2011. március 31., csütörtök

Nagyböjt harmadik hetének csütörtökje


Nagyböjt harmadik hetének csütörtökje


Eucharisztiáról elnevezett Szent Klára klarissza emléknapja


Nagyböjt huszonharmadik napja


Népen üdvössége én vagyok – mondja az Úr.

Bármilyen nyomorúságból kiáltsanak is hozzám,

Megmentem őket, és

Istenük leszek mindörökre.


Könyörögjünk!

Fölséges Istenünk, add, hogy minél inkább közeledik megváltásunk nagy ünnepe, annál nagyobb áhítattal törekedjünk húsvét szent titkának ünneplésére. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Omne regnum in seipsum divisum desolabitur, et domus supra domum cadet.”

(Lukács 11. 17b.)

„Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik.” Jelenti ki figyelmeztetően a mi Urunk, Jézus Krisztus azoknak a csodálkozó és hitetlen zsidóknak, akik éppen egy kiemelkedő csodatétele után igyekeznek őt megrágalmazni. Ezúttal Lukács evangélista nem azt mondja evangéliumában, hogy Jézus Krisztus egy gonosz lelket űzött ki egy emberből, akit az már igen régóta kínzott, hanem sokkal erőteljesebben fejezi ki a gyógyítás hatékonyságát, nehézségét, hiszen azt írja, hogy a néma emberből magát az ördögöt űzte ki. Nyilvánvaló, hogy egy fajta nyilvános ördögűzésről lehetett szó, amelyet nem Jézus Krisztus akart mindenáron elvégezni, hanem a szenvedő néma ember rokonsága követelte a gyógyítást, mivel ők is hallottak már csodatételeiről és csak benne volt már minden reményük. Jézus Krisztus látta és érezte, hogy nem a hit vezérli ezeket a zsidó embereket, hanem csupán az égi jel kierőszakolása, vagy esetlegesen a názáreti Mester remélt kudarca, amely után aztán nevetség tárgyává tehetnék. E motivációk után már érthető, hogy a nép miért csodálkozik el olyan nagyon azon, hogy Jézus Krisztusnak ez is sikerült és mennyei ereje elég hatalmas ahhoz, hogy még ördögöket is legyőzzön. Jézus Krisztus az Atya irgalmas jóságával és erejével képes ezeket a csodákat, ezeket a gyógyításokat megvalósítani. Nem szabad egy percig sem kételkednünk abban Testvéreim, hogy a jó mindig erősebb a rossznál. Amikor pedig ezek a kellemetlenkedő zsidó vezetők látják, hogy Jézus Krisztusban a jó ereje ilyen hatalmas azonnal azzal vádolják meg, azzal gyanúsítják meg, hogy a gonosszal áll kapcsolatban, hogy attól nyeri ezt a hatalmas, mindent elseprő erőt. Ebben a lukácsi evangéliumban az előbbi ószövetségi részlethez is viszonyítva még világosabban, még erőteljesebben kitűnik az ember makacs és gőgös ellenállása Istennel szemben. Jézus Krisztus gyógyításai minden esetben az alázatos, az irgalmas és őszinte szeretet megnyilatkozásai voltak, és ennek köszönhetően számtalan szerencsétlen ember megszabadult bajától, nyomorúságától. Az akkori kiválasztott zsidó nép, de mondhatnánk a mai modern liberális népeket is, irigységből a hátukat fordítják Isten felé, és nem az arcukat, szívükhöz vezető utat pedig eltorlaszolják keménynyakúságukkal. Üressé akarták tenni Jézus Krisztus tetteit, és ma is üressé akarják tenni, hogy ezzel lejárassák a nép és a híveik előtt. Az a leginkább furcsa az egészben, hogy éppen a zsidó nép vallási vezetői akarják, igyekeznek elvenni hitelét, mert szerintük ez a hatalmas hatalom nem származhat mástól, mint az ördögök fejedelmétől, és csupán így tudja kiűzni az emberekből a betegség ártó szellemét. Jézus Krisztus azonban teljes nyugalommal ad magyarázatot ezekre a reakciókra. Belelát nemcsak tanítványainak, híveinek a gondolataiba, de belelát ellenségeinek is a fejébe. Könnyedén cáfolja hát az ellene rögtönzött és koholt vádakat, hiszen kihallott még olyanról, hogy a gonosz kiűzi önmagát egy olyan emberből, amit már egyszer sikerrel elfoglalt? Minek tenné ezt, Krisztusban szeretett Testvéreim? Ha világi életben körültekintünk, akkor láthatjuk, hogy melyik gonosz ember, melyik zsarnok mondott le eddig még önként a hatalomról. Egyik sem! Akkor miért pont az ördög lenne az, aki szembe fordul saját magával? Ha ez így volna, hogy az ördög szembe fordul önmagával, abban a pillanatban uralma megdőlne és a pokol végleg megszűnne. De Jézus Krisztus egy másik érvet is felvonultat igazának bizonyítására, és ellenfeleinek megcáfolására. Ha ő hatalommal jóváteszi a gonosz lélek ártalmát, azzal visszavonhatatlanul igazolja, hogy ő a hatalmasabb, hogy ő az erősebb, és így Ő az, akiben elérkezett közénk az Istennek országa. Két ezer év óta, Jézus Krisztus itt a földön mindig jóváteszi, amit a gonosz elrontott, csak így, és csak ezáltal maradhatott fent az egyensúly a két pólus között. Hogyan képes jóvátenni mindent? – tehetjük fel a kérdést. Hát úgy Testvéreim, hogy ő életet ad halál helyett, testnek és léleknek egyaránt. A benne elérkezett Isten országának világában pedig nincs helye, nincs ereje a gonosz léleknek és annak ártalmainak. Ahol az Isten az Úr, ott nem terem babér a sötét erők semmilyen fondorlatának. A Szentlélek erejét „Isten ujjának” nevezi, hiszen csodái világosan rámutatnak az isteni erőre, fényre. Sosem ő szégyenül meg, hanem mindig az, aki ellene fordul. Ezért nem szégyenül meg egyetlen benne hívő ember sem, mert Ő testvérként áll ki mindannyiunk mellett, a Szentlélek egyesítő erejével. Testvéreim! Látjátok-e „Isten ujját” a saját vagy a családotok életében? Vele, vagy nélküle élitek-e, vagy akarjátok élni napjaitokat? Nehogy azt higgyétek, hogy a gonosz ordító oroszlán módjára nem áll ugrásra készen, hogy bennünket is letiporjon! Minél közelebb álltak az Úrhoz, annál nagyobb célpontjai vagytok a gonosz támadásainak, mert a ti bukásotok, az ő bukása is lenne. Csakhogy nekünk olyan segítségünk van a gonosz elleni küzdelemben, amelyen a gonosz minden ereje, mint a hullám a sziklán megtörik, mert legyőzetett a Golgota keresztfáján. Bátorság! Ez a bátorság, ez a tudat adjon erőt mindannyiunknak ebben a nagyböjti időben. A csökönyös ember csak önmagára figyel, a maga feje után megy, és nem hallgat mások intő szavára. Így volt ez az Ószövetség népének életében, majd Jézus Krisztus korában, és így van ez ma is. Mi ne ilyenek legyünk, és ha ilyenek is voltunk, itt a húsvéti szentidőben alkalmunk nyílik a bűnbánatra, a megváltozásra. Járuljatok Testvéreim a Szentgyónáshoz, könnyítsetek szívetek terhén. Mert mindazok, aki gyanakodva tekintenek Jézus Krisztusra, azok ellene vannak. Akik pedig szívébe fogadják azt az Eucharisztiában, meghallgatják szavát, és tettekre is váltják, azok vele vannak, vele is maradnak az idők végezetéig. A lélek, amely megtisztult egy erényekben gazdag életben, szemlélődő értelmének megrendíthetetlen nyugalmat ad, olyan lelki hangulatot, amely szükséges az imádsághoz. Az imádság a szemlélődő lélek beszélgetése az Istennel. Szabad-e tehát hátratekintenie akkor, amikor Urához akar menni, s minden közvetítő nélkül akar vele érintkezni? Amikor Mózes az égő csipkebokorhoz akart közeledni, le kellett vetnie saruját. Hogyan akarod Őt szemlélni, aki minden gondolatot és minden érzelmet felülmúl, ha magad nem vagy szabad minden szenvedélyes indulattól:
Először kérd a könnyek adományát, hogy a bánat föloldja szíved keménységét. Valld meg magadnak Urad ellen elkövetett bűneidet, hogy bocsánatot nyerjél tőle. Légy türelmes, és imádkozzál buzgón. Vallja Evagriosz Pontikosz a Kis Filokália című művében. Sajnos mai világunkban éppen a türelem és az ima a legkevesebb, ezért is szól nekünk is Jézus Krisztus intelme a mai evangéliumban: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik.”


Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, támogass segítségeddel minket, akiket ezzel a szentséggel táplálsz. Add, hogy a szent áldozatban részesedve méltó életet éljünk, és elnyerjük tőled a megváltás gyümölcsét. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése