Húsvét harmadik hetének szombatja

Húsvét harmadik hetének szombatja

Tarzuszi Szent Bonifác vértanú emléknapja

A Boldogságos Szűz Mária emlékezete

A keresztségben Krisztussal együtt eltemettek titeket,

Vele együtt fel is támadtatok az Isten

Erejébe vetett hit által,

Aki feltámasztotta őt a halálból,

Alleluja.

Könyörögjünk!

Istenünk, te a keresztkút vizével új életet öntesz híveid lelkébe, amikor újjászületnek Krisztusban. Őrizz minket, hogy a hitellenes kísértéseket legyőzve hűségesek maradjunk áldott kegyelmedhez. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Spiritus est qui vivificat : caro non prodest quidquam.”

(János 6, 63a.)

„A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit.” Jelenti ki a mi Urunk, Jézus Krisztus az elhíresült kafarnaumi beszédének végén, amelyben nemcsak tanítványainak, hanem sok ezer zsidó embernek is megmutatta az üdvösség egyetlen útját. Ezek azonban ahelyett, hogy örömükben táncra perdültek volna, felháborodtak kijelentésein, amely szerint az Ő Testén és Vérén kell élniük ahhoz, hogy a mennyországba kerülhessenek. Az anyagias, földhöz ragadt világban mindenki mindennel törődik, gondja van a test fájdalmaira, gondja van a megfelelő öltözködésre, figyelnek a megfelelő viselkedésre, számít mindenkinek, hogy kifelé az emberek irányába milyen képet mutatnak, az azonban, hogy befelé mi a valóság, hogy a lelkük milyen képet mutat azzal nagyon kevesen törődnek. Pedig a názáreti Mester kijelentésében két ezer évvel ezelőtt már megmutatta, hogy mi igazán szükséges ahhoz, hogy az ember földi életében harmóniában éljen önmagával és az őt körülvevő természettel. Ez a földi élet ha hisszük, hanem arról szól, hogy hogyan képes az emberi lélek a földi testben, az anyagi világban megjelenülve úgy élni, hogy az anyagi test lebomlása után a felszabaduló lélek az örökéletre változzon át. A természetben, ha egy kicsit alaposabban körül nézünk, nagyon sok példát látunk arra, hogy egy élet hány megjelenési formán keresztül éri el a végső alakot, amelyben aztán élete a legpompásabban képes felragyogni, kiteljesedni. Az Eucharisztiáról szóló beszéd Szent János evangélista leírásában olyan, mintha abba az Egyháznak a világgal való találkozását is bele akarta volna vinni. Azért pontos ez Testvéreim, mert az Egyház nem csupán anyagi megnyilvánulás, nem csupán test, amelynek milliárdnyi élő tagja van, hanem lélek is. Ez a lélek nem anyagi manifesztáció, hanem égi szikra, amely az emberi testbe költözve a milliárdnyi emberi szívet képes egyszerre, egy ügyért dobbantani, még akkor is, ha azaz ügy halálosan veszedelmes. Ez a lelki Egyház megdöbbentő misztériumot hirdet, egészen addig, hogy Jézus Krisztus embersége valamiképpen lelki táplálékká válik. Ahogyan nem látjuk sem saját, sem mások lelkét, ahogyan azt nem vagyunk képesek megfogni, sem amikor a testben van, sem amikor a halálkor eltávozik abból, mégis tudjuk, hogy jelen van bár láthatatlan általa mégis látható dolgokat vagyunk képesek megvalósítani. Mi keresztény katolikus hívek ezért nem botránkozunk meg, mint a zsidók, hogy Ő a testét és a vérét adja számunkra az örök élet táplálékául. A nem hívők nem látnak mást az Eucharisztiában csupán a fehér ostyát, és a fehér bort. Az Egyház azért sem a vörösbort választotta, bár színileg leginkább az hasonlít a vérre, mert nem akarta még annak látszatát sem kelteni, hogy ezek a dolgok látható formában jelenhetnek meg. Nem, Testvéreim! Az átalakulást, az Eucharisztia lényegét emberi szemmel nem láthatjuk meg, de nem is kell látnunk, mert amikor tiszta szívvel és lélekkel magunkhoz vesszük, akkor az bennünk átváltozik és eloszlik egész szerveztünkben. Vannak természetesen kivételes alkalmak, amikor az Eucharisztia emberi szem számára is látható formát képes ölteni, de ennek olyan eseménynek kell megelőznie, amely kiváltja ezt a csodát. Mi Bátai keresztény katolikus hívek olyan szerencsében lehettünk részesei a történelem folyamán, hogy az Eucharisztiából vér kezdet el kifolyni. Azt pedig mindenki nagyon jól tudja, hogy vér csak emberi testből képes kifolyni, ha pedig mindez többször és egymástól független helyeken is megtörténik térben és időben, akkor tudnunk kell, hogy nem egyszerűen csak egy emberi test nyilvánul meg abban, hanem maga az Istenember teste, mert csak az képes ilyen korlátokat maga mögé utasítva megvalósulni. Tehát a Bátai Klastrom-hegyen sok száz évvel ezelőtt Jézus Krisztus vére jelent meg az Eucharisztiában, amely minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az átváltozás valóban megtörténik, és bennünk hívő emberekben képes az testé és vérré válni. Ez olyan csoda, amely átölel időt és teret egyaránt. A megjelenő Szent Vér nem más, mint maga a Szent Grál, amelynél nagyobb titok és misztérium nem is létezett és nem is fog létezni az emberiség történelmében. Ennek vagyunk Krisztusban szeretett Testvéreim az örökösei, ennek az egykori isteni csodának vagyunk a letéteményesei, és bár az ereklye az idők folyamán elveszett a számunkra, de legendája olyan erővel kellene, hogy beleivódjon életünkbe, hogy az formáljon bennünket örökre. Ezzel szemben mi Magyarok, mi Bátaiak képesek voltunk elveszteni ezt a csodát, mert minden bizonnyal méltatlanná váltunk idővel számára. Ha újra meg tudunk létesíteni egy olyan világot, egy közösséget, amely méltó lesz Jézus Krisztus Szent Vérére, akkor a csoda újra vissza fog térni körünkbe, de addig nekünk kell bizonyítanunk, hogy arra méltók vagyunk. Sajnos az emberek a nagyvilágban és itt Bátán is felületesen gondolkoznak, és mindent, ami körül vesz bennünket, anyagi vonatkozásban értelmeznek, magyaráznak. Az ember ma annyira elveszítette lelki erejét, hogy a világ, amelyet épít, amelyben él már születésekor haldoklik. Végre szakítanunk kellene ezzel a gyakorlattal, és újra komoly lelkiéletet kellene élnünk ahhoz, hogy a helyes útra léphessünk. Ne feledjük, hogy nekünk nem mások után kell haladnunk, hanem nekünk kell, elöl járnunk, és példát mutatnunk az emberiség számára. Csakhogy, amíg nyolcan-tizen-tizenöten imádkozunk május hónapban Szűz Mária, Jézus Krisztus édesanyjához, addig hogyan remélhetjük, hogy változás történik a mi és a világ életében? Pedig Jézus Krisztushoz való visszatérés egyedüli kulcsa Szeplőtelenül fogant Édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya. Egyedül a hozzá szóló és könyörgő imák azok, amelyek segítségünkre lehetnek ebben a törekvésben. Ne legyünk Testvéreim ennyire hitetlenek, ennyire emberek! Lássuk meg végre a körülöttünk lévő világban, amit nem lehet meglátni és mégis benne van, annak minden lüktetésében, minden napsugarában és minden esőcseppjében. A mai evangéliumi szakaszban Jézus Krisztus azzal jön segítségünkre, hogy szavai a szellemet és az életet képviselik, és azokat úgy is kell érteni. Később majd még megtapasztalják mennybemenetelét is, tehát az ő embersége nagyon sok vonatkozásban titokzatos misztérium. Amikor a tanítványokon is úrrá lesz az anyagias világ gondolkodása, Jézus Krisztus erőteljesen megfedi azokat, akik pedig látják tetteit, hallják a szavait mégis képesek újra és újra elcsábulni az anyagi világnak. Természetesen a názáreti Mester nem azt kéri tőlünk, hogy szakítsunk az anyagi világgal, hiszen ezt nem is tehetnénk, mert abból vagyunk, de azt bebizonyítja nekünk, hogy az emberben megtalálható kettősség, hogyan kapcsolható össze, miként kell a szellemnek irányítani a testet. Ezt hittel kell mindannyiunknak elfogadni, az Ő elvonultatott bizonyítékai alapján. Akik nem képesek erre, hanem csupán testi módon akarnak gondolkozni, azok nem fogadják el az ő tanait, ezek az emberek mind Júdás képviselői. A hívők nevében mindig Szent Péter apostol beszél, akinek szintén nagyon nehéz felismernie ezeket a hittitkokat, de egy mindig világos előtte: az örök élet biztosítéka csak Jézus Krisztus lehet, az Isten Fia. Testvéreim! Mi magunk is mindig Szent Péter apostol és utódainak szavára figyeljünk, mert ők nem maguktól mondják, amit mondanak, hanem mert a Szentlélek kinyilatkozza nekik. A papi hivatások ünnepének elő napján különösen mi is gondoljunk az általunk ismert szerzetesekre, papokra, nővérekre, püspökökre, Benedek pápánkra, imádkozzunk értük és imádkozzunk a leendő papokért, szerzetesekért, akik még most világi hívőként járnak és élnek közöttünk, de lelkükben már ott van elhatározás ennek a lépésnek a megtételére. A család évében pedig azért is imádkozzunk, hogy a papi hivatásra élőket a családtagjaik ne eltántorítsák céljuktól, hanem segítsenek nekik mindenben, hogy elhatározásuk, meghívásuk megvalósuljon az életükben. Náluk és a már aktív papjainknál különösen is fontos a megfelelő lelkület, amellyel az egyházközségük tagjait a megfelelő irányba képesek terelni, ezért rájuk különösen is vonatkozik Jézus Krisztus figyelmeztető szava: „A Lélek az ami életre kelt, a test nem használ semmit.”

Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, folytonos atyai jóságoddal őrizd megváltott gyermekeidet, hogy akik Fiad szenvedése árán szabaddá lettek, az ő feltámadásának örömében éljenek. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!