot. Ennek következtében Krisztus leghűségesebb követői is állandóan harcban állnak egyrészt a sátánnal és a bűnre vezető külső körülményekkel, másrészt saját bűnre való hajlandóságukkal is. Megmaradt továbbá a testi halál, a tudatlanság és a természet erőinek való kiszolgáltatottság. Megmaradt a világ bűne a történelem során felhalmozódott bűnök és az emberiségnek létrejött elvadultsága, valamint ennek velejárói.

2012. december 8., szombat

59. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.08. szombat

A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA

A Boldogságos Szűz Mária régi háza fölé gyönyörű templomot építettek. Földszintjén ott láthatja az utókor embere azt az egyszerű szobát, ahol a Szűz imádkozott, amikor „bement hozzá az angyal, és így szólt: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled”. (Lk 1,28) Ez a látogatás nem volt bejelentve sehol senkinek. Nem tolongott ott riporter sem kamerával, sem mikrofonnal. Pedig a világ legszebb köszöntése hangzott el ott ebben a pillanatban, amelyet csak évtizedek múlva jegyzett fel nekünk a harmadik evangélium szerzője, a görög származású fiatal orvos, Szent Lukács. Neki nyilván maga a Boldogságos Szűz mondta el, hogy a világtörténelem legnagyobb eseménye közkinccsé váljék, az Isten titkait a világ végéig ember milliók suttogják csendben, mondják hangosan, énekeljék boldog örömmel: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled!” Mert a király titkát jó elrejteni, az Isten tetteit azonban dicséretes fölfedni” (Tób 12,11) Igen, az Úr, a láthatatlan, a mindenható Isten van itt veled, Mária! Az Atya, aki öröktől fogva kiválasztott, hogy Édesanyja légy Egyszülött Fiának, a világmindenség ősmintájának szánt testét te fogand és te szüld meg. Itt van különleges jelenlétével a Szentlélek, aki árnyékával fog betakarni és megteremteni méhedben a Fiúisten magzati testét, amely a megváltás csodálatos eszköze lesz. És itt a Fiúisten, aki kér, hogy légy az Édesanyja. Máriát „zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez.” (29) „Az angyal pedig folytatta: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél”. (30) Milyen kegyelmeket? Minden embernek Isten tervezi meg alkatát és küldetését. Ehhez irányítja a a szülők testéből örökölt géneket és kromoszómákat, amelyek a magzat testét alkotják. Hozzá teremti Isten a lelket az életcélnak megfelelően. Aztán teremti a személyt, aki az említett erőkkel kell hogy Isten céljait tökéletesen valóra tudja váltani. Végül a természetes ajándékokhoz adja a természetfölötti ajándékokat, a kegyelmeket. A megszentelő kegyelmet, amellyel Isten magához emeli az embert, gyermekévé fogadja, és a mennyország örökösévé teszi, és a tettre adott kegyelmeket, hogy minden emberi cselekedete az örök boldogságot szolgálja,és itt fejezi ki a Szentírás a mai ünnep titkát: Ádám és Éva a megszentelő kegyelmet elvesztették a bűnükkel, megszűntek Isten gyermekei lenni. Kegyelem-fosztottan pedig utódaik bűn állapotában kaphatták csak meg a lelküket: ez az eredeti bűn állapota. Ettől a minden embert sújtó állapottól óvta meg Máriát Isten Jézusra való tekintetből. Ezt jelenti, hogy Mária édesanyja méhében kegyelem állapotában kapta meg a kegyelmet: szeplőtelenül fogantatott. Ezt ünnepeljük ma. Hazánkban mindig nagy tisztelettel figyeltek ennek a hittitoknak védelmezőire, előbb a ferencesekre, azután a jezsuitákra, majd a Pázmány Péter alapította egyetemre. Mi is tiszteljük meg a vitákat lezáró dogmahirdetés (1854) után immár teljes bizonyossággal Édesanyánk eme nagy kiváltságát önmagáért, Fiáért de értünk is adta neki Szent Fia.

2012. december 7., péntek

58. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.07. péntek

Isten dicsősége és Szentsége az egyház hitében

A patrisztika nem tárgyalt külön Isten dicsőségéről és szentségéről,hanem fönségét, kiválóságát, jóságát, bűntől való mentességét hangoztatta. A korai középkor óta azonban nem az eredeti, bibliai értelemben írtak Isten szentségéről, hanem csak a szentség morális vonatkozásait tárgyalták: szent, mert akaratával magáévá teszi az abszolút értékeket, szereti önmagát mint abszolút tökéletességet és az erkölcs végső normáját, és gyűlöli a bűnt. Csak az újabb teológia eszmélt rá arra, hogy a Bibliában szó van ugyan Istennek erről az erkölcsi szentségéről is, a szentség eredeti jelentése azonban jóval több ennél. Az Egyház tanítóhivatala mindennapi igehirdetésében és liturgiájában úgy képviselte Isten szentségét és dicsőségét, mint a hitletéteményhez tartozó igazságot.

2012. december 6., csütörtök

57. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.06. csütörtök

A morális szentségen felül ontológiai szentséget is kaphat az ember Istentől (Róm 8,30). Ezt másképp úgy mondja a teológia, hogy a megszentelő kegyelem belekapcsol bennünket Isten szentháromsági életébe. a Szentháromságon belül szent jelzővel a Lelket szokta említeni a Biblia; amint a Fiú egy az Atyával a Szentlélekben, úgy lehetünk mi is Krisztusban, az ő Lelke által egyek az Atyával és egymással természetfölötti istenszeretetben és emberszeretetben. Így lesz az ember Isten Lelkének szent temploma (1Kor 3,17; 1Tesz 3,12-13). Az ontológiai szentség azonban kegyelmi ajándék, melyet kérnünk kell. Jézus is ezt kéri számunkra főpapi imájában: Szenteld meg őket az igazságban!'' (Jn 17,17) A Miatyánk első kérésének az eredeti értelme: részesíts minket a te neved szentségében, a te szentségedben! Szent Pál szerint a megigazultaknak ez az állapota már elővételezése az eszkatológiai dicsőségnek (Róm 8,30) Ez egyelőre nem látható külsőleg, rejtett dicsőség (Kol 3,3-4), és csak különféle próbák kiállása és szenvedések türelmes elviselése által válik véglegessé (Róm 8,18; 2Kor 4,17). A világ végén azonban testünk az egész világ megdicsőülésében (Róm 8,20-23) lesz mindenki számára nyilvánvalóvá. A teremtményen szentsége azonban csak analóg értelemben mondható szentségnek. A Teremtő és teremtmény közti űr mindig áthidalhatatlan marad. Hiszen Isten szentsége sajátos létezési formája, transzcendenciájának egyik megnyilatkozása.

2012. december 5., szerda

56. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.05. szerda

A morális szentség első feltétele, hogy adjuk meg Istennek az Őt megillető tiszteletet. A tízparancsolat második parancsa figyelmeztette erre az izraelitákat, akik nemcsak attól tartózkodtak, hogy e parancs eredeti céljának megfelelően a legszentebb nevet babonás varázslatra ne használják, hanem a fogság utáni időben már kiejteni sem merték Jahve nevét, ezért Adonáj-t (Urunk) mondtak helyette. Talán ezzel a túlzással is szembe akart fordulni Jézus, amikor Istenről következetesen mint Atyánkról beszélt. Ugyanakkor a Miatyánk legelső kérése így hangzik: Szenteltessék meg a te neved! A hagyományos értelmezés szerint ennek jelentése: tartassék szentnek, az emberi atyáknál mérhetetlenül különbnek az Isten; bizalommal, hódolattal közeledjék feléje az ember. Ebben a fogalmazásban már egybeesik Isten nevének megszentelése és Isten megdicsőítését tartotta Jézus is élete legfőbb feladatának. Szolgai alakját, földi életét, sőt szenvedését is az Atya megdicsőítésének mondotta. A morális szentség második feltétele, hogy elkülönüljünk a bűnös világtól (1Jn 2,15-16), és keressük az ő megdicsőítését (ApCsel 12,23) Isten gyűlöli a bűnt (Zsolt 5; Péld 15,8-9.25.29) A bűnös világ kerülése azonban korántsem jelenti a szent és a profán feladatok olyan elkülönítését, mintha Krisztus követői kivonhatnák magukat evilági kötelességeik teljesítése alól, vagy nem volna kötelességük más világnézetűekkel együtt munkálkodni a világ jobbá tételén. Istennek a bibliai értelemben vett szentsége és dicsősége jelen van minden jóra való törekvésben.

2012. december 4., kedd

55. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.04. kedd

Isten dicsősége és Szentsége

Jézus egyrészt megdicsőítette az Atyát, másrészt az Atya is megdicsőült őbenne. Már a megalázottság állapotában is az Atya dicsőségének visszfénye volt (Zsid 1,3), de feltámadása után a dicsőség urává vált. Míg földi életében csak kivételes esetekben (csodálatos színeváltozásakor) mutatkozott meg rajta Isten dicsősége, addig feltámadt teste már egészen a dicsőségbe öltözött (1Kor 15,43) és ilyennek mutatkozik a paruziakor (Mt 24,30) Azért ura a dicsőségnek, mert mindnyájan részesülünk az ő dicsőségében (Fil 3,21; 2Tesz 2,14) Már születésekor dicsőségről és békességről énekeltek az angyalok a pásztoroknak. Ennek az éneknek a mondanivalója az, hogy a megszületettben fog felragyogni legtökéletesebben az Isten dicsősége, és általa érvényesül a jóakaratúak számára az üdvösség, amit a béke szóval jelzi a Szentírás. Isten nemcsak Jézusban dicsőült meg, hanem dicsőségét és szentségét meg akarja osztani teremtményeivel. Szent népet akar (Kiv19,6; 1Pt 2,9), és e nép feladatává teszi annak a jó hírnek (evangélium) meghirdetését, hogy szentségének és dicsőségének voltaképpen az ő üdvözíteni akaró szeretete a titka.Isten az ő teremtményeiben morális szentséget és ontológiai szentséget akar eszközölni.

54. nap a Hit Évében.


Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.12.03.hétfő

A Szentség jelentése a Bibliában

Isten szentsége a Bibliában elsődlegesen ugyanazt jelenti, mint Isten dicsősége, de más megközelítésben. Isten szentsége arról beszélt a Biblia embereinek, hogy milyen érzést és magatartást vált ki a hívőből az Isten dicsőségével való találkozás. Elsősorban tiszteletre méltóságot, tiszteletet kiváltó fönséget jelez a szent jelző. Ez szoros összefüggésben van olyan hatalom megtapasztalásával, amely egészen más, mint a profán világ, és amely félelmet vált ki az emberből, és olyan boldogságot, amely felülmúl minden evilági örömöt. A Biblia Istene egyrészt fönséges, megközelíthetetlen és térdre kényszerítő hatalom, másrészt sugárzó szeretet, amely örömujjongást vált ki azokból, akik Vele találkoznak. És ez a szentség nem tulajdonsága,hanem alapvető jellemzője, amely minden tulajdonságát átjárja és megszenteli. A szenttel való találkozás megrendültségében a végtelen tökéletesség megsejtése benne foglaltatik, ez saját gyarlóságaink észrevevését, és a nagyobb erkölcsi tökéletesedés vágyát is kiváltja az emberből. A szent fogalma a tökéletességet és a bűntől való mentességet is magában foglalja, és csak az erre törekvőket tűri meg az Isten a maga közelében. Bizonysága ennek a sok erkölcsi és tisztulási előírás az ószövetségben, és a megigazulásnak a szentséggel való szoros kapcsolata az Újszövetségben.