2011. április 30., szombat

Húsvét szombatja


Húsvét szombatja


V. Szent Piusz pápa emléknapja


Húsvét nyolcadának hetedik napja


Örvendezés között vezette ki népét az Úr,

És választottjait ujjongás között,

Alleluja.


Könyörögjünk!

Istenünk, te a benned hívők számát bőséges kegyelmeddel állandóan gyarapítod. Tekints jóságosan választottaidra, és öltöztesd a halhatatlanság köntösébe mindazokat, akik újjászülettek a keresztségben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Euntes in mundum universum prædicate Evangelium omni creaturæ.”

(Márk 16, 15bc.)

„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” Adja meg apostolainak, tanítványainak az egyetlen és legfontosabb célkitűzést, a mi Urunk, Jézus Krisztus húsvét vasárnapjának estéjén, amikor is először jelenik meg az apostolok testülete előtt, mint testület előtt, amelyre nyáját, híveinek kormányzását bízta halála utáni időkre, egészen addig, amíg második eljövetele meg nem valósul a földön. A mai evangéliumi szakaszt Márk evangélista könyvéből vettük. A sorok, amelyeket olvastunk és hallgattunk észrevehető egyezést mutatnak a másik három evangéliumban eddig olvasott húsvéti történetekkel, azzal a különbséggel, hogy azok külön-külön egy-egy megjelenést írnak le, addig Márk a többi evangéliumban szereplő megjelenésekre utal írásában, mint egy összefoglalva, megerősítve azokat. A szöveg összefüggésből jól kiolvasható, hogy ezt a részt befejezésnek szánták Márk evangélista könyvéhez, mert ott a 8. versnél az eredeti elbeszélés váratlanul megszakad. Az itt felsorolt Feltámadottal való megjelenések, találkozások tulajdonképpen, ahogy említettem is utalások a többi evangéliumban írtakra. Ha jól visszatudjuk emlékezetünkbe idézni Mária Magdolnát János evangéliuma említi, az emmauszi tanítványokat Lukács, ugyancsak ő beszél a többi apostol előtti megjelenésről is. A szerző itt a megjelenéseken kívül a feltámadás bizonyítékának veszi az evangélium hirdetését, amire az apostolok küldetést és kegyelmi megerősítést kaptak. Ha még korábbanra emlékezünk vissza, amikor a názáreti Mester tanítványait kettesével elküldte maga előtt egy-egy városba, és semmit nem vihettek magukkal, csupán, és csak egyedül az evangélium, az ő tanításának erejére támaszkodhattak, no, az már egy főpróbája volt a későbbi Egyház igehirdetési gyakorlatának. Ezzel az evangélista jelezni kívánja számunkra, az evangélium későbbi hirdetői számára, hogy amit ők akkor elkezdtek tenni, az nem származhatott egy halott ember emlékéből, hanem csak egy élő, egy valódi feltámadt Messiás erejéből. Testvéreim ez az evangéliumi szakasz nem csupán a jövő irányát adja meg nekünk támpontul, nemcsak csupán koordinátákat jelöl meg a jövő földjén, hanem a forrást is megadja számunkra, azt a forrást, amelyből energiát, erőt merítve mindig lesz készségünk ezt a küldetést végezni. Ez a forrás pedig a hit! Az igazi hit azt kívánja tőlünk, hogy biztos ismeretek és tudás nélkül bízzunk a másik személyben és az általa mondottakban. Képzeljük csak el az apostolokat annak idején, amint nem a názáreti Mester szavait szerint indulnak téríteni kettesével, élelem és ruházat nélkül, teljesen kiszolgáltatva magukat a környezetüknek, de egyben teljesen rábízva magukat a hit, és Isten erejére. Ha az apostolok, akkor nem gyalogosan, nem szegényesen, hanem lovakon, teljes felszereléssel és utánpótlással ellátva, pénzzel feltöltekezve indultak volna el téríteni az embereknek Jézus Krisztus szavait. Küldetésük minden bizonnyal teljes kudarccal végződött volna, mert nem az Isten erejében bízva, a hittel tették volna, amit kell, hanem a maguk erejéből, az arany és biztonság szavával. Két ezer évvel később, a mai anyagias világban, ahol a reklám irányítja az emberek mindennapjait, még sokkal nehezebb megtalálni azt a tiszta forrást, amely a hit energiáit adja számunkra. Sokan a ma élő emberek közül éppen az időben eltelt két ezer év óriási távlata miatt képtelen hinni Jézus Krisztus szavaiban. Jól lehet elismerik, hogy ami róla az írásokban le van írva, az lényegében jó, és elfogadható az ember számára, mégis kételkednek a forrás valódiságában, mert ők maguk nem biztosak abban, hogy létezett. Nekünk keresztény katolikus híveknek ez a sarokkövünk, ez a feltámadás az a pont, amely a matematikában az origó. A középpont, amelyből minden kiindul, és ahová minden visszaérkezik, majd egy napon. Ha nem lett volna feltámadás, mondja Pál apostol, akkor semmit sem érne a ti hitetek. Ezért ez a Feltámadás számunkra a kezdet és a vég, az alfa és az ómega! Ha ezt nem tudjuk el hinni és elfogadni, akkor nem is lehetünk sem keresztények, sem katolikusok. A bizalom feltételezi jóindulatunkat, amely igazmondónak tartja a másik embert. Az egész evangélium, Jézus Krisztus egész életének tanítása erre a bizalomra épül fel, ha ez a bizalom nincs, akkor semmi sincs, még maga az ember sem. De természetesen nem felejthetjük el azt sem, hogy még a legideálisabb esetben is időnként megkísérti a hívő embert a hitetlenség. Ez bizony olyan, mint amikor az ember magabiztosan légtornászik a magasban, de akár milyen ügyes és tapasztalt olykor megbillen, és igen komoly erőfeszítéssel képes csak visszanyerni egyensúlyát a kötélen nehogy lezuhanjon a mélybe. A hitetlenség leküzdése érdekében éppen ilyen komoly erőfeszítéseket kell végeznünk még akkor is, ha éppen nem ingunk meg. Szüntelenül kell kérnünk imáinkkal, könyörgéseinkkel a mi Urunk, Jézus Krisztust: Urunk, növeld bennünk a hitet! Az emberi tanúságtétel ugyan segíthet a hit útján való közlekedésben, de ennél sokkal jelentősebb a személyes találkozás a Feltámadottal, még akkor is, ha az emmauszi találkozás. Amikor Mária Magdolna, illetve a két emmauszi tanítvány elmondják, hogy találkoztak Jézus Krisztussal, a többiek nem hitték el tanúságtételüket, s csak a személyes találkozáskor ébred bennük fel a hit. Krisztusban szeretett Testvéreim! A bűn szolgasága félelmet hozott az ember lelkébe, és ez a félelem csontig átjárja minden ember testét. Jézus Krisztus megváltása megtörte a bűn hatalmát, feltámadása pedig elűzte ezt a csontig hatoló halál félelmet. Urunk szenvedésével és feltámadásával kivezetett bennünket a bűn rabságából és a halál szorongásából. Aki felszabadult, az bátran állhat az igazság oldalán, mert nem korlátozza a félelem. A biztonság és az örök élet reménye a közeli megdicsőülés örömét hozza az emberi szívekbe. A költő a következő sorokban öntötte papírra gondolatait:

Pilinszky János Harmadnapon

És felzúgnak a hamuszín egek

hajnalfelé a ravensbrücki fák

és megérzik a fényt a gyökerek,

és szél támad és felzeng a világ

mert megölhették hitvány zsoldosok

megszűnhetett dobogni szíve

harmadnapra legyőzte a halált

et resurrexit tertia die.

A költő ezekkel a sorokkal tesz eleget Jézus Krisztus felhívásának az evangélium hirdetésére. A pap azzal, ha élethűen tolmácsolja az evangélium szavait. A virágkötő azzal, amikor a templom oltárára csodálatosabbnál-csodálatosabb kompozíciókat költ virágokból. A hívek pedig azzal, amikor meghallgatják és megtartják Jézus Krisztus szeretetét, és tanítását: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”


Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, tekints jóságosan népedre, és akiket örök életre szóló szentségeiddel megújítottál, azokat juttasd el a megdicsőülő test romolhatatlan feltámadására. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése