2017. szeptember 21., csütörtök

Mária, betegek anyja Könyörögj érettünk!



Mária, betegek anyja 
Könyörögj érettünk!



Mindegyikünknek személyes a meghívása, és személyes a feladata abban, ami mindannyiunkat elvezethet az „Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége”.
Úgy tűnik, hogy ebben a földi életben ez az, amire eljutni képes lehet az Ember. És ez elég ahhoz, hogy mikor annak ideje elérkezik, azt mondhassa Ő, hogy Te, embernek fia, „menj be Atyád örömébe” [Mt 25,21]!
Tehát, az első lépés, amit embernek meg kell tennie, hogy tisztázza önmagát: ki vagyok én, Isten akaratából? Mire vagyok teremtve, mi az én képességem, karizmám, adottságom, amivel szolgálhatom ebben a világban Isten tervét, szándékát?
Ha e kérdést meg tudom fogalmazni, akkor már is adódik a második feladatom: megismerjem, mi az Isten terve, szándéka?
Amihez kell találkoznom azzal, aki ebben, engem eligazíthat.
Ha elfogadom, elismerem, és elhiszem azt, hogy ebben a kérdésben Jézus az, aki engem útba igazíthat, akkor, már is adódik a következő feladat: Ki ez a Jézus Krisztus, és mit is akar velem közölni? Azaz, Vele olyan közösségre kell lépnem, amiből megérthetem, világossá válhat számomra az Ő élete, példája, mintája. Amit számomra akar nyújtani, ahhoz, hogy célt érhessek abban, ami velem az Isten terve!
Hát, ez bizony egy szép életfeladat. Egy életre való feladat, miközben ezt az életet élnem kell. A kettőt együtt, és egységben megfejlődni.
Mindeközben imádkozhatom a zsoltáros szavával imámat Istenhez, hogy legalább arról ne kelljen gondolkodnom, hogy hogyan fogalmazzak, esedezzek mindehhez Istentől kegyelmet, hogy sikerülhessen a velem való szándékára lennem!
Mindehhez lehet az bizonyosságom, megnyugvásomra, hogy Isten velem, és szeretetével terel, igazgat, és megtartani kész. Vagyis bizalmát élvezhetem, és hibázhatok is. Végzetes nem lehet hibám, mert hiszen Rá bízom magam, és jelenlétében maradok meg, ami valami olyasmi, amit úgy szoktunk mondani, hogy félem az Istent! Rád bízom magam, Istenem! Azzal a tudással, ismerettel, töredékességgel, amivel ma vagyok, de amiben nem nyugszom meg, míg élek. Mert Krisztus teljességét vágyom megközelíteni szüntelen! Ámen




Ferenc pápa: A katolikusok sokszor megbotránkoznak az irgalmasságon



Ferenc pápa: A katolikusok sokszor megbotránkoznak az irgalmasságon

„Az ajtó, amelyen keresztül találkozhatunk Jézussal, akkor nyílik meg, ha elismerjük bűnösségünket” – mondta Ferenc pápa szeptember 21-én, csütörtök reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Az Egyház ma emlékezik Szent Máté megtérésére, amelynek jelenetét a híres festő, Caravaggio is megörökítette – ez a kép különösen kedves a Szentatya számára. A mai evangélium elbeszéli Máté meghívását: a történet három fő eleme a találkozás, az ünnep és a botrány.

„Jézus ránézett Mátéra, és azt mondta: »Kövess engem!« Ő pedig fölkelt, és követte, ahogy a mai evangélium elbeszéli. Egyfelől ott van Szent Máté tekintete, egy reményvesztett tekintet: oldalt néz, egyik szemével Istenre, a másikkal a pénzre, hiszen ragaszkodott a pénzhez, ahogyan azt Caravaggio megfestette, és tekintete egyben dacos is. Másfelől ott van Jézus irgalmas tekintete, aki nagy szeretettel tekint rá. Megtörik a férfi ellenállása, aki a pénzt akarta: fölkel, és követi őt. Ez a harc az irgalmasság és a bűn között” – foglalta össze Ferenc pápa.

Majd így folytatta homíliáját: „Jézus szeretete be tudott lépni ennek az embernek a szívébe, mert tudta, hogy bűnös, tudta, hogy senki nem szereti, hogy megvetik. És éppen a bűnösségének a tudata nyitotta meg a kaput Jézus irgalmassága előtt. Otthagy tehát mindent, és elmegy. Ez a találkozás a bűnös és Jézus között. Üdvözülésünk első feltétele az, hogy veszélyben érezzük magunkat. A gyógyulás első feltétele pedig az, hogy betegnek érezzük magunkat. És ahhoz, hogy megkapjuk ezt az irgalmas tekintetet, az első feltétel, hogy bűnösnek érezzük magunkat. Gondoljunk csak Jézus tekintetére, mely olyan szép, oly jó, annyira irgalmas. És amikor imádkozunk, mi is érezzük magunkon ezt a tekintetet; a szeretet, az irgalmasság tekintetét, amely üdvözít minket. Ne féljünk tőle!”

„Zakeushoz hasonlóan Máté is boldogan meghívta Jézust a házába étkezni – mutatott rá az egyházfő. – A második állomás tehát az ünnep. Máté meghívta barátait ugyanabból a »szakszervezetből«, a vámosokéból és bűnösökéből. Az asztalnál biztosan kérdéseket tettek föl az Úrnak, ő pedig válaszolt nekik. Ez eszünkbe juttatja Lukács evangéliumának 15. fejezetét, ahol Jézus azt mondja: »Jobban örülnek majd a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint száz igaznak, akik igazak maradnak.« Az ünnepi lakomáról van szó, amikor az Atyával való találkozást, az irgalmasságot ünnepeljük. Jézus ugyanis mindenkire pazarolja irgalmasságát.”

„A harmadik mozzanat pedig a botrány. A farizeusok látják, hogy a vámosok és a bűnösök egy asztalhoz ültek Jézussal, ezért így szólnak a tanítványokhoz: »Hogyhogy a mesteretek együtt eszik a vámosokkal és a bűnösökkel?« A botrány mindig ezzel a mondattal kezdődik: »Hogyhogy?« – jegyezte meg a pápa. – Amikor ezt a mondatot halljátok, valami bűzlik, és mögötte ott jön a botrány. Lényegében a tisztátalanságról volt szó, hogy nem követték a törvényt. Jól ismerték a tanítást, tudták, hogyan járjanak Isten Országának útján, mindenkinél jobban tudták, hogy kell csinálni, de elfelejtették az első parancsot: a szeretet parancsát. Bezárkóztak tehát az áldozathozatal ketrecébe, talán azt gondolván: hozzunk áldozatot Istennek, tegyünk meg mindent, amit kell, és akkor üdvözülünk. Összefoglalva: azt hitték, hogy az üdvösség saját magukból jön, biztosak voltak önmagukban. Nem! Isten üdvözít minket, Jézus Krisztus üdvözít!” – figyelmeztetett Ferenc pápa.

„Ez az a »Hogyhogy?«, amit annyiszor hallunk a katolikus hívek körében, amikor az irgalmasság cselekedeteit látják. »Hogyhogy?« Jézus világosan beszél, nagyon is világosan: »Menjetek, és tanuljátok meg!« És elküldte őket, hogy megtanulják, nem? Menjetek, tanuljátok meg, mi az irgalmasság. Én azt akarom, nem csak az áldozathozatalt, mert én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket – idézte Ferenc pápa. – Ha azt akarod, hogy Jézus hívjon, ismerd el bűnösségedet.”

Ferenc pápa arra buzdított, hogy ismerjük el bűnös mivoltunkat, nem elviekben, hanem konkrét bűnökkel kapcsolatban: sok bűnünk van mindannyiunknak. Hagyjuk, hogy Jézus vezessen minket szeretetteljes, irgalmas tekintetével. Ami pedig a botrányokat illeti, leszögezte: „Nagyon sok van a mai Egyházban is. Azt mondják: »Ezt nem lehet, ez teljesen egyértelmű, nem, nem… Azok bűnösök, el kell távolítani őket.« Sok szentet is üldöztek, vagy gyanakodtak rájuk. Gondoljunk Szent Johannára, akit máglyára küldtek, mert azt hitték, hogy boszorkány, és elítélték. Egy szentet! Gondoljatok Szent Terézre, akit eretnekséggel gyanúsítottak, gondoljatok Boldog Rosminira (Antonio Rosmini olasz pap, filozófus, egyházi író – a szerk.). Irgalmasságot várok, és nem áldozatot! És az ajtó, hogy találkozzunk Jézussal, akkor nyílik meg, ha elismerjük, milyenek vagyunk valójában. Bűnösök. Ő pedig jön, és találkozunk. Nagyon szép találkozni Jézussal!” – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.



Szent Máté



Szent Máté


A mai napon Szent Mátét, Jézus egyik apostolát és az egyik evangélium szerzőjét ünnepeljük. Evangéliumának megírásával Máténak az volt a célja, hogy bemutassa Jézust, az Isten Fiát, valamint tanúságot tegyen arról, hogy Jézussal elkezdődik az Isten országának megvalósulása a földön. Jézus halála és feltámadása után az ország növekedését az evangélium hirdetése és továbbadása biztosítja mindenekelőtt élőszóban, de írásban is. Mindenki, aki vállalkozik az evangelizálásra, az igehirdető Jézushoz válik hasonlóvá. Ahogyan az Úr hirdette egykor az ország örömhírét az embereknek, ugyanígy ma is ezt kell tennünk nekünk, az ő követőinek.
Az ünnep evangéliumában Máté meghívásáról olvasunk. Kissé valószínűtlennek tűnik, hogy azonnal engedelmeskedik egy idegen kérésének és gondolkodás nélkül otthagyja munkáját. Gyors döntésének hátterében az állhat, hogy nem teljesen ismeretlen számára annak a Jézusnak a személye, aki megszólítja őt, hanem már hallhatott róla valamit, értesülhetett csodáiról és más tetteiről, talán láthatta is őt korábban.
Máté gyorsasága és készsége mindenképpen figyelemreméltó számunkra, mert Jézus minden nap odalép ebédlőasztalunkhoz, íróasztalunkhoz, az iskolapadhoz vagy a munkaasztalhoz, és minket is követésére hív. Jézus nem az igazakat, hanem a bűnösöket jött hívni, ez a mennyei Atyától kapott küldetése. Meghívása nekünk szól, ha felismerjük hibáinkat, beismerjük bűneinket, és készek vagyunk indulni.
© Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Sokszor olyan nehéz az élet. Teszem a dolgom, és nincs elismerés. Vonj magadhoz engem fáradtságomból. Köszönöm, hogy ezerszeres jutalmat ígérsz minden erőfeszítésemért. Neked akarok dolgozni, tisztességes akarok maradni, ha mások tisztességtelenek is, szolgálni akarok, ha mások uralkodnak is. Szelíd és alázatos szívű Jézus, hiszem, hogy csak benned találom meg lelkem nyugalmát, te adsz új erőt a mindennapokhoz. Igád édes, terhed könnyű. Köszönöm megnyugtató szavaid! 


2017. szeptember 20., szerda

Mária, vigasztalás nélküliek világossága Könyörögj érettünk!



Mária, vigasztalás nélküliek világossága 
Könyörögj érettünk!


A gyermek, aki mindenre rácsodálkozik, majd megy tovább. Mert újabb és újabb csodákra talál, melyek feledtetik az előbbieket. Azaz, Jézus nem dicséretként, nem is elismerésként említi e hasonlatot, amikor a nemzedékéről beszél. Én így értem.
Pedig, Ő azt szeretné, ha az Ember, megérteni méltóztatna, hogy mire van rendelve, mi a kiválasztottakkal Isten szándéka.
Ne felejtsük el, hogy Jézus zsidó volt, és a zsidó néphez jött el, követségben a zsidó nép Istenétől! Tehát, téríteni jött, azért cselekszik mindent, hogy megtérjenek a zsidók arra a hitre, amit félre magyaráznak, félre ismernek, félre értenek. Jöhet János, jöhet Jézus, mindegy. Mert nem értik, nem képesek, vagy nem is akarnak változtatni jól beidegződött, számukra úgy vélik, e világi alapállásukban nekik kifizetődő, és hasznos vallásosságukon.
A mai evangéliumi fejezet valójában ott kezdődik, amikor Jézus elengedi János tanítványait, és a néphez fordul. Akik most nem Jánost akarják már hallani, mert Jézus tettei olyan erővel hatnak rájuk, ami ámulatba ejti őket. János csodatettei már megvoltak a számukra, most kell újabb csoda, újabb esemény, amire rácsodálkozhatnak. Csodaváró nemzedék, gyerekes nemzedék, akik még nem jutottak el odáig, hogy az, mai megérintette őket, azzal dolguk is van! Üzenet van minden olyan dologban, ami meghökkent, megérint, felborzolja körülöttem az állóvizet. Nem elég csodálkozni, a csodán túl van az, amire rá kell ismernem, amivel dolgom van, amivel foglalkoznom kell, ami változásra próbál engem bírni.
Én úgy értem, hogy Jézus szándéka az, hogy megértesse, hogy a hívő ember dolga az:
A Mindenséget megragadni, és Hozzá hasonlóvá tenni a Világot!
Amiben, persze, benne van az, hogy önmaga, a személy, az egyes ember is hasonuljon a Mindenséghez. De nem ez a végcél, nem ez az eredmény. Ez csak az út része. Isten mindenek üdvösségére küldte el a Fiút a világba, és áldozta fel a világ asztalán. Isten szeretete nem ott ér véget, hogy örömömet leljem benne. Isten szeretete, ahogy Jézuson át akart sütni, át akar sütni, és lángba akar borítani mindent, úgy akar rajtam keresztül is lángot vetni, és körülöttem is lángba borítani mindent! „
Képes az ember, vajon, az Isten bölcsességét visszaigazolni? Az egyes ember, és az emberiség?
A játszadozó gyermek együgyűsége, kevés az üdvösséghez, úgy tűnik!
„Lobbants szenvedélyes szerelmet szívemben az én Uram Jézus és embertársaim iránt. Boríts lángba, hogy általam más szívek is lángolhassanak az Igazságért, mely szabaddá tesz minket az Atya akaratának betöltésére. Uram, add meg nekem a kegyelmet, hogy szívemet mindig az örök és időtlen dolgok felé fordítsam! (a Regnum Christi Apostoli Mozgalom napi elmélkedéséből) Ámen”