2010. július 31., szombat

Július 31. szombat



Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben,
a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse
az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.


Keresztelő Szent János egykor Jézus Krisztusra mutatott: "Neki növekednie kell, nekem pedig csökkennem." A mai napon Keresztelő Szent János halálának ünnepnapját is tartjuk. Vértanúságának története az egyik legközismertebb bibliai történet. Halálával, az utolsó ószövetségi próféta halálával éppen az ószövetség volt az, amely lezárult. Fent említett szavai pontosan rámutatnak arra, aminek ezután történnie kell, és ami meg is történt. Az irgalmasság lelki cselekedetei között az első helyen ez áll: "A bűnösöket meginteni." Ezt tette bátran minden ószövetségi próféta, így Keresztelő Szent János is. Hány embernek kell azért bánkódnia, mert ha meghallgatta volna az intő szót, megállhatott volna a lejtőn. A mai nap másik tanúságtevője Loyolai Szent Ignác, akinek példamutatása maradéktalanul odaadott életében mutatkozott meg: "Mindent Isten nagyobb dicsőségére" tett. Az általa alapított jezsuita rendnek is ez lett a jelmondata. Az Egyház életében a Jézus Krisztusról tett tanúság sokszor végződött vértanúsággal, az élet maradéktalan, önfeledt odaadással. Hogyan viszonyulok ahhoz, aki hibáimra, tévedéseimre figyelmeztet? - Ki merek-e állni az igazság mellett akkor is, ha ezzel egyedül vagyok, vagy ha ez engem teljesen lehetetlen helyzetbe hozhat?


Urunk, Istenünk, a dicsérő áldozat, amelyet Loyolai Szent Ignácért hálát adva mutattunk be előtted, segítsen el minket Fölséged örök dicsőségére. Krisztus, a m Urunk által.
Ámen!


2010. július 30., péntek

Július 30. péntek



Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,
a bölcsesség és az értelem töltötte be őt az Úr,
a dicsőség ruháját adta rá.


Mit akar köztünk az "ács fia" Názáretben botrány volt Jézus Krisztus megjelenése. Harminc éven keresztül nap, mint nap találkoztak vele. Látták, ahogy kisfiúból felserdül. Látták, ahogy egyre különcebb lesz a többi gyermeknél. Látták, hogy igazán az ács mesterség sem az igazi hivatása, mert nem érdekelte, nem kötötte le figyelmét. Látták, hogy jót tesz naponta közöttük. Látták, hogy miként növekszik föléjük jóságban, tisztességben, erkölcsösségben. Aztán végre elment Názáretből, hihették, hogy végleg megszabadultak tőle. Tőle, aki mindennap emlékeztette őket arra, hogy ők bűnösök, vétkesek. Nem látták meg benne az emberségbe öltözött istenséget, hanem öntelten elfordultak tőle, aki "a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság. A meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök, Jézus Krisztus Isten ereje, Isten bölcsessége." A pogányok a krisztusi tanítást kinevették. Ostobaságnak tartották, hogy lemondásban, önmegtagadásban éljenek. Ezek a vélekedések Názáretben is elfojtották Jézus Krisztus üzenetét, miközben mások úgy hallgatták, mint Isten mérhetetlen bölcsességét. A Jézus Krisztustól elforduló názáretiek nemcsak Jézust vetették meg ezzel, hanem az Atyát is, aki Jézus Krisztust, egyszülött Fiát küldte. Ily módon nem Jézus Krisztust bűntették magatartásukkal, hanem éppen ellenkezőleg önmagukat, hiszen így, ennek okán tömérdek kegyelemtől estek el. A názáretiek csak nézték Jézus Krisztust, de nem látták! Uram, adj nekem, "tiszta szemet", hogy mindig tisztán láthassak, hogy mindig a lényeget láthassam meg az emberek okozta ködben.


Istenünk, te Krisztussal, az élő kenyérrel tápláltál minket. Kérünk: Krisztus legyen tanítómesterünk is, hogy Aranyszavú Szent Péter püspök ünnepén igazságodat mindjobban megismerjük, és szeretetben tettekre váltsuk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. július 29., csütörtök

Július 29. csütörtök



Jézus betért egy faluba, és egy Márta nevű asszony
házába fogadta.


A mai evangélium Márta és Mária történetét boncolgatja. Betániában járunk, amely egy jelentéktelen kis település, de Jézus Krisztus felbukkanásával hirtelen mégis fontos helyszínné alakul át. Az elmúlt napokban egyszer már jártunk itt. Ma éppúgy kitüntetés, ha valaki hallgatja Jézus Krisztus szavait, mint akkoriban. Míg Máriát eltöltötte a boldogság, miközben Jézus Krisztust hallgatta, Márta sürgött-forgott, mint egy gondos vendéglátó az Úr körül, lesve annak minden fizikai szükségletét, háziasszonyi teendőit végezve. Egyszer csak megállt: "Uram - méltatlankodott - nem törődsz vele, hogy egyedül szolgállak ki? Szólj, hogy húgom segítsen! Örök ütközése ez a csendes imának és a lázas tevékenységnek munkamániának. Tévedésben élnek, akik azt hiszik, hogy kötelességük rovására gondolják az imádkozást, és nagyot tévednek azok is, akik az imádság helyett is dolgoznak. Az Úr így válaszol: "Márta, Márta sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszíti el soha." Az imádkozásnak és a munkának mindig összhangban, harmóniában kell lennie az ember életében. A Szűzanya is gondját viselte családjának, de nála nagyobb imádkozó nem volt még a világon. Adja Isten, hogy a "jobbik részt" soha fel ne áldozzuk.


Egyszülött Fiad testének és vérének vétele, Istenünk, fordítson el minket mindentől, ami mulandó, hogy Betániai Szent Márta példájára a földön őszinte szeretettel munkálkodjunk érted, a mennyben pedig örökké örvendezzünk látásodnak. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


Július 28. szerda



Jeruzsálemre békét esdjetek!
Béke legyen azzal, aki szeret téged!
Testvéreim és barátaim miatt
így könyörgök békéért teneked.


Sok embernek az a téves elképzelése, hogy a mennyek országa egy magasból pottyanó küldemény, amely mindenkinek születés jogán jár, és amelyért úgy mond semmit sem kell tenni, csak türelmesen kivárni, leélni életünket, ahogy éppen kedvünk tartja. Szent Ágoston régi bölcsessége azonban így hangzik: "Aki megteremtett téged a te közreműködésed nélkül, nem fog téged üdvözíteni a te közreműködésed nélkül." A mai evangélium példázatával Jézus Krisztus a mi együttműködésünket sürgette a mennyek országának elérése érdekében. A mennyek országa hasonlít a szántóföldbe rejtett kincshez, melyet, ha megtalál az ember, örömében eladja mindenét, csak hogy megvehesse azt a darab földet, amely a kincset rejti. A régi jog szerint ugyanis a földdel a talált kincs is az övé lesz. Ebből persze azt is érzékelhetjük, hogy ez mennyire nehéz és ritka dolog ily kincsre bukanni, akkor pedig ilyen nehéz és ritka dolog a mennyországba bejutni is. A másik hasonlat az igazgyöngy története, amit a kereskedő, felismerve annak értékét, mindenét eladva mindenáron megszerez. Az Isten akkora kincs, az Isten országa olyan hatalmas érték, hogy mellette minden eltörpül. A zsidó nép kereskedő nép volt és mai is az. Így számunkra könnyebben megérthető a kincs értékének meghatározása. Ó boldog mennyország, amelyért érdemes minden áldozatot meghozni.


Urunk, Istenünk, magunkhoz vettük mennyei ajándékaidat. Kérünk, hogy hozzátartozóinknak, akiknek szívébe irántunk való szeretetet öntöttél, add meg a bűnbocsánat kegyelmét, vigasztald őket életükben, vezesd minden útjukon, hogy mindnyájan egy szívvel-lélekkel szolgáljunk neked, és örvendezve juthassunk el szent színed elé. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. július 27., kedd

Július 27. kedd



Az Úr az én örökrészem és kelyhem,
te irányítod, Uram, sorsomat.
A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem,
valóban pompás az én örökrészem.


A tanítványok kérik Jézus Krisztus, hogy magyarázza meg már számukra a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet. Miért nem értik? Hát először is azért, mert földműves nincs is köztük, mind más foglalkozást űztek és így nem igazán értették a hasonlat lényegét. Fölmerül bennünk a kérdés ezek hallatán, hogy vajon hányszor tesszük meg mi is, mint a tanítványok tették, hogy hitünk igazságainak utána nézzünk, utána kérdezzünk? Embertársaink kérdeznek valami hittel kapcsolatos dolgot, s mi vajon utána nézünk a könyveinkben? Kérdésünkkel fordulunk-e lelkipásztorainkhoz? Jézus Krisztus úgy magyarázta meg a tanítványok kérdésére a választ, hogy a Magvető nem más, mint az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly a gonoszság fia.A gonoszság fia azon igyekszik, hogy az isteni magot elnyomja a gaz. Alig teszünk valami jót, elhagyjuk a gyóntatószéket, és a sátán még nagyobb erővel támad ránk, hogy visszahódítson bennünket az ő oldalára. Az ellenség aki konkolyt vet, a gonosz lélek. Isten nem türelmetlen, de nem engem magából gúnyt űzni. A gonosz nem nyomhatja el büntetlenül a jót, ezt sohasem engedheti meg.


Kérünk, mindenható Istenünk, hogy mi, akiket ennek a szentségnek az ereje táplál, Szent Charbel Makhlouf áldozópap példájára téged mindennél jobban keressünk, és ebben a világban az új ember vonásait viseljük. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


Július 26. hétfő



Dicsőítsük Joachimot és Annát ivadékuk miatt, mert gondjukra bízta az Úr azt,
akit áldásul adott minden népnek.


A zsidók nagy részt feltűnő jelek, effektusok kíséretében képzelték el a Messiás eljövetelét. A Jézus Krisztus által meghirdetett ország azonban nem így érkezik, hanem mint parányi mag, vagy élesztő jelenik meg az emberek között, és fokozatosan fejti ki teljes erejét és hatalmát. Ilyen apró mag Joachim és Anna frigyéből megszületendő gyermek Mária, akiről akkor még semmiféle jel, semmiféle látomás, semmiféle angyali kinyilatkozás nem jelzi, hogy mily hatalmassá fogja őt nevelni a Teremtő Mennyei Atyánk. És a mag sem minden, annak fejlődése és nevelődése határozza meg, hogy milyen fává fog terebélyesedni. Lehet, hogy pont ilyen terebélyes fákat pusztítunk el, amikor az abortuszok során megöljük azokat az apró élet magvakat. Az Úr célja az emberek megtérése, lelki átalakulása, ahhoz pedig idő és önmagunkba szállás szükséges, ahogy a magnak míg fává terebélyesedik. Amikor Máté evangélista megírta könyvét, látta, hogy a mustármag már fává növekedett, és hogy a Jézus Krisztustól említett élesztő már kifejti hatását. Az Egyház élete így folyik tovább a történelem sodrásában. Nem a nagy események és dátumok a döntők benne, hanem a hitből fakadó apró kis tettek: Isten imádása és a szeretet gyakorlása. Isten országa ott van, ahol azt emberek Jézus Krisztus evangéliuma szerint élik mindennapi életüket.


Istenünk, aki azt akartad, hogy egyszülött Fiad embertől szülessék, és így titokzatos módon újjászülessék az ember belőled, kérünk, hogy amint most a gyermekek kenyerével tápláltál minket, szentelj meg jóságosan az istengyermekség Lelkével. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


2010. július 26., hétfő

Július 25. vasárnap



Szent hajlékában lakik az Isten,
az egyetértőket házába fogadja,
ő ad népénekhatalmat és erőt.


Jézus Krisztus tanítványai igen csak elcsodálkoztak azon a módon, módszeren, ahogyan ő szólította meg az Atyát, és Mesterüktől most azt kérik, hogy tanítsa meg őket is így imádkozni a Mennyei Atyához. Az Úr Jézus Krisztus ekkor mondja el nekik a miatyánkot, az Istennel való kapcsolattartás új módját, mert az Isten Atya is egyben, tehát gyermeki bizalommal lehet hozzá fordulni, és abba a bizonyosságban, hogy ő minden szükségünkben biztosan meghallgat bennünket.

A mai evangélium Lukács 11, fejezetéből Jézus Krisztusnak az imádsággal kapcsolatos tanítását mutatja be három rövidre fogott szakaszban: az első maga a miatyánk, a második az alkalmatlankodó barát példabeszéde, míg végezetül a harmadik a bizalommal teli imádságra való felhívás.

Amint a harmadik evangélium leírásában többször történik, Jézus Krisztust imádkozás közben láthatjuk. Már szolgálata megkezdésekor is imádkozik, majd igehirdető tevékenysége folyamán egy zsúfolt nap lezárásaként, és végül akkor is, amikor nagyobb döntések előtt, mint például a Tizenkettő kiválasztása kor megerősítésért a Mennyei Atyához fordul az imádság közvetítő erejével. Az ő példája alapján fogalmazzák meg most kérésüket a tanítványok, akik őt kívánják mindenben hűségesen követni. Jézus Krisztus teljesíti az imádságra tanító kérésüket, mellyel aztán ugyanúgy szólíthatják meg Istent, amellyel ő szólíthatja meg: Abba, Atya. Jézus Krisztus ezzel az egyetlen és kezdő felkiáltással kinyilvánítja azt az új kapcsolatot, mely minden hívőt Istenhez köt, és arra szólít fel, hogy a legteljesebb bizalommal hagyatkozzunk rá.

A megszólítás után azt kéri az Atyától, hogy a hívek saját élete dicsőítse és szentelje meg az Isten nevét az ő parancsainak való engedelmességgel. Az ő országa eljövetelével az imádság azt kéri, hogy Isten vegyen lakást az emberek földi életében és szívében, és így jusson győzelemre az igazságosság, a béke és az öröm.

A Jézus Krisztus által megjelölt többi kérés, amelyekkel Istenhez fordulhatunk, mindarra a lényegesre vonatkozik, amely az ember földi életét szolgálja: a kenyér, a megbocsátás, a gonosz gyökerétől való megszabadulás, amely nem más, mint maga a kísértés.

A mindennapi kenyérrel kapcsolatos kérésben, mely ténylegesen szükséges az ember materiális létfenntartásához, bennfoglaltan kihallatszik a lelki táplálék kérése, amely nem más, mint az Eucharisztia, a lélek ereje és támasza. Az Oltáriszentség az a szükséges kenyér, amely lehetővé teszi, hogy gyermeki módon szólíthassuk Istent Atyánknak, akárcsak egyszülött fia Jézus Krisztus. Ez a kenyér egyúttal Fiával, Jézus Krisztussal és az emberi testvérekkel is egyesít, és megadja az Úr végső visszatérésének bizonyosságát.

A hívő a mindennapi kenyér valóságán túl Isten megbocsátásának lelki erejéből táplálkozik, amely mindannyiszor új élettel ajándékozza meg, miután megérezte az Atyától való távolság vagy a lelki halál tapasztalatát. Az Istentől kapott megbocsátás azaz erő, amely újjáteremti az életet, s az ember körül egységet hoz létre, gyógyítva a megtört kapcsolatokat. Ez az ajándék ugyanakkor felszólít arra, hogy a másoktól kapott sebeket a magunk részéről megbocsássuk, mely végső soron az Isten szívéből fakadó szeretet ajándéka, és egy testvéri közösséget létrehozó erő.

Az imádkozó utolsó kérése az, hogy ne essen kísértésbe. Minden hívő ember tudja, hogy élete folyamán folytonos a küzdelem a belső kísértések és a külső ellenségek ellen. Ha az ember itt a földön képes arra, hogy mintegy virtuálisan Isten közelében éljen, sikerül önmagát legyőznie, és nem veszti el az Istenbe vetett bizalmát, aki Atyaként virraszt emberi gyermekei fölött.

Az "Úr imáját" ezután két példabeszéd teszi még szemléletesebbé, hangsúlyozva a meghallgatásra szüntelenül kész Atyához szóló kitartó imádságot, melynek legnagyobb ajándéka maga a Szentlélek.


Istenünk, magunkhoz vettük ezt a mennyei szentséget, szent Fiad szenvedésének örök emlékét. Add, kérünk, hogy üdvösségünkre váljék azaz ajándék, amely kimondhatatlan nagy szeretetében ő maga adott nekünk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen!


2010. július 25., vasárnap

Július 24. szombat



Jöjj, Krisztus jegyese, fogadd a koronát,
melyet örökre neked szánt az Úr!


A mai példabeszéd arra ad választ, hogy honnan van a rossz az Egyházban és a világban. A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe, ellensége azonban egy éjszaka konkolyt szórt a búza közé. A konkoly külsőleg kezdetben annyira hasonlít a búzához, hogy csak nagy szakértelemmel felismerhető. Az élet nagy kísértése, hogy a bűn sokszor az erény látszatában és álcájában jelenik meg. A búza és a konkoly pedig egyszerre szárba szökik, ahogy a jó és a rossz is egymás mellett növekszik lelkünkben. Így van ez a világban is: a jó és rossz együtt halad, egymás mellett célja felé. Hagyjátok, hadd nőjön együtt mind a kettő, mondja az Úr a szolgáknak. A rossz nem irtható ki a világból, s önmagunkból sem egyszerre. Az Úr végtelen türelme ez. A keresztény ember Isten kegyelmével küzd a rossz ellen. Az viszont kétségtelen, hogy Isten határt szabott a gonoszságnak. A győzelem pedig végül sohasem a sátáné, hanem mindig az Istenné. A lelkünkben együtt növekedő jót folyamatosan táplálnunk, nevelnünk, erősítenünk kell, hogy képes legyen elfojtani a mellette türelmetlenül erőlködő gonoszat. Ezért kell a bibliát forgatnunk, ezért kell szentmisére, imaórákra járnunk, hogy a jó bennünk mindig fel legyen vértezve a végtelen türelem és igazságosság páncéljával.


Mennyei kenyérrel tápláltál minket, irgalmas Istenünk. Könyörögve kérünk, hogy amíg Árpáh-házi Szent Kinga szűz emlékezetét örvendezve megünnepeljük, bűneink bocsánatával és a testi egészség áldásával együtt add meg nekünk szent kegyelmedet, és egykor majd az örök dicsőséget. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!


Július 23. péntek



Örvendezzünk mindnyájan az Úrban
Szent Brigittát köszöntve,
akinek ünnepén ujjonganak az angyalok,
és magasztalják az Isten Fiát.


"Én vagyok a szőlőtő, Atyám a szőlőműves." A mennyei Atya mindent megtett népéért, mint egy szőlőműves. Miért éppen szőlőműveshez hasonlítjuk a Gondoskodó Atyát? Azért, mert a szőlőműves mindennap a szőlőtői között található, mindennap tesz valamit azért, hogy azok jobbak, szebbek legyenek. Sajnos mindezek ellenére nem mindenki hozza meg azt a gyümölcsöt, amit Isten várna tőle. De a terméketlen szőlővesszőt levágja a tőről az Isten, bármennyire irgalmas, mert igazságosságának is érvényesülnie kell! "Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek." Jézus Krisztus nem hiába alapította az Egyházat. Nem hiába bízta az Egyházra a kegyelmet közvetítő szentségeket. Ezekkel az a célja, hogy az emberek a szőlőtőkébe legyenek beágyazva, különben igazi termést nem hozhatnak. Fájdalmas rágondolni: elszáradt, kiégett lelkű keresztények. Jézus Krisztusban maradni annyi, mint az Atyában maradni, teljesíteni minden kívánságát úgy, ahogyan az egymást szerető emberek keresik a másik kedvét. A szőlőtő és a szőlővessző hasonlata igen szemléletesen mutatja be emberi létünket, és viszonyunkat Teremtőnkhöz. A születésünk is ehhez hasonló és a halálunk is egy a szőlővesszőjével.


Kérünk, mindenható Istenünk, hogy mi, akiket ennek a szentségnek ereje táplál, Szent Brigitta példájára téged mindennél jobban keressünk, és ebben a világban az új ember vonásait viseljük. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!