2011. május 5., csütörtök

Húsvét második hetének csütörtökje


Húsvét második hetének csütörtökje


Hildesheimi Szent Gotthárd püspök emléknapja


A Szentlélek emlékezete első csütörtök


Istenünk, midőn néped élén kivonultál,

Utat készítvén nekik és közöttük lakván,

Megrendült a föld, és esőt hullatott az ég,

Alleluja.


Könyörögjünk!

Irgalmas Istenünk, rendelésed szerint megüljük húsvét szent ünnepét. Add, hogy gyümölcsöző erejét mindenkor érezzük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Qui desursum venit, super omnes est.”

(János 3, 31a.)

„Aki a mennyből jött le, az mindenki fölött áll.” Állapítja meg Keresztelő Szent János a mai evangéliumi szakaszban. A mai Szent Jánosi evangéliummal visszaérkezünk a kezdeti időkre. Nem sokkal vagyunk túl eseményben a kánaáni menyegzőn, ahol a mi Urunk, Jézus Krisztus első csodáját hajtotta végre, majd húsvét közeledtével felment Jeruzsálembe, kitakarította a templomot az árusoktól és pénzváltóktól. Itt találkozott egy este Nikodémussal, majd az ünnepek elmúltával Szamáriába és Júdeába ment prédikálni. Keresztelő Szent János Ainonban Szalim közelében keresztelt, amikor farizeusok keresték fel és tudomására hozták neki és tanítványainak, hogy van egy másik tanító is, aki hozzá hasonló módon keresztel. Keresztelő Szent János ekkor úgy, olyan módon vall számunkra Jézus Krisztusról, ahogyan sem addig, sem azután senki nem vallott róla. Elismeri, hogy ő nem a Messiás, hanem csak annak az előfutára, hogy ő neki az elkövetkezendő időkben csökkennie, annak pedig növekednie kell. A mai evangéliumban Keresztelő Szent János Jézus Krisztusról a Messiásról az ő barátjáról vallja meg hallgatóinak az igazságot, amelyet csak nagyon kevesek tudnak. Már az első mondat, amelyet az evangéliumban hallottunk Jézus Krisztusról minden lényegeset elárul: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll.” Testvéreim ez a mondat azért is nagyon fontos, mert azonnal elénk tárja a létünkkel összefüggő teljes igazságot. Tudniillik, hogy létezik Menny, amely fölöttünk található, hiszen onnan jön le hozzánk, tehát égi, vagyis magasabb rendű életforma, mint az emberi. Létezik Anyagi Világ, vagyis a Föld, amelyen az ember él és létezik mindazzal, amit Isten köréje teremtett, hogy élete zökkenő mentes és boldog legyen, de a Földet és az embert sem az ember teremtette, hanem egy ennél magasabb létezési forma, amely mindazonáltal így fölötte is áll annak. Az egyenes, a lineáris gondolkodásból fakadóan, ha ez a kettő létezik, akkor léteznie kell a harmadiknak is az Alvilágnak, ahová azok az égi és földi teremtmények kerülnek, akik nem hajlandók Isten útját követni, akik fellázadnak rendje és érétkei ellen. Nyilvánvaló, hogy nekünk embereknek, de legfőbbképpen nekünk keresztény katolikus híveknek az a feladatunk, hogy kövessük azt, aki a mennyből jött le hozzánk, hogy életével, földi megnyilvánulásával sorsközösséget vállaljon velünk, hogy ez által ne szolgái, hanem Testvérei legyünk az Istennek és Gyermekei. Nagyon sok földi ember igyekezett már a múltban, a jelenben, és majd a jövőben is kiállni az emberek élére, fennhangon hirdetve tanait, hogy őt kövessék, de ezek a tanok nem igazak, nem valódiak, mert: „Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél.” Nem szabad hinnünk ezeknek a tévtanoknak, mert álltaluk csak a földi életünk lehet valamivel boldogabb, de ezek miatt a halálunk után csak az örök kárhozat várhat ránk. Nekünk egyetlen tanítónk, egyetlen Mesterünk van, és ez a názáreti, Jézus Krisztus. Az ő tanítását, az ő tanúságát kell meghallgatnunk, elfogadnunk és általa élnünk, mert akkor a halál nem győz rajtunk, és lelkünk egy új élettel, egy új dimenzióval gazdagodik. Ezt nem csak megmondta, hanem meg is ígérte nekünk, mert Atyának országában annyi van hely, hogy ott minden benne hívőnek lesz öröklakása. „Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit.” Be is vallja maga Keresztelő Szent János is tanúságtételében, hogy ő csak a földről való volt és így csak a földiekről tud beszélni, vagyis arról, amit földi életünkben meg kell tennünk ahhoz, hogy méltókká válhassunk egy esetleges égi életre, azaz bűnbánatot kell gyakorolnunk! A bűnbánat által el kell határolódnunk a földies emberektől, be kell ismernünk vétkeinket és bűneinket, hogy tisztává váljunk, magunkra kell vennünk azokat a jeleket, amelyek kitörölhetetlenek lesznek lelkünkből és amelyeknek ajándéka által méltókká válhatunk az örökéletre. Ezzel a Keresztelő Szent Jánosi tanúságtétellel szemben, Jézus Krisztus az égből jött, ezért égi dolgokról beszélt. Mennybemenetele után, amelyet hamarosan ünnepelni fogunk, Jézus Krisztus helyett foglal az Atya jobbján és mindenek fölé helyezik el, azért árasztja ki a Szentlelket és ígérheti meg követőinek az örök életet. Krisztusban szeretett Testvéreim! Van örök élet! Jézus Krisztus a mennyből jött, tehát pontosan tudja, hogy mi van ott, melyek azok a lehetőségek, amelyek ott ránk várhatnak, hogy feljuthatunk oda, mert Isten megadja a lehetőséget minden embernek, hogy aki felveszi Fia keresztjét, az vele együtt üdvözülhet is. Aki azonban nem fogadja el az ő igazságát, az ő tanítását az magára vonja Isten haragját, és büntetésként az örök kárhozatra kerül a lelke, hogy ott szenvedjen azokkal, akik Isten ellen fordultak, legyenek azok angyalok, vagy démonok, vagy éppen emberek. Mégis milyen érdekes Testvéreim, hogy bár mindenkinek lehetősége van arra, hogy megértse a Szentlelket és elfogadja Jézus Krisztust az Isten Fiának, mégis mennyien, és egyre többen elutasítják a mennyei Atya küldöttét, Jézus Krisztust. A hívők számára persze teljesen érthetetlen a nem hívők viselkedése, de valószínűleg fordítva is ugyanígy van ez. A „földies” és a „mennyei” gondolkodás és viselkedés közti ellentmondás kibékíthetetlennek tűnik. Az aratásig ugyanis együtt kell nőnie a konkolynak is a búzával, az ítélet csak később jön el. Mi persze sokszor türelmetlenkedünk, azonnali igazságszolgáltatást szeretnénk, hogy minél előbb napvilágra kerüljön az igazság. Isten másképp sokszor másképp tervez, s megengedi a pillanatnyi rosszat is egy későbbi nagyobb jó érdekében. Rengeteg nagyképűséggel találkozunk az emberi történelemben, amikor emberek magukat nagyobbnak vélik Istennél. A kellő önismeret híján komolyan veszik ezt, és elvárják, hogy más emberek is ugyanilyen komolyan vegyék őket. Az emberi viszonyok között pedig nagyon jó példát találhat mindenki: Az apák kicsi gyerekeik előtt abszolút tekintélyek. Később is megmarad valami ebből a többletből. Az apa annyival mindig több marad, mit a fia, hogy ő adott neki élete, ő nevelte fel. Az Atya fenségéről szól itt lenn a Fiú, mint aki öröktől fogva látta és látja Őt. „Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el. Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy az Isten igazmondó Mert akit Isten küldött, azaz Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja” Ebben a mondatban elképzelhető, hogy valaki nem látja meg rögtön a bizonyító erőt, hogy a Fiú istenlátását, sőt istenségét a földre leszállva olyan meggyőző erővel tudja elmondani, hogy egyesek hittel el tudják fogadni. Ne feledjük, hogy Jézus Krisztus azért hivatkozik a Lélekre, mert tőle kapjuk a kegyelmeket, amelyek belső meggyőződést nyújtanak. Ezt a hatást mérték nélkül adhatja sokaknak, sőt mindenkinek, mert a Fiú „a Lelket nem mértékkel adja”. Jézus még egy nehéz megjegyzéssel erősíti a magyarázatát: „Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta”. Nikodémusnak sokszor eszébe juthattak ezek a szavak. Különösen akkor, amikor társai halálra ítélték Jézus Krisztust, mert nem hittek neki. Ő viszont akkor bátran odaállt a halott Jézus Krisztus mellé, és eltemette Őt, amit még a tanítványok sem mertek vállalni a történtek után. Jézus Krisztus óriási ajándékkal állt mellénk az elmúlt vasárnap. Egységbe ölelte népünk nagyobb részét. Kérjük: Uram, áraszd ránk ezt az ajándékot, a Te Lelkedet, mérték nélkül, mert: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll.”


Imádkozzunk:

Mindenható, örök Isten, te Krisztus feltámadásában újjáteremtesz minket az örök életre. Növeld bennünk a húsvéti szentségek kegyelmét, és az üdvösséges eledel erejével töltsd be lelkünket. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése