Húsvét harmadik hetének hétfője

Húsvét harmadik hetének hétfője

Boldog Gerhardinger Mária Terézia rendalapító apáca emléknapja

Munkás Szent József emlékezete

Feltámadt a jó Pásztor,

Aki életét adta juhaiért,

És meghalt az ő nyájáért,

Alleluja.

Könyörögjünk!

Istenünk, te megmutatod igazságod fényét a tévelygőknek, hogy visszataláljanak a helyes útra. Add meg híveidnek, hogy elutasítsunk mindent, ami a keresztény névvel ellenkezik, és vállaljuk, ami méltó hozzá. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Operamini non cibum, qui perit, sed qui permanet in vitam æternam.”

(János 6, 27a.)

„Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre.” Figyelmezteti a mi Urunk, Jézus Krisztus azt a zsidó tömeget, amelyet a tavat megkerülve utolérte őket Kafarnaumban a kenyérszaporítás csodáját követő napon. Emlékezzünk vissza arra, hogy ez a tömeg Jézus Krisztust erővel királlyá akarta tenni, mert csodájával jól lakatott sok ezer embert. Ezzel a csodával olyan félelmetes hatást ért el a názáreti Mester, hogy a tömeg valósággal üldözni kezdi. Nem látták a tanítványokkal csónakba szállni más vízi jármű pedig nem volt ott, Jézus Krisztus ennek ellenére mégis Kafarnaumba érkezett, ahol a tömeg ismét megtalálta. Az emberek többsége mindig olyan uralkodót, mindig olyan vezetőt szeretne maga fölött látni, aki biztosítja a nép jóllétét és ide az élelem biztosítása is beletartozik nem csak a függetlenség kiharcolása Rómával szemben. Viszont a zsidó nép úgy gondolja, hogy ez az első lépés ahhoz, hogy végre álmaik megvalósulhassanak. Ezzel szemben Jézus Krisztus, amikor ismét találkozik a tömeggel a szemükre veti, hogy csak a gyomruk szavára hallgatva jöttek utána, nem pedig isteni mivolta az, amely motiválta őket. Ezért aztán Jézus Krisztus hosszú beszédbe kezd, hogy helyre tegye az emberek fejében a dolgokat, ehhez pedig az kell, hogy kiábrándítsa őket egy kicsit magából. A tömeg, amely felajzódva ott áll a Mester előtt még mindig az a tömeg, amely Jézus Krisztust királlyá akarta tenni. Jézus Krisztus azonban nemcsak az ő lelküket ismeri pontosan, hanem a mi lelkünket is ilyen jól ismeri bár fizikai formában már nem él közöttünk. A zsidó tömeg csak jeleket akar látni ezért van a Mester körül, olyan jeleket, olyan csodákat, amelyek a földi vágyaik kielégítésére szolgálnak. Bizony Testvéreim mi magunk is hányszor esünk ennek a zsidó népnek a tévedésébe, és hányszor, de hányszor kérjük, vagy kértük Istent, vagy Egyszülött Fiát olyan segítségre, amely földi vágyainkat elégítette volna ki. És hányszor fordultunk el morcosan Jézus Krisztustól, mert nem teljesítette ezeket a kéréseinket. Sok ember, főleg a hitetlenek éppen ezért nem is hisznek benne, mert pontosan tudják, hogy hiába is kérnének tőle gazdagságot, hiába kérnének tőle pénzt, vagyont, szebbnél szebb ruhákat, nőket, luxus cikkeket ezeket az úgy sem adná meg nekik. Ezért aztán az emberek többsége inkább a liberális szabadelvűség mellett tőr lándzsát, inkább hajszolja a pénz ördögét, mert úgy gondolja ezzel tudja biztosítani magának itt a földi életben a felhőtlen boldogságot. A halál utáni életre nem is akarnak gondolni, a lelkük jövőjével nem is akarnak foglalkozni, mert ez nem fér bele ebbe a sémába. Jézus Krisztus azonban mindig és mindenkivel szemben ezt a dolgot erőlteti, ezért terelte érdeklődését a zsidó tömegnek az örök életre, és ezért hívja fel a figyelmünket nekünk is erre, mert igazán ez az egyetlen fontos dolog az életben, amely a nem a végső állomás, hanem csak az átmeneti állomás az örök élet országa felé. Kijelentéseit, amelyek itt elhangzanak döntő fontosságúnak tartja, ezért is vezeti be az ismétléssel, a bizony,bizony szó kettőzésével. Az örök élet táplálékát az Emberfia adja a halandó ember számára. Ezt a kitüntető címet, hogy az Emberfia Szent János evangéliumában ritkán olvashatjuk. Itt a szeretett tanítvány arra utal, hogy Jézus Krisztus érdemeivel, keresztáldozatával fogja számunkra az örök életet megszerezni. Érdemeiben csak azok részesülhetnek, akik hisznek benne, és ezzel természetesen megvalósítják Isten mindenható tervét, aki azt akarja, hogy országa arra a hitre épüljön, amelyet az emberek láthatatlanul Fiába vetve fogadnak el. Krisztusban szeretett Testvéreim! Meddig és miért követjük mi magunk Jézus Krisztust? Mennyi ideig és miért imádkozunk? Miért vesszük magunkhoz a szentáldozásban az Emberfia testét, az örök élet kenyerét? Tudatosan, elszánt hittel tesszük-e azt, vagy esetleg csak sodródunk az árral, a tömeggel, a divattal? Fontos, hogy ezeket a dolgokat a helyére tegyük elménkben, de még ennél is fontosabb, hogy helyére tegyük a lelkünkben és a hús szívünkben. A mai szentleckében Szent István diakónus oly bölcsen beszél, hogy nem tudtak neki ellenállni! Ő csak Jézus Krisztust kerteste, követte, hirdette, és tett tanúságot róla, még élete árán is. Tőlünk senki sem követel ekkora áldozatot, ilyen hatalmas bizonyítékot, de elvárják tőlünk, hogy a magunk módján mi is tanúságot tegyünk a Feltámadott Jézus Krisztus mellett. Azt is rendeznünk kell magunkban, egyházközségünkben, hogy nem vagyunk-e egy kicsit, vagy éppen nagyon önzők az úgynevezett vallásosságunkban? Ebben is nem azt igazoljuk, hogy csak e világhoz tartozunk. Minden áldozat, önzetlen szolgálat, lábmosó szeretet igen távol áll tőlünk. Pedig Testvéreim a legfontosabb a szolgálat, hiszen Jézus Krisztus is ezt mondta tanítványainak: Aki legelső akar lenni közületek, az legyen a legkisebb, az legyen a legszolgálóbb, a legalázatosabb. Bizony, de jó lenne krisztusi módon másokért élni és így tenni tanúságot hozzátartozásunkról. Hol lehet? Kérdezi az arctalan, kipihent, jóllakott tömeg. Hol lehet azaz ember, aki csak úgy ennyi javat elő tud állítani anélkül, hogy vetne, vagy aratna? Nem volt válasz. Csónakok jöttek éppen arra. Sokan beszálltak és indultak Kafarnaum felé, mások a tavat megkerülve indultak útnak. Egy dolog vezérelte őket ebben, a hasuk, és az ebből fakadó könnyű, nehézségek nélküli élet. Meg kell találni ezt a nagyszerű embert. Adták ki a jelszót egymásnak. Hátha ő egy új Mózes, aki negyven évig vezette Izrael népét a pusztában, enni és innivalót is mindig biztosított a népnek. Ez a tegnapi csoda reményeket ébreszt egy könnyebb jövőről. Kafarnaumban – szombat lévén -, a zsinagógában keresik és meg is találják. Jézus Krisztus jövendő célja is ez volt, hogy keressék majd Őt az emberek az Eucharisztiában. Menjenek utána a templomba. Ezt tesszük mi is kétezer évvel későbbi hívei, de mi már nem a könnyű élet és a fizikai értelemben vett kenyér miatt tesszük. Mi már azért keressük Jézus Krisztust, mert tudjuk, hogy ő nem könnyű életet hirdetet, ő nem gazdagságot, nem egészséget, nem fájdalom nélküli világot ígért nekünk, hanem azt, hogy ha követni akarjuk őt, akkor vegyük fel a keresztünket, és akkor megtaláljuk és utol is érjük őt. Most ezt a keresést nem sikernek éli meg. „Kerestetek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.” Azaz: még mindig a gyomrotok körül forog a világ, és eszetekbe sem jut, hogy az, amit láttatok, jele volt egy sokkal nagyobb isteni szeretetnek, amit majd adni szándékozom. Mondhatta volna ezt is Jézusnak a tömeg: Mester, nem volt valami magasabb rendű célod ezzel az igen nagy csodával? Ez eszébe sem jutott senkinek. Jézus Krisztus azonban kimondja szíve nagy-nagy dédelgetett mondanivalóját: „fáradozzatok azért az eledelért, amely megmarad az örök életre.” Ezt az Atyaisten küldötteként adja az Emberfia. Benne kell hinni! A csodák alapján ez nem nehéz! Testvéreim fogadjuk meg a mi Urunknak tanítását, tartsuk meg intelmeit, kövessük őt a keresztutón. Ne meneküljünk a fájdalom, a nehézségek elől, mert ő sem ezt tette. Ne királyok akarjunk lenni, mert ő sem akart király lenni! Szolgák akarjunk lenni, embertársaink szolgái, mert ő is szolgálta az emberiséget! „Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre.”

Imádkozzunk:

Mindenható, örök Isten, te Krisztus feltámadásában újjáteremtesz minket az örök életre. Növeld bennünk a húsvéti szentségek kegyelmét, és az üdvösséges eledel erejével töltsd be lelkünket. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!