2018. február 22., csütörtök

Nagyböjti kalendárium – 2018. február 22.



Nagyböjti kalendárium – 2018. február 22.

Idei nagyböjti készületünkben az Ószövetségi Szentírást idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus megváltó kereszthalálára és a feltámadásának ünnepére!

„Magasztaljátok őt minden élőlény előtt, mert ő a mi Urunk, ő a mi Atyánk és ő a mi Istenünk örökkön-örökké. Megfenyített titeket vétkeitekért, de meg is gyógyít, mert jóságos, és összegyűjt titeket minden nép közül, akik közé szétszórt titeket. Ha hozzátértek teljes szívetekből és lelketekből, és az igazságot cselekszitek színe előtt, akkor felétek fordul és nem rejti el többé előletek arcát.” (Tób 13,4-6)
Urunk, Istenünk, add, hogy mindig helyesen gondolkodjunk és a jót készségesen meg is tegyük. Így mi, akik nálad nélkül létezni sem tudunk, segítségeddel tetszésed szerint élhetünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


A szerda délutáni elmélkedés a pápa lelkigyakorlatán – A szomjúság éltető itallá lehet



A szerda délutáni elmélkedés a pápa lelkigyakorlatán – A szomjúság éltető itallá lehet

Február 18. és 23. között a Róma-közeli Aricciában tartják Ferenc pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatát. Ha figyelmessé tesszük magunkat a hallgatásra, a szomjúság a lelkiélet tanítómesterévé válik – hangzott el február 21-én délután José Tolentino Mendonça hetedik elmélkedésében.

Az életünkben tapasztalt belső szomjúság nem csak arra való, hogy helyes válasszal oltsuk: tanulhatunk is belőle, egészen addig, hogy a szomjúság éltető ital lesz számunkra. Mindezt fellelhetjük Jézus életében is, főként pusztai megkísértésében és szenvedésében. Isten akaratának betöltésében, akár a szomjúságot is hasznosítva, nem az emberi gyöngeség és törékenység áll az utunkban, hanem önzésünk és gőgünk – hangsúlyozta a lelkigyakorlatot vezető José Tolentino Mendonça portugál pap költő.
Az Egyház nem zárhatja magát elefántcsonttoronyba, s nem kell új gyakorlatokat és magatartásformákat kialakítania, hogy így legyen a „szentnek őrzője”, hanem tanítvánnyá kell lennie. Így a nem hívők is a hitélet meglepő frissességére találhatnak. Különben fennáll annak a veszélye, hogy miközben másokkal nehéz gyakorlatokat végeztetünk, mi magunk ülve maradunk. Vigyáznunk kell, mert ez lelki, benső sorvadáshoz vezethet – intett hetedik elmélkedésében a lelkigyakorlat vezetője.
Tolentino Gustavo Gutiérrez perui domonkos teológus A kútból inni. A nép lelki útja című könyvére utalva kifejtette: a kút a közösség konkrét lelki élete – esetlegességével és korlátozottságával. Az emberiséget nagy fáradsággal szeretnénk átölelni, azt az emberiséget, amit Jézus már valójában átölelt. Ő szeretettel hajol a konkrét valóság fölé.
A szomjúság a spirituális növekedés útját jelzi – emelte ki nagyböjti tanításában José Tolentino Mendonça. Sokat kell küzdenünk, hogy legyőzzük a tökéletes dolgok megszállott keresését, valamint azt a rossz hajlamot, hogy a valóságot hamis képekkel fedjük el. Thomas Merton lelki író szerint Krisztus éppen azáltal akart azonosulni velünk, amit mi nem szeretünk. Magára vette nyomorúságunkat és szenvedéseinket. Szent Pál így beszél a hit paradoxonáról: „akkor vagyok erős, amikor gyenge vagyok”. A bennünk lévő isteni élet legfőbb ellensége nem az emberi gyöngeség és törékenység, hanem a keménység és a merevség; nem a törékenység és a megaláztatás – ellenkezőleg: a gőg, az önelégültség, az önigazolás, az elszigetelődés, az erőszak, a hatalom önkívülete. Az erő és a kegyelem, amire oly nagy szükségünk van, nem a miénk, hanem Krisztusé.
Ha megnyílunk a hallgatásra, a szomjúság a lelkiélet értékes tanítómesterévé válik – emelte ki Tolentino atya. Majd Jézus hármas pusztai megkísértéséről szólt. Az első kísértés kapcsán kiemelte: Jézus ismeri az emberi élet szükségleteit, de emlékeztet arra, hogy nem csak kenyérrel él az ember; válasza nem menekít ki minket a valóságból, hanem arra indít, hogy olyan lehetőségnek tekintsük, melyet a Szentléleknek kell betöltenie. A második kísértéssel szemben – melyet ahhoz hasonlított a szónok, midőn a pusztai vándorlás során Mózestől vizet követelt a nép – Jézus a csend, az elhagyatottság és a szomjúság mint imádság útját jelölte meg. A harmadik kísértést azzal utasítja el Jézus, hogy „csak Urunkat, Istenünket imádhatjuk”, mindig szem előtt tartva azt, ahogyan a Feltámadott küldi tanítványait misszióba: „Én kaptam minden hatalmat a mennyben és a földön” (Mt 28,18). A sátán a „látszat hatalmával” kísért, míg a föltámadt Isten Fia hatalmának része a kereszt, önmaga felajánlása. A legnagyobb kísértés abban áll, hogy a kereszt titkától akar eltávolítani, és így a testvérek szolgálatától is eltávolít.
Mi azonban hatalom és birtoklás nélkül maradjunk egyszerűen pásztorok! – zárta hetedik elmélkedését José Tolentino Mendonça atya a Ferenc pápa és a Római Kúria tagjai számára Aricciában tartott lelkigyakorlat negyedik napján.
 


Szent Péter székfoglalása



Szent Péter székfoglalása


Amikor az apostolok Jézus mennybemenetelét követően szétszéledtek Jeruzsálemből, Péter Antióchiába került. Ennek a városnak lett a püspöke mindaddig, míg Rómába nem indult. A mai ünnep az ő antióchiai püspöki tevékenységének állít emléket. Székfoglalásának napja a katolikus hagyomány szerint a Jézus Krisztus által alapított Egyház egységét jelképezi. Az Úr Jézus egyetlen Egyházat alapított és ennek vezetését a tizenkét apostol egyikére, Péterre bízta. Krisztus szándékának megfelelően Péter és utódai, a római pápák minden korban a Jó Pásztor példája szerint vezetik az Egyház közösségét, megerősítve hitükben a Krisztushoz tartozókat. A pápa egyik feladata a hit, a szentségek és a közösség egységének védelme és előmozdítása.
Szembe kell néznünk azzal a sajnálatos ténnyel, hogy Egyházunk történelme folyamán a szakadások okozták mindig a legnagyobb sebet Krisztus Testén. Bár a különféle keresztény közösségek részéről erős törekvés mutatkozik a hitbeli egység megteremtésére, ennek megvalósulása időbe telik. A szeretet egysége viszont könnyen megvalósítható a keresztények részéről, bármelyik egyházi közösséghez tartozzanak is. Fel kell ismernünk azt, hogy az egységet Krisztus mindig is óhajtotta, s ennek alapja egyedül ő lehet. Krisztushoz tartozásunk segítsen minket a szeretet mindennapi megélésében minden keresztény testvérünk felé.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközéül gyarló embereket választasz, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.
 


2018. február 21., szerda

Nagyböjti kalendárium – 2018. február 21.



Nagyböjti kalendárium – 2018. február 21.


Idei nagyböjti készületünkben az Ószövetségi Szentírást idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus megváltó kereszthalálára és a feltámadásának ünnepére!


„Amikor a szózat eljutott Ninive királyához, ő is leszállt trónjáról, levetette palástját, és zsákruhába öltözve hamuba ült.

Aztán a király és a főemberek parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: „Ember és állat, ökör és juh semmit se egyék, ne legeljen, és vizet se igyék. Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt. Ki tudja, hátha irgalmas lesz és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!” (Jón 3,6-9)
Urunk, Istenünk, tekintsd jóságosan néped buzgóságát. Add, hogy testi önmegtagadásaink és jócselekedeteink gyümölcseként lélekben újjászülessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, naki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
 


Nagyböjti lelkigyakorlat, negyedik elmélkedés: A restség ellenszere Jézus szeretete



Nagyböjti lelkigyakorlat, negyedik elmélkedés: A restség ellenszere Jézus szeretete


A pápa munkatársai között 
 
Kedden délelőtt tartotta Josè Tolentino atya negyedik elmélkedését Ferenc pápa és a római kúria nagyböjti lelkigyakorlatán. Az aricciai Isteni Mester lelkigyakorlatos házban mintegy százan követik a nagyböjti elmélkedéseket, Ferenc pápa közvetlen munkatársai, a kongregációk, pápai tanácsok és egyéb szentszéki intézményének bíborosai, püspökök, papok és világi vezető alkalmazottak. Az Isten utáni szomjunkról szóló elmélkedéssorozatban a prédikátor atya ezúttal a szomjúság haláláról, a lelki restségről, a kiégésről beszélt bibliai példák segítségével, végül pedig Jézus figyelmes és éber szeretetének a követését ajánlotta a kihívások megoldásaként.
A restség az élet utáni vágy ellen dolgozik
A restség, a tunyaság, a semmittevés, a mozdulatlanság a szomjúság, az élet utáni vágy ellen dolgozik, amelyben elvész az élet íze és az ember lassan kezd meghalni – nyitotta meg beszédét Tolentino atya. Akkor lép fel a restség, amikor felhagyunk azzal a vágyakozással, hogy örömet találjunk a találkozásokban, beszélgetésekben, megosztásokban, terveinkben, a munkánkban, az imádságban. Amikor megfogyatkozik bennünk az érdeklődés és a kíváncsiság a társaink iránt, nyitottságunk az ismeretlen felé, amikor unottan ismertnek tűnik minden. Mintha nem is mi élnénk, mintha a restség démona szállna meg – utalt a szónok a pusztai atyák és a modern egzisztencializmus tapasztalataira.
A restség és a depresszió nem gyógyítható tablettával
Jelen korunk a restség jelenségét a gyógyászati kezelés világába utalta, mintha patologikus esetként egyszerű tablettákkal leküzdhető lenne. Ezzel szemben ez a restség - másképpen depressziós állapot - mindenképpen az egész és a teljes ember figyelembe vételét igényli. Számos ilyen jelenség mögött az ember magánya húzódik meg, aminek feloldásához egy belső út szükséges.
A kiégés mint érzelmi kimerültség
Emellett korunk egy másik fenyegető veszélyére is intett a prédikátor, amit burnout, kiégés névvel illet a szakma. Akkor áll elő, amikor kiég, elemésztődik az életerő, amikor érzelmi kimerültség lép fel, ami a papokat is éppúgy sújthatja, amikor egyedül maradnak, amikor légüres térbe kerülnek, amikor az alkohol, az internet-fogyasztás vagy éppen a túlzott aktivitás torz tüneti kezelésének áldozataivá válnak.
Jónás, Jákob és a gazdag ifjú példája
Biblia példaként Tolentino atya először Jónás példáját hozta, aki a süketek párbeszédében vonakodott meghallani az Isten szavát. Jákob ellenben harcot kezdett az Istennel hajnalban a Jabbok folyó partján, mert benne volt a vágy az életre és küzdött is érte, míg Jónás szeszélyes marad és nekimegy az Isten iránti vágynak. Végül a gazdag ifjú restségének következményét a szomorúsága tárja fel, mert szegény, jobban szerette a gazdagságát, mint az élet egésze iránti nyitottságot.
A helyes magatartás megleléséhez szükség van annak az elemzésére, mi is oltja ki bennünk az élet utáni vágyat. A választ a lelkigyakorlatos atya Jézus szenvedésében találja meg, aki tud szenvedni azokért is, akik a maguk módján szeretnek. Szava buzdítás is nekünk: „Jöjjetek hozzám  mindnyájan, akik megfáradtatok és az élet terhét hordozzátok, én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű” – zárta negyedik nagyböjti elmélkedését Josè Tolentino atya Ferenc pápa és a római kúria lelkigyakorlatán.