Húsvét negyedik hetének hétfője

Húsvét negyedik hetének hétfője

Nepomuki Szent János vértanú áldozópap emléknapja

Munkás Szent József emlékezete

Krisztus feltámadt a halálból,

Többé meg nem hal,

A halál többé nem uralkodik rajta,

Alleluja.

Könyörögjünk!

Istenünk, te szent Fiad megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az örök boldogságba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Bonus pastor animam suam dat pro ovibus suis.”

(János 10, 11b.)

„A jó pásztor életét adja a juhokért.” Jelenti ki határozottan a mi Urunk, Jézus Krisztus tanítványainak, és egyben ekkor már előre is vetíti saját sorsának alakulását. Azonban rögtön figyelmezteti is az apostolokat arra, hogy nem csak egyféle pásztorral lesz dolguk sem nekik, sem pedig a későbbi nemzedékeknek. Meg is jelöli itt, hogy melyek ezek: Ő rögtön magára is mutat, hogy ő a jó pásztor, és természetesen meg is indokolja, hogy miért tartja magát annak, pedig valószínűleg tanítványai enélkül is tudták, hogy ő valóban az. A jó pásztor hasonlattal Jézus Krisztus azt tanítja nekünk, hogy ő sajátjának vallja azokat, akik hisznek benne, és követik őt, nyájához csatlakozva. Szereti védelmezi őket és gondoskodik róluk, a nehézségek közepette is mindig velük, a nyájával marad. Ezzel szemben van a rossz pásztor, aki olyan, mint a béres. A béresnek nem sajátjai a juhok, ő nem is igazán pásztor, hanem sokkal inkább egy fizetett lelkű ember, aki olyan, mint Júdás, pénzért mindenre képes, pénzért mindenre kapható. Mégis, amikor a nyáj körül felbukkannak a farkasok, ez a béres hanyatt homlok menekül csak kizárólag a saját életével, a saját sorsával törődik, a juhokéval egyáltalán nem, mert ő nem akarja azokért életét feláldozni, hiszen nem tartja övéinek őket. Ez a béres éppen ezért nem is ismeri a juhait, nem is tudja melyek azoknak a gondjai, az csak azért van velük, mert ezt megfizetik neki. Sajnos, Testvéreim a mai modern világban leginkább rossz pásztorok állnak a nyájak élén, és itt most nem elsősorban az Egyház nyájára gondolok, hanem sokkal inkább a világi berendezkedés nyájaira. Mi keresztény katolikus hívek furcsa módon sok nyájnak is tagjai vagyunk. Nyája vagyunk a polgármesternek, nyája vagyunk a miniszterelnöknek, nyája vagyunk munkahelyünk vezetőinek. Nap, mint nap ezekben a nyájakban is helyt kell állnunk nemcsak a legfontosabb nyájban a Római Katolikus Egyház nyájában. Sokkal egyszerűbb lenne az életünk, ha csak ez az nyáj lenne, és csak ennek az egy igaz pásztornak kellene a hangját követnünk. Ez a világ azonban egyre kevésbé engedi meg számunkra, hogy ezt megtehessük. Minden rossz pásztor, minden béres, amely felettünk áll, igyekszik mindent elkövetni azért, hogy bennünket kiragadjon az igaz nyájból és a saját falkájába rakjon, hogy aztán, amikor jönnek a farkasok legyen mindig olyan juha, mint mi, akiket odavethet azoknak eledelül, hogy a többi megmenekülhessen. Jézus Krisztus olyan pásztor, aki nem engedi, hogy a nyájából akár csak egy juh is elvesszen. Ott hagyja gondolkodás nélkül a kilencvenkilencet és a századik elveszettnek a nyomába iramodik, és visszahozza azt, mielőtt annak baja esnék. Inkább Ő adja életét a nyájáért, sem hogy egy bárány élete csak egy pillanatra is veszélybe kerüljön. A folytatásában a mai evangéliumi szakasznak a názáreti Mester felhívja az apostolok figyelmét arra, hogy neki sem csak egy nyája van, hanem neki is sok. És minden nyájra ugyanazt a gondot fordítja kivételezés nélkül. Az Ő személye az a közös nevező, amely a sok nyájat egyetlen akolban egyesíteni tudja, és így lehetséges, hogy egy nyáj és egy pásztor lesz az egész világmindenségben. Krisztusban szeretett Testvéreim ezzel a kinyilatkozással Jézus Krisztus tudomására hozza az apostolainak, hogy az ószövetségi kiválasztott nép mellett a pogányok is meghívást kapnak, hogy csatlakozhassanak hozzá. Az ő személye az, amely egyedül képes biztosítani ennek a hatalmas nyájnak az egységét, de csak azért képes erre, mert az Atyát képviseli, aki minden ember teremtője. A tanítványok mindezeket hallva még nem igazán értették, hogy mit is akar mondani nekik a Mester ezekkel a képletes kifejezésekkel, példabeszédekkel. Nem értik egyáltalán, hogy miért akarja ez a pásztor életét adni a juhokért. Annak ellenére, hogy a Szentföldön nagyon sok pásztor és nyáj élt ezekben az időkben, azt azért tudnunk kell, hogy ez a fajta Pásztori viselkedés egyáltalán nem volt jellemző, nem volt meghatározó a valóságban. A pásztor gyakran hagyta akkoriban elveszni egy-egy bárányát, ha ezzel a többit megmenthette, az pedig, hogy a saját életét kockára tegye a juhokért az elképzelhetetlen, logikátlan dolog lett volna. Később aztán az Úr kereszthalála megmutatja, hogy Jézus Krisztus mennyire komolyan gondolta mindezt. Amikor elérkezett a pillanat, hogy az Atya akaratának engedelmeskedve oda kell adni életét a mi megváltásunkért és üdvösségünkért, akkor nem késlekedett, nem habozott, nem tétovázott, és nem is hezitált. Az Atya iránti szeretet mellett az irántunk való szeretet is erre ösztönözte. Nem fél és nem félti önmagát, hanem értünk aggódik, és utánunk jön, ha látja, hogy bűneink miatt rossz úton járunk. Nagyon ostobának kellene lennünk ahhoz, ha ezen utánunk induló szeretet elől el akarnánk rejtőzni, s nem engednénk, hogy Ő vezessen minket az üdvösség útján. És az ember Testvéreim ilyen ostoba! Olyan ostoba, hogy amikor a mai világban sokan, sőt egyre többen vallják magukat pásztornak, az emberek gondolkodás nélkül bedőlnek, a hangzatos ígéreteknek, a szép ruháknak, a gazdag megjelenésnek, a magabiztos viselkedésnek. Gondoljunk csak a sok szektára, illetve a százat jóval meghaladó bejegyzett úgynevezett egyházakra. Sokan vannak tehát, akik jogot formálnak arra, hogy ők legyenek a vezetők, rájuk hallgassanak az emberek. És ennek érdekében bármilyen eszközt készek bevetni. Különféle trükkökkel próbálják megszerezni az emberek bizalmát, próbálnak felettük hatalmat gyakorolni. Jézus Krisztus azonban már kétezer évvel ezelőtt megmondta, csak az a pásztor, aki az ajtón megy be. Aki nem különféle csalafintaságokat alkalmaz az emberek megnyerése céljából, hanem pusztán csak teszi a dolgát; azaz hirdeti az evangéliumot "akár alkalmas, akár alkalmatlan". A jó pásztor ugyanis nem becserkészni, megszerezni akarja a nyáj juhait, hanem szolgálni. Hiszen Jézus Krisztus is azért jött, hogy Ő szolgáljon. A jó pásztor egyik legfőbb ismérve tehát a szolgálatkészség. Az, amikor nem a saját dolgait akarja érvényre juttatni, hanem csak a rábízottak javát keresi néha még azok ellenállásával vagy akaratával szemben is.
Mellettünk is ott van egy jó pásztor, csak fel kell ismernünk! Nézzük meg kit, és hogyan szolgál! Nézzük meg önmagát adja e, és az evangéliumot hirdeti e! Aztán - KÖVESSÜK ŐT! Jézus Krisztus Egyházában nem csak Jézus Krisztus, nem csak apostolok, nem csak kemény férfiak dicsekedhetnek a másokért vállalt csodálatos áldozatokkal, amint a vértanúságnál is, ott sorakoznak hős lelkű asszonyok és egészen fiatal lányok is. A családért vállalt szeretetáldozat fenséges példáit mutatták igen sokan régen, de manapság sem fehér holló az olyan lány, aki azért megy férjhez, mert boldogítani akar egy férjet, gyermekeket akar szülni. A család boldogságáért le tud mondani akár a más fajta sikerekről is és nem fut el az áldozatoktól, mert nem bérért teszi, mert ő nem „béres”, hanem Jézus Krisztus tanítványa: „Aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be“. A pásztorkodás mindannyiunkra vár, hiszen saját családjainkban mi is pásztorok vagyunk, ezért rajtunk is áll, vagy bukik, hogy családunk nyáját betudjuk-e terelni az egy akolba, ahol Jézus Krisztus a Főpásztor. Amikor pedig a családunk nyáját vezetjük Testvéreim ne feledkezzünk el arról, amit az evangéliumi szakasz elején Jézus Krisztus mond tanítványainak, hogy: „ A jó pásztor életét adja a juhokért.”

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, tekints jóságosan népedre, és akiket örök életre szóló szentségeiddel megújítottál, azokat juttasd el a megdicsőülő test romolhatatlan feltámadására. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!