2010. szeptember 2., csütörtök

Augusztus 25. szerda



Magasztaljon téged, Uram, minden műved,
és szentjeid áldást mondjanak!
Hirdessék, hogy országod milyen dicsőséges,
és hatalmadról beszéljenek!


Jaj nektek, képmutatók! - kiált fel Jézus Krisztus fájdalmas lelkülettel. És bizony jaj nekünk, ha most azt gondoljuk, hogy ez a figyelmeztetés csak másoknak szól, de nekünk nem. Mert bizony akkor Testvéreim képmutatóbbak vagyunk az evangéliumi zsidó farizeusoknál. Hányszor, de hányszor esünk bele akarva-akaratlanul is ebbe a bűnbe! És Hányszor, de hányszor siklunk el felette, ahelyett, hogy megbánnánk, vagy akár csak fel ismernénk Önnön képmutatásunkat! Jaj nekünk, ha már azt hisszük, hogy megérkeztünk, és nem kell tovább haladnunk a tökéletesség és az életszentség útján. Ahogy korosodunk, ahogy tapasztaltabbnak, okosabbnak gondoljuk magunkat, annál könnyebben bújjunk el ennek álarca és barikádja mögé, mondván mint is akarhatnak azok a fiatalok, azok a taknyosak, mikor én már kijártam ezt az iskolát! Hát nem így van. A kor, a tudás, és a szépség nem erény, hanem egy állapot, amely kialakul, és ahogy kialakult úgy el is múlik gyakran egyik pillanatról a másikra. Jaj nekünk, ha túlzottan magabiztosak vagyunk, s ha már elégedettek vagyunk önmagunkkal. Vajon Jézus Krisztus elégedett-e az életünkkel, a tetteinkkel és a szolgálatainkkal? Vajon egyáltalán tudunk-e még szolgálni önzetlenül ellenszolgáltatás nélkül? Az oltár szolgálata Jézus Krisztus szolgálata gyakran megmosolyogjuk a ministráló gyermekeket, pedig valójában nekünk kellene ott térdepelnünk a mi, Urunk oltáránál, fejünket meghajtva, mellünket ököllel megkongatva. Szolgáljuk Testvéreim Jézus Krisztust, a mi Urunkat és őt azzal szolgáljuk legjobban, ha nap mint nap embertársainkat szolgáljuk.


Mindenható, örök Isten, minden vigasztalás és béke Atyja, add, hogy házad népe, mely szentjeid ünnepén neved dicséretére összegyűlt, egyszülött Fiad testében és vérében részesedve elnyerje az örök élet zálogát. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. szeptember 1., szerda

Augusztus 24. kedd



Napról napra hirdessétek Isten üdvösségét,
hirdessétek dicsőségét a nemzetek között.


Megtaláltuk a názáreti Jézust - mondja lelkesen a mai evangéliumban Fülöp apostol. Megtalálni úgy-e azt lehet, akit keres egyáltalán az ember, akit hiányol az ember az életéből. Testvéreim Jézus Krisztus az, aki ha nincs benne életünkben, nincs benne minden napjainkban, akkor annak hiánya üressé teszi az életünket. Fülöp apostol is érzi, hogy Isten ígérete teljesedett be Jézus Krisztus személyében. Nem azt nézi, hogy Jézus Krisztus honnan jön, hogy kinek a családjából származik, hanem annak karizmáját, kisugárzását nézi, amely magával vonz minden embert, így őt is. Keresni és megtalálni Jézus Krisztust, ez legyen számunkra is az örvendezés, az élet örömének oka. De vegyük észre azt is, hogy Fülöp apostol nem önmagában örvendezik, hanem éppen elmondja örömét Nátánáelnek. Ha mi életünkben is meg van a megtalálás, a rátalálás öröme, akkor azt ne tartsuk meg önmagunknak, mert akkor ez csak fél öröm, hanem mi is beszéljünk bátran másoknak a Jézus Krisztussal való örvendetes találkozásról, annak karizmájának megtalálásáról és vezessünk el őhozzá az embereket!


Urunk, Istenünk, Szent Bertalan apostol ünnepén magunkhoz vettük az örök élet zálogát. Kérünk, legyen az mind jelen, mind eljövendő életünk segítője. Krisztus a mi Urunk által.
Ámen!


2010. augusztus 31., kedd

Augusztus 23. hétfő



Örvendjünk, vigadjunk, mert a mindenség Ura szent és
dicsőséges szüzet tüntetett ki szeretetével.


Ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek, akik be szeretnének menni - korholja Jézus Krisztus szavaival a farizeusokat. Ezekből a szavakból azt is megérthetjük, hogy akkor helyes vallásosságunk, ha mi magunk is az üdvösség felé törekszünk, és igyekszünk másoknak is segítségére lenni, abban, hogy oda jussanak. Ebből azonnal kitűnik az is, hogy a közösségeket vezető emberek, politikusok felelőssége különösen is nagy, hiszen rájuk éppen ezt a feladatot róták, hogy a rájuk bízottakat mind elvezessék az üdvösségre. Ezért hát ti emberek, akik nyájakhoz, közösségekhez tartóztok, engedelmes lélekkel kövessétek pásztoraitokat, vezetőiteket. Ha azok azonban nyilvánvalóan helytelen útra, szakadékhoz vezető ösvényre terelnek benneteket, akkor nem csak lehetőségetek van arra, hogy fellázadjatok, sőt ellenkezőleg kötelességetek, hogy a többiek érdekében fellépjetek az ilyen vezető ellen, aki a rábízottakat tudva és akarva romlásba akarja dönteni. Hogy melyik a helyes út, azt mindig Jézus Krisztus és az ő Szentlelke mutatja meg nekünk.


Istenünk, egyszülött Fiad testének és vérének szent vendégsége emeljen ki minket a mulandó dolgok vonzásából, hogy téged Limai Szent Róza példájára a földön egyre igazabb szeretettel szeressünk, a boldog örök életben pedig színről színre meglássunk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. augusztus 30., hétfő

Augusztus 22. vasárnap



Fordulj hozzám és hallgass meg, Uram.
Szabadítsd meg, Istenen, szolgádat,
aki benned bízik. Könyörülj rajtam, Uram,
látod: egész nap hozzád kiáltok.


A kérdés a mai evangéliumban az, hogy kik ülnek majd asztalhoz, (ez a rész a magyar fordításból kimarad) az Isten országában, nemcsak Jézus Krisztus kortársait foglalkoztatta, hanem igen sok később élt keresztény is kíváncsi volt rá. Farizeusi környezetben a kérdés még sokkal időszerűbb volt, bár ma is hasonló környezetben élünk, mert ott, ahol az ember pontos előírások szerint rendezi be az életét, ott bizony a logika szerint kiszámíthatónak kell lennie az eredménynek is. Ez a fajta zsidó kereskedelmi lelkület nem kerülheti el az emberi lélek szemléletét: mi lesz az eredménye a befektetéseimnek. Hiszen a törvények megtartásával bizonyos "pontokat" gyűjtök az Isten előtt, s e pontok alapján kell, hogy megjutalmazzon. Mint minden ember, így a keresztények is szeretnének pontos válaszhoz jutni az üdvözültek hozzávetőleges számát illetően. Ebből kifolyólag keletkeznek a viták a gyermekek sorsáról, akik még keresztségük előtt meghalnak, de az ateisták, a tévtanítók és a gonoszok, a közismert gyilkosok, vagy a zsarnokok üdvösségének a kérdése is ebbe a kategóriába tartozik.

Jézus Krisztus nem válaszol közvetlenül a feltett kérdésre. Neki ugyanis nem az volt a küldetése, hogy kielégítse az emberi kíváncsiságot. Másrészt az üdvösség az ember beteljesülését jelenti. Ezt pedig nem lehetséges statisztikai adatok keretei, különböző sémák közé szorítani, de általános normákat sem tudunk ezzel kapcsolatban felállítani, még kevésbé közvélemény-kutatási adatok alapján eldönteni. A kíváncsiskodó a számokkal kifejezhető adat helyett követelményekről hall: "Igyekezzetek a szűk kapun bemenni." Ez a fontos. Minden más az ember életében eltörpül lényegtelenné válik.

A zsidóság és a nagy világvallások, beleértve a kereszténységet is, másfajta válasz felé hajlott. Egy zsidó azt mondja, hogy az igaz izraeliták üdvözülnek, a pogányok pedig mindenképpen elítéltetnek. A keresztények egykor úgy határozták meg, hogy azok üdvözülnek, akik az egyházhoz tartoznak, s elkárhoznak azok mind, akik kívül vannak (Extra ecclesiam nulla salus). Természetesen manapság mindkét részről igen óvatosan bánnak annak meghatározásával, hogy tulajdonképpen ki is az aki "kívülrekedt". Szerencsére az üres skolasztikus szemléletet ma már felváltja annak világos belátása, hogy Isten teljesen rejtély, megfejthetetlen titok az ember számára. Ebből kifolyólag nem lehetséges statisztikai adatok és a kíváncsiság remélte lemérhetőség korlátai között tartani.

Az evangélium mondanivalója mindazon által teljesen világos, nem a mások sorsa a fontos, hanem a sajátunk törekvése a bejutásra a szűk kapun keresztül. Az üdvösség nem kíváncsiság, hanem elkötelezettség kérdése. Valószínűleg érdemes lenne az evangéliumi kíváncsiskodó kérdéén is elgondolkodni: a saját üdvösségét biztosnak tartja, hiszen nem azt kérdezi, "bejutok-e", hanem "kevesen vannak-e" mások (a keveset sugallja - saját magát is ebbe a kiváltságos csoportban látva).

Jézus Krisztus válasza figyelmeztetés: ezt a dolgot igenis komolyan kell vennünk. Vannak olyanok azonban, akik jogot formálnak magunknak az üdvösségre, s ezért közeli barát módjára már követelőznek: "Uram! Nyisd ki nekünk!". Az ajtó, a kapu zárva maradása arra a veszélyes helyzetre utal, hogy az Úr családtagjainak, asztaltársainak tekinthetjük magunkat, de a valóságban éppen ezzel ellenségeivé válunk. Hányan esznek-isznak Jézus Krisztussal (áldoznak), hallgatják szavát és imádkoznak fennhangon, miközben keresztény életvitelük a lehető legmesszebb áll az evangélium követelte gyakorlattól. Jézus Krisztus az ilyeneket nem akarja ismerni, sőt a gonosztevő kifejezést alkalmazza rájuk.


Istenünk, szerető jóságos hozzon nekünk teljes gyógyulást. Segíts kegyesen és támogass, hogy mindenben tetszésedre éljünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!