2011. április 18., hétfő

Nagyhétfő


Nagyhétfő


Római Szent Apolloniusz vértanú


A készület napjának emlékezete


Ítéld meg, Uram, az engem ítélőket,

Csatázz meg az ellenem vívókkal!

Ragadj vértet, pajzsot, úgy kelj oltalmamra,

Uram, erős menedékem!


Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, add, hogy mi, akik gyöngék és fáradtak vagyunk, új erőre kapjunk egyszülött Fiad szenvedésének érdeméből. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Sinite illam ut in diem sepulturæ meæ servet illud.”

(János 12, 7b.)

„Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi.” Fékezi meg szavaival a mi Urunk, Jézus Krisztus azt a tanítványt, aki a tizenkettő közül a gazdasági ügyeik intézésével volt megbízva, Iskaróti Júdást. Tudjuk jól, hogy a názáreti Mester belelátott az emberekbe, az emberek lelkébe. Előtte mindannyiunknak a szíve és a lelke is nyitott könyv volt, de még a gondolataink is átláthatóak voltak számára. Pontosan tudta, hogy ez a tanítványa lesz az, aki majd őt elárulja, aki majd közreműködni fog az ő zsidó kézre adásában. Mindennek ellenére, igazából sohasem érzékeltette vele, sohasem éreztette vele, hogy őré másként tekint, hogy Iskaróti Júdás más, mint a többi tanítvány. Sőt rábízza az első keresztény gyülekezett gazdasági ügyeinek intézését is. Ekkoriban már nagyon sokan követték Jézus Krisztust tiszta szívből, nagyon sokan minden vagyonukat az első keresztény közösség gondjaira bízták. Szinte állandóan úton voltak és nem kevesen egyszerre, ezeknek a hátterét gazdaságilag meg kellett szervezni, biztosítani kellett még pedig zsidó emberek lévén tökéletes módon. Most sem szólna rá tanítványára Jézus Krisztus, hanem éppen ő lenne a leghangosabb, aki Máriát megrója nem megfelelő gazdasági hozzáállásáért, miközben úgy-e mindezt azért teszi, mert a rábízott pénzeket felelőtlenül, hűtlenül kezelte. Az utóbbi évek híradásaiban nagyon sokat hallottunk ehhez hasonló cselekményekről, csakhogy a mai világban egyedül azt büntetik, ha az ember vagyonnal, kézzel fogható eszközökkel bánik hűtlenül, azt amikor a tudást, a lelket kezeljük hűtlenül azzal senki sem foglalkozik, pedig ez sokkal nagyobb kincs, minden pénznél, minden aranynál. Jézus Krisztus ezért nem is róná meg Iskaróti Júdást a hűtlenségéért, ha ő közben bűnös létére nem vádolna hangosan és nyilvánosan másokat. Ha bűnét megvallaná neki és társainak, minden bizonnyal megbocsátásban lenne része, nem pedig elítélésben. Így azonban találkozik a tanítvány és a Mester tekintete, és Júdás azonnal rájön, hogy a Mester mindent tud róla, hogy a Mester átlát rajta és tettein. Elképzelhető, hogy éppen ez a pont az, amikor megszületik Júdásban a gondolat, hogy legjobb lenne, ha elárulná Jézus Krisztust, aki tud róla mindent és így az ő vétke is titokban maradna. Ne feledkezünk el róla Testvéreim, hogy éppen hat nappal vagyunk húsvét előtt, ahogy ma is. Igaz, az evangéliumi szakaszokban ez a mai esemény megelőzte a tegnapit, itt pedig utána következik. Betániában járunk helyszínileg, ahonnan majd Jézus Krisztus dicsőségesen bevonul Jeruzsálembe. Szent János evangéliumában több részletet megismerhetünk abból a jelenetből, amelyre a másik két evangélista Máté és Márk is utalnak, de éppen csak érintőlegesen. Miért éppen Betánia, miért éppen a bevonulás előtti napokban vagyunk? Emlékezünk rá, hogy nem régen Jézus Krisztus itt hajtotta végre legnagyobb csodáját, feltámasztott egy több napos halottat, akit már el is temettek. A barátja, Lázár nyilván családjával, testvéreivel együtt rendkívül hálás volt a Mesternek tettéért. Nyilván mivel közel voltunk Jeruzsálemhez a feltámasztás csodája futótűzként terjedt egész Jeruzsálemben. Ezért rengeteg barátja és híve lett egy csapásra Jézus Krisztusnak, de egyben hirtelen megnőtt ellenségeinek száma és elszántsága is. Az már bebizonyosodott, hogy elfogni nem tudják másként csak akkor, ha a közeléből valaki elárulja, és akkor is csak abban az esetben, ha ő hagyja a dolgot megtörténni. Érdekes párhuzam van a történetben, hogy ott beszél közelgő haláláról, eltávozásáról, ahol nem olyan régen képes volt egy embert visszahívni a halálból. Emberi ésszel érthetetlen és feloldhatatlan ellentét feszül kijelentései között. Hiszen az egyszerű zsidó emberek éppúgy, mint a tanítványai képesek voltak összerakni a történetet abból a szemszögből nézve, hogy, aki képes egy halottat életre kelteni, az minden bizonnyal ura a halálnak, vagyis saját magát is képes akár meddig életben tartani. Azonban Jézus Krisztus és Lázár családja között ekkor már más dimenziójú kapcsolat állt fent. Nem feledhetjük, hogy Lázár már több napos halott volt, nem éppen csak akkor hunyt el, hanem el volt temetve, teste már oszlásnak indult. Egyedül ő jött vissza élőként több napos halálból. Nyilván sokkal többet tudott a halál utáni életről, mint valaha is bármelyik ember. Nyilván azt is tudta, hogy mi Isten Megváltásának terve. A halálból, a túlvilágról nyilván rálátása volt arra, amire embernek egyébként nincsen rálátása. Ezért Lázár és Mária sem tiltakoznak Jézus Krisztus kijelentése ellen, sőt olybá tűnik, mintha ők már előre tudták volna azt, hiszen Mária már a kenetet is előkészítette. Júdás nyilván semmit sem sejt a Megváltás eseményeiből, különben nem tiltakozna Mária eljárása ellen. Az evangélista pedig éppen ezt emeli ki ezzel, hogy a megkenésnek jelképes értelme volt, tehát előre mutatott Jézus Krisztus halálára és temetésére. A hagyomány nyilvánvalóan ezt a jelenetet úgy értelmezte és vitte a köztudatba, hogy a szegények felkarolása és megsegítése mellett nem szabad megfeledkeznünk Isten szolgálatáról és dicsőségének kifejezéséről sem. Az is biztos, hogy más esetben maga Jézus Krisztus is pazarlásnak tartotta volna a megkenést, ha az nem a halálra való készülődésének előjele lett volna. Ennek következtében aztán itt az evangéliumban tisztán áll előttünk az igaz és a hamis tanítvány jelleme közti különbség. Persze ezzel nem könnyíti meg kései utódainak a tanulását, a döntését bizonyos helyzetekben. Júdás ugyanis pontosan azt teszi, amire Jézus Krisztus tanította, vagy legalábbis látszólag úgy viselkedik, és azokért aggódik, akiken segíthetett volna ez a drága kenet. Mária pedig látszólag felelőtlen és meggondolatlan cselekedetet visz végbe. Itt azonban mi már jól tudjuk, hogy Júdás azért hamis tanítvány, mert vak és hűtlen. Hűtlen erkölcsileg és gazdaságilag egyaránt. Mária pedig igaz követője, mert hitt a Mesterben, mert hitt öccse szavainak, és megértette az emberi Megváltás bonyolult művének okozatait. Krisztusban szeretett Testvéreim nem könnyű a választás, és a megértés. Mária a szeretet jeleként keni meg drága olajjal Jézus Krisztus lábát, miközben a sértődött, hamis Júdás fejében az árulás gondolata érlelődik meg. Utóbbi az anyagias gondolkodás, a logikus pénzpolitika csapdája, a tipikus zsidó gondolkodás példaképe, amelyben a pénzsóvár magatartás szembefordítja az embert az Istennel. Irigységgel és rosszindulattal a szívünkben nem láthatnánk meg mi sem ennek az asszonynak a cselekedetében a szeretet és a hűség kifejeződését, hanem a hibát keresnénk abban, és minden bizonnyal kifejeznénk nemtetszésünket, mert a liberális-zsidó gondolkodás ezt követelné meg, ennek látná logikáját. Csak, hogy Testvéreim, mi nem ilyen szemmel, mi ne ilyen logikával éljünk és gondolkodjunk, mindig a jóindulattal szemléljük mások cselekedeteit, és akkor észrevehetjük azokban az Úrnak szóló nagylelkű ajándékokat. Mert, amilyen mértékkel mi mérünk, olyan mértékkel fognak nekünk is mérni, Ezt a nagylelkűséget tanúsítja és erősíti meg Jézus Krisztus életáldozatával, amely egyrészt az Atyának, másrészt az egész emberiségnek szóló örök ajándék. A nagyböjti idő utolsó napjaiban járunk. Ez a nagylelkűség, ez a nagyvonalúság legyen jellemző ezekben a napokban minden tettünkre, minden gondolatunkra. Ma meggyónt az a négy fiatal, aki bérmálkozásra jelentkezett, és akikkel évek óta, talán elsőáldozásuk óta nem találkozhattunk a templomban, ők mégis kérik magukra a bérmálás szentségét. Az emberi logika talán azt követelné meg az Atya részéről, hogy egy fenéken billentéssel elzavarja őket haza, de ő nem ezt tette, hanem mivel lát még, vagy látni akar még egy szemernyi esélyt arra, hogy esetleg ezekből az emberekből valóban keresztény érzelmű ember válhat, így nem gördít ő akadályt annak az útjába, amelyet nem ő ad, csak ő közvetít mások számára. Ezért tisztelem és becsülöm nagyra apát Urunkat, mert nem mér szűkmarkúan abból, ami nem az övé, és Mária példájára, ma úgy tűnik, hogy pazarlás ennek a négy fiatalnak a megbérmálása, de valójában, az emberi üdvösség megvalósulásában ez szükséges, ha egykor egy a mai tett négy lelket menthet meg az örök kárhozattól. Aki pedig ezzel nem ért egyet, vagy ez ellen szót emelne, éppen olyan lenne, mint Júdás, mert nincsen köztünk bűnnélküli hívő egy sem, tehát nincs senkinek joga senkinek vitatni ezeknek a fiataloknak az eddigi keresztény életét és hozzáállását a katolikus élethez. Én magam is, úgy vélem Testvéreim, hogy ide illenek Jézus Krisztus Júdásnak szánt szavai: Hagyjuk őket békén, hiszen ők is Jézus Krisztus temetésének napjára készülnek, és másnapján annak feltámadására.


Imádkozzunk:

Gondviselő Istenünk, tekints jóságosan népedre, és oltalmazd a szent áldozatban neked szentelt szívünket, hogy az üdvösség zálogát, amelyet irgalmadból kaptunk, segítségeddel meg is őrizzük. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése